Tokio Hotel és mi ^^

Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mit írhatott Alex. Gyorsan rá is nyomtam az "Olvasás" gombra:

-Szia. Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, de van számodra valamim. Nagyon fontos, kérlek ha tudsz, akkor gyere le a hotel elé.

Mivel én eszméletlenül kíváncsi természetű vagyok, így legszivesebben lerohantam volna, de ott volt Tom. Odafordultam hozzá, ő pedig fürkésző tekiktettel csak ennyit kérdezett:

-Folytatjuk?

-Ööömmm ... Mindjárt folytatjuk, ígérem, de ... nekem most el kellene mennem egy 10 percre ...-mondtam, de közben rá sem néztem, csak öltözködtem. Amikor végeztem, odaültem mellé. Még mindig kétketően nézett rám, hogy most mit csinálok és miért.

-Ennyire fontos ez az egész?

-Még én sem tudom pontosan miről van szó, ezért majd ha visszajöttem, elmagyarázom. Rendben?-Tom csak meghúzta a száját.- Ne haragudj Kicsim, nem hagynláak itt, ha nem lenne fontos, hidd el.

Magamfelé fordítottam a fejét és rámosolyogtam. Ettől ő is elmosolyodott, majd gyengéden megcsókolt.

-Rendben. De siess vissza, kérlek.- adtam neki még egy búcsúpuszit, majd siettem a hotel elé.

Annyira ideges voltam, hogy a liftben már ide-oda járkáltam, míg le nem értem a földszintre. Gyors léptekkel mentem ki a főbejáraton majd körülnéztem, de Alexet sehol nem láttam. Egyszer csak fütyülést hallok a hotel sarka felől.

Alex integetett, hogy menjek oda.

-Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, de valami nagyon fontos dolgot tudtam meg és ... szerinte ezt neked is látnod kellene.-mondta titokzatosan, majd egy nagy borítékot nyomott a kezembe. Ilyedten ránéztem Alexre, hogy vajon mi lehet benne.

Kinyitottam, de valamiért nem mertem megnézni, hogy mi van benne.

Alex közben körbe-körbe nézelődött, mintha azt lesné, hogy nem-e figyel minket valaki.

-Ez ennyire államtitok, hogy kémet figyelnek minket?-kérdeztem, de még mindig nem tudtam mi van a borítékban.

-Csak nézd meg mi van benne.

Hát jó ... Kihúztam néhány fényképet a borítékból. Először azt hittem valami gyilkosság képei vagy nem is tudom, de aztán amikor megnéztem ...

-Ezeket mikor csináltad?-kérdeztem idegesen a képeket nézve.

-Nem én, egyik ismerősöm. Amúgy ma.

Elkezdtem sírni. Nem bírtam ránézni a képekre, így inkább visszatettem őket a borítékba. Alex, amikor észrevette, hogy sírok, közelebb jött hozzám és szorosan átölelt.

-Ne sírj, drága. Minden rendben van.

-Nem. Semmi sincsen rendben.-mondtam még mindig zokogva. Hogy tehette ezt? Nem ilyennek ismertem meg, de mégis ...

Összegyűltek bennem az indulatok és eszembe jutott mit terveztem ma éjszakára. Ellöktem magamtól Alexet és elkezdtem visszarohanni a hotelbe.

-Köszi Alex. Majd hívlak.-fordultam vissza menet közben és odakiáltottam neki. Olyan gyorsan futottam, hogy az éppen sétálgató recepcióst majdnem fellöktem. Gyorsan bocsánatot is kértem, majd eltűntem előle a liftben.

Most még idegesebb voltam, mint lefelé. Már magamban fogalmaztam a mondatokat, de mire felértem az emeletünkre, kb az egészet elfelejtettem. Gyors léptekkel mentem a szobánk felé. Az ajtó elött megálltam és vettem egy mély levegőt. Majd szép nyugottan benyitottam. Tom még mindig ott feküdt az ágyon, bámulta a plafont.

-Na végre. Azthittem már nem is jösz.-felült az ágy szélére. Leültem mellé és erőltettem magamra egy mosolyt.

-Ennyire kifárasztott az a megbeszélés vagy mi Bennel?-közelebb bújtam hozzá és megsimogattam a vállát. Tom kissé furcsán nézett rám.

-Igen. Jól jönne egy kis kényeztetés.-már hátra akart dönteni, de én ellöktem magamtól és felálltam.

-Kényeztetés? Igen? Meg megbeszélés? Milyen megbeszélés az, amikor egy szőke picsával vagy egy kávézóban és faljátok egymást? HMM?

Sziasztok. Na olvassátok még a blogot? :S Naon régen tettem fel új fejezetet, így gondoltam 1et feldobok. :D Ja van egy hírem ... vagyis inkább egy szavazás, amit ti fogtok eldönteni. Ezt a blogot hamarosan befejezem. (max 10 fejezet kb sztem) és én szeretnék kezdeni egy másik blogot. Szintén ilyen kitalált lenne, csak nem TH-s ...

Ti mit gondoltok, kezdjek egy másikat? Mindenkinek kérem a véleményét, fontos !!! :D Ja és meséljetek h megy a suli. puszii <3

Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit ccsináljak. Gyorsan felültem az ágy szélére és megigazítottam magamon a törölközőt.

-Hát te hogy kerülsz ide?-mutogattam neki, hogy üljön le mellém.

-Csak hoztam neked valamit-mondta, majd a háta mögül előhúzott egy CD-t.-Nyitva volt az ajtó, gondoltam bejövök.

-Köszi,ez kedved tőled, de komolyan nem kellett volna.-mondtam szerényen, de nagyon kíváncsi voltam,hogy mi lehet azon a lemezen.

Kimentünk a konyhába, megittunk egy üdítőt, közben jól elhülyültünk. Nagyon jó volt vele lenni, mert ő szinte mindenből viccet tudott csinálni és így mindig nevettünk. Nagyon gyorsan telt az idő. Lassan már másfél órája együtt voltunk.

-Te jó ég, már ennyit az idő?-próbáltam valahogy jelezni neki, hogy jobb lenne ha mostmár indulna.

-Igen. Nekem mostmár indulnom kéne.-szomorú volt. Látszott rajta, hogy még szivesen maradna. Én is szeretettem volna, ha marad még, de féltem, hogyha megérketik Tom, esetleg félreérti a helyzetet. Kikísértem az ajtóhoz.

-Még egyszer nagyon köszönöm az ajándékot.

-Igazán nincs mit. Remélem hamarosan látlak.- ida-oda rakosgatta a lábait, mint aki zavarban van.-Hát akkor ... Szia-óvatosan közelebb lépett és adott egy nagy puszit az arcomra, majd sietősen elment. Becsuktam magam mögött az ajtót.

Megfogtam az arcomat azon a helyen, ahol Alex megpuszilt. Éreztem, hogy forró. Elpirultam. Aztán eszembejutott a CD. Gyorsan elindultam a gép felé, már be is kapcsoltam, amikor hallottam, hogy megint nyílik az ajtó.

Eldugtam a CD-t a táskámba, aztán elindultam az ajtó felé, hogy megnézzem ki az. Mikor kiértem a szobából, megláttam Tomot.

-Nagyon hiányoztál.-ugrottam a nyakába vidáman, ő meg megpörgetett a levegőben.

-Te is nekem, Kicsim.-mondta Tom, mikor letett, majd megcsókolt. Gyengéden elkezdett "betuszkolni" a szoba felé, de közben vigyázott rá, hogy el ne essek.

-Gépeztél?-kérdezte, mikor beértünk a szobába.

-Igen. Akartam küldeni anyuéknak egy e-mailt, de nem fontos.

-De írd csak. Addig lezuhanyozok, mert nagyon fáradt vagyok. De utána a tied vagyok, Kicsim.-mondta kacéran és megint megcsókolt.

-Van számodra egy meglepim, de csak zuhi után.-fokoztam én is a kedélyeket.

-Oohh...-mondta Tom és jött felém, hogy ledöntsön az ágyra.

-Á-á-á. Mondom zuhany után.-betuszkoltam a fürdőbe, majd berohantam a szobába. Elővettem 1-2 masszázsolajat, amit Dorcyval vettünk. Lehúztam a redőnyöket, meggyújtottam 1-2 gyertyát és betettem egy lassú számot.

Pont végeztem, mikor megláttam Tomot az ajtónak dőlve egyszál törcsiben.

-Mire készülsz,Kicsim?

-Majd meglátod.-beljebb "csábítottam" (kuss xD) majd ledobtam róla a törölközőt.(csend !! xD volt alatta alsógatya xD:D )-Csak feküdj a hasadra kényelmesen. Lefeküdt. Látszott rajta, hogy bár nem tudja mi fog következni, abban biztos volt, hogy tecceni fog neki. Elővettem az olajakat, rákentem egy keveset a kezemre, majd ráültem Tom hátára.

-Ez lehet egy picit hideg lesz.-figyelmeztettem előre. Lassan elkezdtem maszírozni.

-Hmm ... Ezt hol tanultad? Csak mert nagyon jóó ..-mondta Tom kb 10 perc múlva.

-Reméltem is, hogy tecceni fog. Tartsunk egy kis szünetet.-mondtam, majd leszálltam Tom hátáról. Lefeküdtem mellé.

-Szeretném meghálálni valahogy.-közeledett felém Tom, mint egy támasádra készülő vadmacska. Megcsókolt és az egyik kezével elkezdte simogatni a hasamat. Fél fülemmel hallottam egy ismerős dallamot. Akkor jöttem csak rá, hogy sms-em jött, amikor Tom abbahagyta a dolgot. Felpattantam az ágyról. Nagyon meglepődtem, amikor megláttam hogy Alex küldte az sms-t ...

Sziasztok :) Tegnap unatkoztam és gondoltam írok egy fejezet nektek ^^ Remélem teccik :) És milyen lett a félévitek?Kinek hogy megy a suli? :) kérek komikat :P Puszaa<3

MEGLEPÍÍÍÍÍ :)

Dorcsy és Tom hiretelen elhallgattak. Én azt sem tudtam, hogy mit csináljak ilyedtemben. A legjöbb ötletnek azt tartottam, hogy úgy teszek, mintha nem is hallottam volna semmit.
-Ohh, sziasztok. Hát ti ??-kérdeztem meglepődve, amikor a szobába értem.
-Ööö ... Rád vártunk.-mondta Dorcy és Tomra nézett. Tom elég szomorúnak tűnt és csak lehajtott fejjel bámult valamit a padlón.
-Ilyen sokáig ellettem volna ?? -kérdeztem, pakolászva a cuccaim között.
-Na szerintem én megyek is. Kettesben hagylak titeket beszélgetni.-állt fel Dorcy.
-Mit kellene megbeszélnünk ??-kérdeztem értetlenkedve, bár teljesen tisztában voltam a dolgokkal.
-Semmit, semmit. Mindjárt jövök, kikísérem Dorinát.-állt fel Tom is gyorsan és elkezdte Dorcyt kitolni a szobából, közben a fülébe súgott valamit. Nagyon megilyedtem. "Mi van, ha Tom szakítani akar velem ??" Amikor a bajárati ajtó csattant egyet, akkor tértem vissza a "földre" és a másik pillanatban már Tom ott volt elöttem.
-Figyelj kicsim, meg kellene beszélnünk valamit.-kezdte Tom és össze-vissza pakolgatta a lábád idegességében.
-Okés, de nem ér rá holnap reggelig ?? Hulla fáradt vagyok, és már lassan 11 óra.- dőltem le az ágyra.
-Ööö ... De persze, ráér.- Tom egy kicsit csalódottan leült mellém, majd megfogta a kezemet. Én már lassan kezdtem elaludni, de amikor hozzám ért, az egész testem beleremegett. Kinyitottam a szememet és felnéztem rá. De ő csak szomorúan rámnézett, mintha csak azt akarná mondani, hogy "Nagyon sajnálom, kicsim ...". Ekkor hiretelen végig futt az agyamon minden, és rájöttem a megoldásra. Sokkal többet kell foglalkoznom Tommal és kevesebbet Alexxel. Be kell bizonyítanom, hogy szeretem Tomot.
Másnap reggel, amikor felébredtem, szinte ugyanolyan fáradt voltam, mintha nem is aludtam volna semmit. Lassan feltápászkodtam és csak akkor tűnt fel, hogy Tom nincs sehol. Azonnal felpattantam az ágyból és közberohantam a lakásban Tomot keresve. Sehol nem találtam, de a konyha asztalon találtam egy üzenetet tőle:
-Szia kicsim. Sajnálom, hogy így eltűntem, de Ben szólt, hogy el kell mennünk egy kis időre. Maximum délután 2-re itt vagyok. Nagyon hiányzol és ne haragudj.
Magamban megkönnyebbültem, mert azt hittem, hogy valami hülyeséget akar csinálni. Épp a fürdőbe indultam, amikor kopogtak. Dorcy volt. Amikor kinyitottam az ajtót, rögtön bejött és idegesen hadarta a szövegét:
-Annyira sajnálom szegény Tomot. ha tudnád, hpgy miket mondott tegnap, amíg te nem voltál itt.-mondta, miközben bement a szobába és magával húzott engem is.
-Nyugi, hallottam. És rájöttem, hogy hülyeséget csinálok. Én szeretem Tomot és ezt be is kell bizonyítanom neki valahogy.
-Te hallgatóztál ??-nézett rám nagy szemekkel Dorcy.
-Ne húzzuk az időt, inkább segíts kitalálni valamit.-felálltam és ide-oda mászkáltam, ötleteket keresve.
-Megvaaan ...-kiáltott fel Dorcy, majd gyorsan a telefonhoz nyúlt.-Hallo, recepció ?? Szeretnék kérni sok tucat rózsát. Köszönöm.
Értetlenkedve néztem rá, mert fogalmam sincs mit talált ki már megint. Ő vette a lapot és elmagyarázta a tervét ...
Miután felhozták a rózsákat, mi nekiálltunk leszedni az összes rózsa szirmát. Azután ezeket elszórtuk a bejárati ajtótól egészen a szobáig. A szobában még az ágyat is teleszórtuk. Bevallom, nagyon jól nézett ki ez az egész.
-Eskü imádlak.-ugrottam Dorcy nyakába.
-Na én most megyek. Majd holnap mesélj. Szia.-azzal elment. Én gyorsan lezuhanyoztam, majd egy fehér törölközőt magam köré tekertem és ráfeküdtem az ágyra. Kb 2-3 perc múlva hallottam, hogy jön valaki. Gyorsan összerendeztem magam és csöndben maradtam. Hallottam, ahol kinyílik a bejárati ajtó és valaki közeledik a szoba felé. A szívem a torkomban dobogott, hogy vajon majd Tom mit fog gondolni. De nem az jött, akire számítottam. Alex állt az ajtóban és nagy szemek meresztett rám ...

Basszus deh izgulok :D:D Rem ti is ;) nah kommikaaat :) PuSsZóÓó <3

Bocsi mindenkitől, deh most h jön a suli, most megint egy picit szünetelni fogok a bloggal ... Így az uccsó héten is elég sok dolgom van, suli időben meg gondolom mégkevesebb lesz ...

Szóval nem tudom még meddig, talán 2-3 hétig nem fogok feltölteni fejezeteket.

Még 1x bocs mindenkitől :(

De azért mindenkinek jó sulikezdést és jó jegyeket kívánok ;)

Amint meghallottam Tom hangját, rögtön ellöktem magamtól Alexet és gyorsan arrébb húzódtam a kanapén.
-Ööö ... Sziasztok.-lepődött meg Tom, mikor belépett az ajtón. Szerencsére nem vett észre semmit, de eléggé meglepte, hogy együtt talált Alexxel. Odajött hozzánk és leült, majd odafordult hozzám.

-Csak azért jöttem, hogy elmondjak nektek egy hírt. Ben, a producerünk azt mondta, hogy már nincs több turnéhelyszín, mivel a Berlini koncertet lemondták. Így ha szeretnénk, akár már holnap elindulhatunk kirándulni.-mondta Tom, a végén kicsit izgatottan.
-Hát ez szuper.-öleltem át Tomot. Bár azért annyira nem örültem a dolognak, de nem akartam elrontani a kedvét.

-Szóval még adunk 1-2 autogrammot meg interjút, aztán hazamegyünk, becsomagolunk és holnap indulhatunk is.-vázolta fel a tervet Tom, aztán elindult kifelé. Gyorsan én is utána mentem, mert nem akartam megint kettesben maradni Alexxel. Aztán láttam, hogy késöbb ő is csatlakozik hozzánk. Kint már várt minket a banda és Dorcy is. Bementünk egy nagy terembe, ahol riporterek és rajongók százai vártak ránk, vagyis a fiúkra. Rögtön felerősött a zaj és vagy 1000 kérdést vágtak a fejünkhöz egyszerre.

De Ben megoldotta a dolgot. A riporterek egyesével tették fel a kérdéseiket, miközben a fiúk autogrammot osztogattak a rajongóknak.
-Ki ez a fiatalembet veletek ??-kérdezte az egyik újságíró Alexre nézve.
-Ő az egyik barátunk és eljött megnézni a koncertünket.-mondta Bill.
-És ez a két hölgy ??-kérdezte szemtelenül ránk nézve egy szőke nő, aki a tollával felénk bögdösött.
Tom és Bill csak ránézett a nőre és mintha meg sem hallották volna a a kérdését, tovább folytatták az autogramm-osztást.

Miután a riporterek kérdései és a rajongók is fogyni kezdtek, Ben lassan elrángattott minket a tömegből.
-Uhh, azt hittem, már sohasem lesz vége ... -tőlt neki a falnak Gustav.
-Hát ez tényleg elég fárasztó volt.-mondta egyetérzően Bill.
-Na de most menjünk haza pihenni.-adta ki a végszót Tom, majd mindenki elindult kifelé. Beszálltunk egy autóba, ami a hotelhez vitt minket.

Amikor hazaértünk, rögtön az volt az első dolgom, hogy lezuhanyozzak. Amikor kijöttem a fürdőből, fincsi illatok csapták meg az orromat. Benéztem a konyhába, ahol Tom sürgött-forgott. Épp vacsit csinált. Olyan finom lett, hogy alig 10 perc alatt be is faltuk mind. Aztán bementünk a szobába és mindketten levetettük magunkat az ágyra.

-Hihetetlenül elfáradtam.-mondta Tom.
-Jól esne most egy masszázs.
-Ez nem is rossz ötlet. Sőt ... Most rögtön szólok is a masszőrnek.-ugrott fel Tom, majd felkapta a telefont. Negyed óra múlva már egy ágyon feküdtem és egy 25 év körüli nő maszírozott. Tom egy másik masszőrhöz ment, de azt mondta, hogy majd ha végeztünk, fent találkozunk.

A masszázs kb 20 percig tartott. Utána magamrakaptam egy köntöst és felmentem az emeletünkre. Amikor odaértem az ajtónkhoz, láttam, hogy az résnyire nyitva van. Valami zaj szűrődött ki bentről. Halkan benyitottam. Valakik voltak a szobába és beszélgettek.
-Nem tudom mi lehet a baja velem. Hiszen én mindent megadok neki.-hallottam Tom hangját.
-Biztos nem erről van szó. Higyj nekem. Tuti félreérted a dolgokat.-szólalt meg Dorcy.
-Dehát ha egyszer mindig vele van. Már vagy háromszor volt olyan, hogy kerestem Petrát, és mindig Alexxel találtam meg. Nem hiszem, hogy ez csak simán véletlen.-Tom hangja olyan szomorú volt.

Szinte könnyezni kezdtem, ahogy meghallottam Tom mondatait. Éreztem, hogy fél. Fél, hogy Alexet szeretem. Annyira szomorú lettem én is, hogy észre sem vettem, hogy elkezdek hátradőlni.
Még mielött észbekaphattam volna, az ajtó nagyot csattant a hátam mögött ...

Szerettem volna dupla részt feltölteni, de sajna most sem ment :( SRYYY
Wíííí már csak 10 nap a sulikezdésig :):) Én már nonn várom xD na deh ez most mind1 xP Írjatok véleményt :( PuCc

Elég furcsán néztek rám a többiek. Gyorsan kerestem valami kifogást.
-Bocsi ... Félrenyeltem.-ennél jobb nem jutott az eszembe. Mindenki megtörölgette magát. Azt hittem, hogy legalább eltereltem a szót erről az utazás dologról, de Tom egy kis idő után megszólalt.
-Na ?? Akkor jösz ??
Alexra néztem. Ő kérdően nézett rám, hogy mit válaszoljon. Legszivesebben azt mondtam volna neki, hogy "Eszedbe ne jusson igent válaszolni !!!".

De ehelyett inkább lehajtottam a fejemet. Bele sem akartam gondolni, hogy mi lesz akkor, ha Alex is velünk jön majd. Tom biztos rájön a dologra és meg fog utálni, és igaza is lesz.
Ekkor valaki dörömbölt az ajtón, majd benyitott.
-Fiúk, még 8 perc és koncert, ti meg még itt vagytok ?? Nem kellene készülni ??-kérdezte a férfi és a kezével össze-vissza hadonászott.
-Mindjárt megyünk, Ben.-mondta Bill, majd felállt. A férfi kiment én pedig kérdően néztem Tomra.
-Ő az új menedzserünk.-mondta.
-Na menjünk, mert a végén még elkésünk a saját koncertünkről.-hülyéskedett Bill. Elindultunk a színpad felé. Egyre hangosabban lehetett hallani a rajongók hangját. Alexet elvitték egy "rajongómentes VIP részlegre", ahonnan mindent látni fog. Nekem csak az volt a lényeg, hogy én ne lássam.
Hirtelen sötétség lett. Mi Dorcyval nem tudtuk, hogy mi van, de a fiúk kézen fogtak minket és felrángattak a színpadra, mivel ez volt a jel. Lassan felcsendült az "Über's ende der Welt" és a rajongók már tomboltak is. Szinte fel sem tűnt nekik, hogy ott vagyunk, bár 1-2 furcsán néző lányt kiszúrtam a tömegből.

Bár tök jól szerepeltünk a koncerten, én mégis úgy éreztem, hogy lelkileg teljesen máshol vagyok. Egész végig azon járt az eszem, hogy mi lesz, ha Alex elfogadja Tom meghívását és tényleg eljön velünk.
És mivan akkor, ha Tom tud erről az egész dologról és így akar próbára tenni engem ?!?! Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy már csak azt vettem észre, hogy Dorcy rángat le a színpadról.
-Megsüketültél ??-förmedt rám a színpad mögött.- Nem hallottad, hogy az utolsó 2 számot a fiúk egyedül adják elő ??
-Bocs, máshol voltam.
-Alex, mi ??
Szomorúan lenéztem a földre, de nem válaszoltam.
-Megvárlak titeket hátul.-mondtam, majd elindultam a folyosó felé. Mielött bezártam volna magam mögött az ajtót, még egyszer hátranéztem és elkaptam Alex pillantását. Aggódva nézett rám, mintha csak azt mondaná, hogy "Miért vagy ennyire szomorú ?? Hiszen itt vagyok melletted."

Amikor beértem a nyugis szobába, rögtön levetettem magam a kanapéra és beleordítottam egy párnába. Ott feküdtem 1-2 percig, aztán kinyílt az ajtó. Annyira szánalmasan éreztem magam, hogy még a fejemet sem emeltem fel, hogy megnézzem ki az. Csak remélni tudtam, hogy nem Alex lesz.
-Mi a baj ??-hallottam meg ekkor az ő hangját. Ilyedtem felemeltem a fejemet, és tényleg Alex jött be. Leült mellém és megsimogatta a hátamat. Én felültem, átkaroltam a lábamat és próbáltam minnél kisebbre összehúzni magamat.
-Én vagyok az oka, hogy ilyen szomorú vagy, igaz ??-nézett rám ártatlanul Alex.
-Nem, dehogyis, csak ...
-Ha azt akarod, én szivesen elmegyek.-mondta Alex és elindult az ajtó felé.
-Neee.-kiáltottam és megfogtam a kezét.-Kérlek ne menj el.
Alex visszaült mellém. Egy ideig síri csönd lett a szobában. Aztán Alex felémnézett és elkezdett lassan közeledni hozzám. Már majdnem megcsókolt, amikor a kilincs megmozdult és résnyire kinyílt az ajtó.
-Jóó, mindjárt megyek.-hallatszott Tom hangja kintről ...

Bocsi, hogy nem dupla fejezetet teszek fel, de sajnos falun alig írtam valamit :-S
De remélem azért nm haragszotok annyira :) Komm-t kérek ámm ... MINDENKITŐL !!! :D PuCc

A többiek furcsán néztek rám. Mintha teljesen hülyének tartottak volna. De én ezzel nem törődtem, csak bámultam arra a srácra, vagyis Alexre. "Hogy kerül ő ide tulajdonképpen ??"

-Végre hogy ideértél.-ment oda hozzá Tom. Tehát Tom tudta, hogy Alex jönni fog ??
-Hahóóó ... -hozott vissza Dorcy a valóságba, amikor elkezdett hadonászni a kezével a szemem elött.- Mi a baj ??
-Tom tudta, hogy Alex jönni fog és nekem nem szólt.-mondtam és még értetlenebbül néztem a fiúkra. Pont most amikor már kezdtem megörülni, hogy egy kicsit távol lehetek Alextől és talán akkor elfelejtem.

Erre most utánunk jött Németországba is. Úgy éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége ...
-Pont jókor. Éppen próbálunk a lányokkal.-mondta Bill és ő is lement üdvözölni Alexet. Ekkor el is ment a kedvem ettől az egész dologtól, még az utazástól is.
-Hogy hogy itt vagy, Alex ??-kérdezte Dorcy a színpad szélén ülve.
-Én hívtam meg. Egyszer régebben mondta, hogy meg szeretné nézni az egyik koncertünket, de eddig valahogy mindig közbe jött valami.-mondta Tom.
Jellemző ...

Legszivesebben most rögtön visszaküldtem volna Alexet Magyarországba, dehát ezt mégsem tehettem meg.
-Na folytassuk a próbát, mert már nem sok időnk van.-szólalt meg Gustav a dobok mögül.
Nem volt hozzá sok kedvem, hogy Alex elött próbáljak a fiúkkal, de Dorcy ezt mondta:
-Ne foglalkozz vele. Gondolj Tomra.
Könnyű azt mondani. De beálltam a helyemre és próbáltam jó képet vágni a dologhoz. Már rögtön az első számnál problémáim voltak.
Mindig, amikor Alexre néztem, azt vettem észre, h a feje a kezébe van döntve és csak bámul engem. Nagyon zavarba jöttem. Ez így nem mehet tovább.

-Bocsi, srácok, de nem érzem magam valami jól.-mondtam az első szám végénél. Tom rögtön odajött hozzám.
-Mi a baj ?? Csak nem beteg vagy ??-kérdezte idegesen és a homlokomra akarta tenni a kezét. Ekkor "hirtelen" elkezdtem köhögni, hogy ne jöjjön rá az álbetegségemre. Lassan Alex és a többiek is közelebb jöttek.
Segélykérően néztem Dorcyra és ő rögtön vette a lapot.

-Majd én segítek neki. Ti addig próbáljatok nyugottan.-mondta, aztán belémkarolt és kivezetett a teremből. Kerestünk egy szobát, ahol le lehet ülni valamire.
-Ennyire zavar Alex ??-kérdezte Dorcy, miután becsukta az ajtót. Én leültem egy kanapéra, majd szégyenlősen bólogattam.
-Nem tudom miért pont most kellett Alexnek megnézni a fiúk koncertjét. Pont most, érted.-mondtam kissé letörve.
-Pedig valahogy muszáj lenne kiverni a fejedből. Hiszen te Tomot szereted.-egy kicsit csend lett.- Mert ugye Tomot szereted ??

Egy kicsit hezitálni kezdtem, de aztán rávágtam.
-Persze, hogy őt szeretem.-mondtam határozottan, bár nem voltam teljesen biztos a válaszban, de ezt még Dorcynak sem mertem beismerni. Lépteket hallottunk közeledni. Gondoltuk, hogy biztos Tomék lesznek azok, így én lefeküdtem, Dorcy meg gyorsan hozott egy pohár vizet.
-Na jobban vagy már ??-kérdezte Tom, miután belépett az ajtón és meglátott.
-Igen. Csak egy picit kiszáradtam, de mostmár jól vagyok.
Tom odaült mellém, és megpuszilt. Láttam, hogy Alex egyszerre lesz ideges és szomorú, majd ő is leült.

Bejöttek a fiúk is és elkezdtünk beszélgetni. Kis idő múlva szóba jött ez az utazás. Georgnak és Gustavnak még újdonság volt a dolog, így kerek szemekkel figyeltek. Mikor kitárgyaltuk ezt a témát is, Tom hirtelen előállt egy kérdéssel Alexhez.

-Támadt egy jó ötletem. Mi lenne, ha te is velünk jönnél erre a kis kirándulásra ??-szegezte izgatottan a kérdést Alexhez, aki jól láthatóan meglepődött, de örült a kérdésnek. Én annyira meglepődtem ezen a kérdésen, hogy kiköptem a vizet, amit a számban tartottam és így majdnem mindenkit leköptem vele ...

                                                        To be continue ...

:) Nah remélem izgalmas volt ez a 2 dupla fejezet :)
Amúgy megint van egy hírem nektek ... Mostmár tuti biztos, h vasárnap most vasárnap téll meek falura, és most sem tudom, h mikor fogok hazajönni. Ezért nem tudom, hogy fel tudom-e majd tölteni jövőhét pénteken a fejezetet, deh majd meglátjuk ^^
Deh ha megint csúszás lesz, szval nm érek haza péntekig, akk megígérem nektek, h még 1x dupla fejezetet fogok feltölteni :)
Remélem így áll az alku ;) PuCc

-Igen ??-nézett rám Tom, várva, hogy mit szeretnék neki mondani.
Össze-vissza cikáztak a szavak a fejemben és nem tudtam egy értelmes mondatot sem összerakni belőlük. Kétségbe estem ...

Biztos el akarom neki mondani ?? És mivan akkor, ha nem fogja megérteni és megutál ??
-Talán valami baj van ?? Olyan fura vagy.-zökkentett ki a gondolkozásomból Tom és értetlenül nézett rám.
-Jajj, nem, semmi. Csak ...
-Csak ??-Tom törelmetlenül várta a válaszomat. Úgy döntöttem, hogy mégsem mondom el neki.

Nem volt hozzá elég bátorságom.De akkor most mit mondjak neki ??
-Csak azon gondolkoztam, hogy ... Hogy valamikor elmehetnénk együtt valahova. Mármint így 6-osban.
"Ennél jobb ötleted nem volt ??", kérdeztem magamtól. Nem tudom miért pont ez jutott eszembe, de mostmár mindegy volt.
Tom egy picit elgondolkozott az ötleten, majd izgatottan rávágta.
-Hogy te mekkora zseni vagy.-átölelt.- Még hátra van 1-2 koncert a turnéból, de nagyon jó ötletnek tartom, hogy utána elmenjünk egy világkörüli kirándulásra.

"MIVAN ?!?!" Nem éppen így értettem azt, hogy "elmenni valahova" ... Végülis jó lenne körbeutazni a világot, dehát ez azért már túlzás. Legszivesebben visszavontam volna, amit mondtam, de már túl késő volt. Tom olyan lelkes lett hirtelen, hogy rögtön felhívta az új menedzserüket. Csak reménykedni tudtam, hogy valamiért nem fog belemenni, de nem volt szerencsém ...

A menedzser nagy örömmel fogadta az ötletet, az én nagy "szerencsémre". Szóval átmentünk Billékhez, hogy elujságoljuk nekik a hírt.
Én rögtön rátapadtam Dorcyra és azt mondtam Tomnak, hogy majd én elmondom neki, ő beszéljen csak Billel.
-Azt hiszem valamit nagyon elrontottam.-kezdtem idegesen.
-Elmondtad neki ??-kérdezte Dorcy, majd a vállam fölött ránézett Tomra, aki Billel beszélgetett.

-Nem. Vagyis majdnem, de mégsem. Nem mertem, így ki kellett találnom valami mást, szóval ...
-Mit találtál ki ??
-Hát ... Azt, hogy nem mehetnénk-e el 6-osban valahova. De Tom ezt úgy vette, hogy utazzunk el valahova, szóval felhívta az új menedzserüket, és megbeszélték, hogy a turné után elmegyünk világ körüli kirándulásra.
-Ez most komoly ?? Szupiii.-Dorcy a nyakamba ugrott örömében. Nagyjából én is örültem neki, dehát azért az én helyzetem mégis más volt Alex miatt. Végülis arra gondoltam, hogy nem fogunk se találkozni, se beszélni és majd akkor talán elfelejtem.

Tom elégedetten nézett rám, mikor meglátta, hogy Dorcsy mennyire örül. De Tom mintha nem lett volna olyan boldog. Kis idő múlva meg is tudtuk, hogy miért.
-Ööö ... Nekem is van egy bejelentenivalóm.-kezdte Bill felénk fordulva.
-Jó vagy rossz ??-kérdezte Dorcy ilyedten.
-Hát nem is tudom ... Szóval arról van szó, hogy ma lenne egy koncertünk és örülnénk neki, ha most is fellépnétek velünk.-mondta Bill ártatlan mosollyal.

Beleegyeztünk. Akkor rögtön összepakoltunk és elindultunk próbálni, mivel nem sok időnk volt. Mire odaértünk, már fel volt szerelve a színpad, szóval nekiálltunk próbálni. Minden tökéletesen ment, ameddig egy ismerős arc tűnt fel két testőrök kíséretében. Először nem hittem a szememnek, de amikor már olyan közel volt, hogy felismertem, rögtön elment a hangom és kiestem a ritmusból ...

                                                To be continue ...

Wííí ... :) Izgulok ^.^  Remélem már észrevettétek a meglepit // amit előre bejelentettem xD // :)
Nah olvassátok el a meglepi fejezetet is :) PuCc
 

-Szia. Remélem épségben odaértetek és nem okozotak semmi bajt a paparazzik. Sajnálom, hogy nem tudtunk elbúcsúzni. Hiányzol. Majd ha van időd, hívj fel, kérlek. Szia.

Legszivesebben most azonnal felhívtam volna, de még mielött megkereshettem volna a telefonkönyvben, csöngettek az ajtón. Ledobtam a telefont az ágyra, és elmentem kinyitni az ajtót.Kinéztem a "kukucskálón" // azon a kis lyukon, ami ott van az ajtón xd //, deh nem láttam semmit, mert valaki befogta. Ebből már egyből tudtam, hogy ki az.

-De vicces csávó vagy te.-nyitottam ki nevetve az ajtót. Jól sejtettem, hogy Dorcsy volt az.
-Nem maradok ám, csak arra gondoltam, ameddig a fiúk elvannak, addig mi elmehetnénk shoppingolni.-mondta Dorcy bájvigyorral a képén.

-De csak egy feltétellel. Ha nem állunk minden boltban 2 órát.-mondtam gúnyolódva, majd elnevettem magam.
-Hülye piccsa ... Na akkor 5 perc. Szia.-hülyéskedett Dorcsy, majd visszament a "lakosztályába" készülődni.

Időközben el is felejtettem, hogy fel akartam hívni Alexet. Gyorsan összekészülődtam és kimentem az ajtó elé, hogy megvárom Dorcyt. Szokás szerint már megint késett ... Szóval 10 perc után elindultunk bevásárló körutunkra. :)
"Szerencsémre" a közelben egy csomó pláza volt, mi pedig szinte az össze boltot körbe jártuk, szóval nem unatkoztunk.

Dorcsy mindenhol, mindent megnézett jó alaposan. Mivel én nem vagyok olyan nagy vásárlás mániás, így én szinte csak azzal töltöttem az időt, hogy Dorcyra vártam.
Amikor már nem fért több szatyor Dorcy kezébe, felvetettem az ötletet, hogy üljünk le egy kicsit pihenni a közeli parkba.
Kiszúrtunk magunknak egy játszóteret, ahol egy gyerek sem volt. Letettük a cuccokat egy pad mellé, mi meg elmentünk hülyéskedni.

Mikor már teljesen belefáradtunk, akkor leültünk és elkezdtünk beszélgetni.
-Tök kedves volt Alextől, hogy segített nekünk a reptérnél.-mondta Dorcy.
-Jah ... Ma írt egy sms-t ...- mondtam, mintha egy jelentékleten dolog lenne.
-És ezt csak most mondod ?? És mit írt ??-Dorcy rögtön elkezdett kíváncsiskodni.
-Hát hogy sajnálja, hogy nem búcsúzhatott el tőlünk, meg h reméli jól vagyunk, meg stb ...
-Hiányzik, mi ??-nézett rám Dorcy, mintha csak olvasna a fejemben.
-Mi ?? Dehogy is ... Nah jó, talán egy picit.-elmosolyodtam.
-Szerintem beszéljétek meg ezt a dolgot Tommal, hiszen barátok.
-MIVAN ?!?! Hogy mondanám el neki ?? Dehogy is ... -tiltakoztam.
-Hát ahogy gondolod. Amúgy nem kellene indulni ?? A fiúk már lehet otthon vannak.-mondta Dorcy.

Felkaptuk a cuccainkat és elindultunk. Útközben Dorcy ötletén járt az agyam ... Talán tényleg el kellene mondani Tomnak, de vajon mit szólna hozzá ?? És ha megutálna ?? Ezekre gondolni sem akartam. Lassan hazaértünk. Mikor beléptem a szobába, hogy letegyem a sok szatyrot, megláttam Tomot kint az erkélyen. Gyorsan kimentem hozzá és átöleltem.
-Hát ti merre jártatok ??-érdeklődött.-Aggódtam érted.
-Vásárolni voltunk Dorcsyval. Bocsi, hogy nem hagytam üzenetet.
-Semmi baj, csak megilyedtem, amikor nem találtalak sehol.-mondta, majd megcsókolt.
-Ööö ... Azt hiszem, hogy ... Hogy meg kellene beszélnünk valamit, Tom ...-kezdtem hozzá félve ...

Wííí ... Még én is izgulok, hogy mi lesz !!! :) xd Remélem ti is ;)  Amúgy lenne egy jó és egy kevésbé jó hírem a számotokra ^^
Jövőhéten, ha minden igaz, meek az uncsitesómékhoz falura, és még nem tudom mikor jönnék haza ... Az biztos, hogy péntekre kész lenne a kövi fejezet, de nem biztos, hogy fel tudnám tölteni. o.O
Attól függ, mikor jövök haza. De ha nem érnék haza péntekig, akkor v szombaton, v vasárnap fel fogom tölteni a fejezetet.
És most jön a jó hír :) Ha nem sikerül pénteken feltöltenem a részt, és csúszni fogok, akkor nm 1, hanem 2 fejezetet fogok feltölteni :)
Remélem azétt így elfogadható :D Írjátok meg a véleményeteket :) PuCc <3

Ott tolongtunk a reptéren, menekülve a paparazzik elöl. Közben bemondták, hogy mostmár fel lehet szállni a repülőre. Eléggé megilyedtünk, mert a repülőnk pont arra felé volt, amerre az újságírók és a fotósok ... Mi Dorcsyval csak össze vissza futkoztunk kétségbe esetten, de Alexnek támadt egy jó ötlete. Ő eltereli a paparazzik figyelmét, ameddig mi felmegyünk a repülőre. Sietnünk kellett, így sajnos nem maradt idő a búcsúzkodásra.
Alex elkezdett futni az egyik irányba. Jónak bizonyult a terv, hisz az összes "zaklató" utána ment, mivel azt hitték, hogy vele vagyunk. Dorcyval kihasználtuk az időt, és gyorsan felszálltunk a repülőre. Nemsokára indultunk is. Idegesen néztem ki az ablakon, hogy vajon hol lehet most Alex. De sehol nem láttam ...
Dorcy nem zavartatta magát: bedugta az mp4-et a fülébe, majd nm sokkal késöbb elaludt. De én nem voltam ilyen nyugodt. Egész úton az járt a fejemben, hogy nem köszönhettem el Alextől, pedig ő olyan aranyosan megmentett minket. Arra gondoltam, hogy küldök neki egy sms-t, de már olyan magasan voltunk, hogy nem volt térerőm.
Kb másfél órát utaztunk, és ez idő alatt és végig csak kifelé bámultam az ablakon. nem is néztem nagyon, hogy mi van ott, csak gondolkoztam. De mégis amikor leszálltunk, elszédültem. Kis keresgélés után megtaláltuk Tomékat, akik nagy örömmel öleltek át minket.
-Bocsi, hogy ilyen gyorsan eljöttünk, de muszáj volt.-mondta Bill.
-Mi is elég gyorsan kijöttünk, nem igaz ??- viccelődött Dorcsy. Közben beszálltunk egy taxiba és elmentünk a régen látott hotelbe.
Alig vártam már, hogy végre ledőlhessek az ágyra, mert nem éreztem magam valami jól.
Tom volt olyan kedves és hozta a cuccaimat, így amikor kinyílt az ajtó, rögtön a szobába mentem és arccal előre beledőltem az ágyba és csak feküdtem ott. Mikor Tom is elrendezett minden dolgot a lakásban, odajött hozzám és leült mellém.
-Ennyire elfáradtál, kicsim ??-simogatott meg.
-Fáradt is vagyok és nem is érzem magam túl jól.-mondtam még mindig úgy feküdve. Alig lehetett érteni, hogy mit mondtam, hiszen a párnába beszéltem.
-Pihenj csak, addig én elmegyek lezuhanyozni.-mondta Tom, majd megpuszilta a vállamat.
Dörmögtem egy "oké"-t még a párnába, aztán megint elhallgattam. Olyan érzésem volt, mintha forogna velem az egész világ és nem tudnék megállni. Annyi erőm meg már nem volt, hogy felálljak és elmenjek keresni valami gyógyszert.
Így csak ott feküdtem az ágyon és pihentem. Kis idő után hallottam, hogy Tom bejön a szobába és átöltözik.
-Jobban vagy ??-kérdezte aggódóan.
-Mondjuk.-mondtam szintén alig érthetően.
-Gyere, segítek lefeküdni, aztán alszol egyet.-mondta Tom, majd gyengéden arrébb tolt, majd betakart. Kb 3 perc telhetett el, deh én már olyan mélyen aludtam, mint a tej.
Másnap reggel nyűzottan keltem fel. Körül sem néztem, csak felkeltem és kimentem a konyhába, mert szomjas voltam. A hűtőn észrevettem egy üzenetet Tomtól:
-Jó reggelt kicsim. Sajnálom, de el kellett mennem Billel egy interjúra. Remélem jobban vagy, de ha mégsem, akkor ott az asztalon van gyógyszer. Sietek haza. Szia.
Nem nagyon örültem neki, hogy Tom megint nincs itthon, de nem tehettem semmit. Visszamentem a szobába és leültem az ágyra. Hirtelen elkezdett csörögni a telefonom. Előturkáltam a táskámból és akkor vettem észre, hogy sms-em jött ... Alextől ...

Először is bocsi, h kb fél órával péntek elött teszem fel a fejezetet, deh hnap lehet elfelejteném xd Remélem azétt így is fog tetszeni xd ^^ PuCc

Tom volt az ...
-Szia Kicsim. Na voltatok már a hotelben ??-kérdezte Tom.
-Igen, voltunk. De mi az a fontos dolog, ami miatt el kellett mennetek ??
-Ugye Gustav és Georg itt maradt és az újságok azt kezdték híresztelni, hogy összevesztünk és ezért fel fog oszlani a banda. Úgyhogy muszáj volt visszajönnünk és tisztázni a félreértést. De remélem azért jól vagytok és nem haragudtatok meg.
-Dehogy. Teljesen természetes.
-Jah és van még egy rossz hírem. Sajnos már nem mehetünk vissza Magyarországra, mert kellene szerveznünk a következő koncertet. Reméljük van még kedvetek fellépni.
-Hát ezt majd még megbeszéljük.
-Okés. Amúgy Alexnek még tegnap adtam 2 repülőjegyet, hogyha ki akarnátok jönni. Az elöbb még felhívtam, hogy vigyázzon rátok, ameddig nem találkozunk.
-Ööö ... oks.-kicsit csalódottan néztem Alexre.
-Na mostmár mennem kell. Majd még felhívlak. Szia.
Annyi minden kavargott a fejemben, hogy az már fájt. Azon gondolkoztam, hogy nem lesz ez így jó, hogy Tom távol van én meg itt csókolózok Alexxel.
-Mi a baj ??-kérdezte Alex.
-Gondolkoztam és szerintem szüneteltetnünk kellene a dolgokat. Ebbe totál belezavarodok és ez így nem valami jó.-mondtam szomorúan.
-Okés. Megértem a dolgot. Nem akarok, hogy neked rossz legyen, akármennyire is szeretlek.
Még megbeszéltünk minden dolgot és abban maradtunk, hogy nagyon jó barátok leszünk ezután. Hazakísért, mivel megígérte Tomnak, hogy vigyáz rám. Amikor hazaértem, felhívtam Dorcsyt.
-Hy. Hallod, holnap nem megyünk vissza németbe ??-kérdeztem.
-Mehetünk. Csak még kell szólnom anyunak, meg össze kell pakolnom. // Mivel nem nagyon ismeritek Dorcsyt élőben, ezért azt el kell róla mondanom, h évekig tud készülődni ... xd(L)// De holnap délelöttre készen leszek.
-Akkor mondjuk 10-kor a ház elött.
-Okés. Ott leszek. Szia
Még aznap este összekészülődtem, mert tudom magamról, hogy szeretek sokáig aludni. Másnap reggel fél 10-kor keltem fel. Gyorsan megreggeliztem, felöltöztem, elköszöntem anyutól és indultam is le, a ház elé. Szokásos módon Dorcsy megint késett 5-7 percet, szóval amikor leért majdnem leordítottam a fejét. Mivel mindketten hoztunk 2 nagy táskát, elég nehéz lett volna elcipelni azonat a reptérig, így felhívtam Alex-et, hogy tudna-e nekünk segíteni. Szerencsére pont ráért, így eljött értünk kocsival. Amikor kiértünk a reptérre, elég nagy tömeg fogadott. Még 10 perc volt a repülőnk indulásáig, így leültünk a váróba. Egyszercsak kiabálást hallunk a hátunk mögül.
-Nézzétek, ott vannak.-kiáltotta egy férfi, majd elkezdett futni felénk. De nem csak az az egy ember, hanem vagy 10-15 riporter és újságíró rohant felénk, mi meg kétségbe esetten kerestük a kiutat, de már körülöttünk is olyan sok ember volt, hogy nehéz lett volna elmenekülni közöttük ...

Nah milyen lett ?? :) Remélem tetszett. PuCc mindenkinek (K)(L)

Útközben beszélgettünk, hogy vajon mi lehet ez a dolog, ami miatt a hotelbe kell mennünk, de egyikőnknek sem jutott használható magyarázata. Annyira kíváncsiak voltunk, hogy nem is lifttel mentünk fel, hanem gyalog, mert a liftet használták és mi nem tudtuk kivárni. Amikor bementünk a fiúk szobájába, nem találtunk ott senkit. Körbenéztünk, de sehol egy lélek.
-Petra, találtam valamit.-kiáltott a másik szobából Dorcsy. Gyorsan odafutottam. Dorcsy egy papírt tartott a kezében és olvasni kezdte.
-Sziasztok lányok. Nagyon sajnáljuk, de vissza kellett utaznunk Németországba, mégpedig nagyon sürgősen. Akadt egy kis baj, amit mielöbb tisztáznunk kell. Hamarosan jelentkezünk. Billl & Tom
-Mi lehet az az oltári nagy baj, ami miatt így elmentek ??-értetlenkedtem.
-Nem tudom, de tényleg valami komoly lehet, ha ennyire siettek.-mondta Dorcy. Nem sokat vitatkoztunk ezen, inkább hazamentünk.
Amikor hazaértem, lehuppantam az ágyra és a plafont bámulva gondolkoztam.
-Te jó szentség ...-pattantam fel- Alex ...
Kapkodva megkerestem a telefonomat és felhívtam Alexet.
-Szia, remélem nem zavarok.
-Szia. Épp gondolkozok, szóval nem zavartál meg.
-Figyelj ... Találkozhatnánk, hogy elmagyarázhassak mindent ??
-Az jó lenne, mert elég sok dolgot nem értek ...
-Akkor 10 perc múlva a parkban. Szia.
Útközben fogalmaztam a mondatokat, hogy gogyan fogom elmagyarázni a dolgokat Alexnek. Amikor odaértem, Alex már ott ült a fűben. Odaléptem hozzá és leültem mellé.
-Tudom, hogy szólnom kellett volna Tomról és arról is, hogy ... -lehajtottam a fejemet és kezdtem elérzékenyülni.
-Figyu. Én már mondtam, hogy nem haragszom rád és ez így is marad. Szóval nyugottan mondj el mindent.
Összeszedtem a bátorságomat és elkezdtem. Hegyiről-tövire mindent elmeséltem neki. A koncerttől kezdve, a fellépésünkön keresztül, a hazautazásig mindent.
-Nah így már minden világos.-szólalt meg Alex, amikor a végére értem.-Megértem, hogy nem mondtad el. Amúgy én is szeretnék mondani valamit, mégpedig azt ...-Axel már akarta volna mondani, amikor megszólalt a telefonja.
-Halo. Áhh, szia Tom.-nagyon meglepődtem, hogy vajon mit akarhat Tom.
-Értem. Okés. Persze, semmi gond. Na csá.
Kíváncsian néztem Alexre.
-Majd késöbb elmondom. Elötte befejezem, amit elkezdtem. -kicsit közelebb ült hozzám- Őszintén szólva nagyon bánom, hogy nem találkoztunk elöbb, mert te egy nagyon helyes lány vagy. Én nagyon megkedveltelek, de itt van Tom is ... És így én teljesen összezavarodtam ...-mondta Alex lehajtott fejjel.
-Én is ezt érzem. Szeretem Tomot, de csalódtam benne. És közben megismertelek téged is és ... Áhh ...-mondtam.
-Nekem lenne egy megoldásom.-mondta Alex, közben közelebb hajolt hozzám.- Megpróbálhatnánk ...- kisfiúsan a szemembe nézett, majd a számra. Enyhe célzással jelezte, hogy meg akar csókolni. Annyira aranyos volt, hogy nem tudtam neki ellenállni. Megcsókolt és gyengéden hátradöntött. Hirtelen megszólalt az én telefonom is ... Idegesen elövettem a telót és meglepődve néztem a kijelzőre ...

Rem tetszett :) Kivi vok a véleményetekre még mindig :D Most nm nonn tudok mit írni xd Rem mindenki jól érzi magát a szünetben :)
PuCc (L) (K)

A ház elött már várt egy nagy kocsi. Tom szinte úgy húzott be a kocsiba, annyira sietett. Útközben összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem Tomtól:
-Hova is megyünk pontosan ?? És miért kell ennyire sietni ??
Tom elötte még kinézett az ablakon, hogy hol vagyunk már, aztán odafordult hozzám és válaszolt.
-A paparazzik megtudták, hogy Bill itt van a kórházban és nem hagyják pihenni. Pedig az orvos azt mondta, hogy már nagyon jól van és holnap akár haza is jöhet. - megint kinézett az ablakon.- És azért sietünk ennyire, kicsim, hogy nehogy 1-2 rajongó megtudja a hírt, és ők is megrohamozzák a kórházat.
Így már értettem miért sietett ennyire Tom ... Védi a testvérét :) Kb 5 perc múlva oda is értünk. Gyorsan felmentünk Bill kórterméhez. A rengeteg újságíró, TV stáb meg hasonlók ott tolongtak az ajtó elött. Mindenki Billről szeretett volna hallani és fotókat készíteni, de az orvosok tartóztatták őket. Amikor egyre közelebb mentünk. Szinte már ott voltunk a hátuk mögött, de senki nem vett észre minket, mert mindenki azzal volt elfoglalva, hogy bejusson Billhez.
-Csendet.-kiáltotta el magát Tom. Hirtelen mindenki odafigyelt rá. Tom lenyugodott picit, majd halkabban folytatta.- Őszintén szólva nem hiszem el, hogy maguk mindig mindenhol megtalálnak minket és hogy pont a legrosszabbkor tudnak zavarni. Az öcsémnak most pihenésre lenne szüksége, erre maguk ide pofátlankodnak és megzavarják őt. De ha akármi baja is lesz Billnek, én esküszöm úgy beperelem magukat, hogy azt egy életre megjegyzik !!!-a paparazzik csöndben hallgattak.
Tom kezdett megint ideges lenni, így odamentem hozzá és csitítgattam picit.
-Te meg ki vagy ??-kérdezte az egyik újságírónő rámnézve.
-Magának ahhoz semmi köze.-már indult a hölgy felé Tom, de elkaptam.
-Szerintem most mindenki jobban tenné, ha elhagyná a kórházat. De azonnal.-mondtam a paparazziknak, miközben Tomot fogtam le. Lassan elvonult a tömeg, bár még 1-2 fotót készítettek a helyről és rólunk. Egy 10 év körüli lány tűnt elő a tömegből, aki felénk közeledett. Aranyosan odaállt elénk és elkezdte gyűrögetni a szoknyáját.
-Hát te mit keresel itt, kislány ?? -gugolt le mellé Tom.
-Csak üzenni szeretnék Billnek.-mondta szerényen.
-Mond nyugottan.
-Azt kívánom neki, hogy minnél elöbb gyógyuljon meg és tudjon megint koncertezni.-mondta aranyosan a kislány, majd átölelte Tomot.
Tomnak annyira megtetszett ez a kislány, hogy bevittük Billhez. Bill már sokkal jobba nézett ki. Mostmár biztossá vált, hogy holnap hazajöhet. Bill és a kislány nagyon jól elbeszélgettek. Kiderült, hogy Laurának hívják és az anyukája ott dolgozott a kórházban. Ő is nagyon örült, hogy személyesen beszélgethetett az ikrekkel. Lassan összepakolódtunk, majd elindultunk. Tom és Bill elmentek a hotelbe én meg hazafelé vettem az irányt. Mikor hazaértem, anyukám még mindig nem volt otthon. Már 6 óra körül lehetett, így számítógépeztem egy picit, majd lefeküdtem.
Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem fel 10 körül. Ideges voltam, mert nagyon utálom, ha valaki felébreszt. Tom küldött egy sms-t:
-Szia Kicsim. Ne haragudj, ha felkeltettelek, de valami fontosat szeretnék kérni tőled. Majd ha ráérsz, akkor kérlek gyere Dorinával a hotelbe. A portán kérjétek el a kulcsot és menjetek be a szobába. Nagyon fontos. Csók.
Kíváncsi voltam, hogy mi lehetett az a fontos dolog, így máris elkezdtem készülődni. Félig a gatyámat húzva felhívtam Dorcsyt is. Siettem, hisz minnél elöbb meg szerettem volna tudni, h mi ez az egész. Gyorsan lementem a ház elé, majd amikor Dorcsy is megjött, elindultunk a hotel felé ...

Nah remélem izgultok :) Kivi vok a véleményetekre még mindig :) Rem senki nm felejtette el, h ma tettem fel a fejezetet :O Mert ha igen ... xdxd Gondolom mindenkinek jól tellik a nyár és ajánlom mindenkinek a Balatont és a táncgépezést :) Nah PuCc nektek (L)(K)

Csak álltam ott ledöbbenve az ajtóban és értetlenül néztem Alexre.
-Szia Kicsim.-állt fel Tom.
-Hát te ?? -kérdezte Alex.
-Miaz, ti ismeritek egymást ?? - kapkodta a fejét Tom.
-Nem !!!-vágtam bele Alex szavába. Nagyon megilyedtem, hogy Tom megtudja, hogy mivan köztem és Alex között.- Legalábbis én nem ismerem őt.
Alex nagy szemekkel, tanácstalanul nézett rám. Mikor bementem a szobába, akkor kacsintottam neki, hogy ne szóljon egy szót sem.
Ő vette a lapot és úgy tett, mintha ő sem ismerne engem.
-Azért hívtalak ide, mert szeretnék neked bemutatni valakit. Egy nagyon régi barátomat, Alexet.
-Szia, Alex vagyok.-állt fel ő is és nyújtotta a kezét barátságosan.
-Szia, Petra.-kezet fogtunk.
Mindannyian leültünk és beszélgettünk. Próbáltam leplezni a dolgokat, de Alex állandóan kérdően nézett rám.
-Annyira szomjas vagyok, hoznál nekem valamit, Tom ??-próbálkoztam Tomot egy kis időre elküldeni a szobából.
-Persze. Te is kérsz Alex ??
-Igen, az jól esne. Kösz.
Miután Tom hallótávolságon kívülre került, közelebb ültem Alexhez.
-Ezt akartam neked ma elmondani, csak neked el kellett rohannod a barátodhoz.-súgtam oda neki.
-Aki tulajdonképpen a te pasid.
Lehajtottam a fejemet, hisz szégyeltem magam, amiért nem mondtam el ezt elöbb Alexnek.
-Figyelj, semmi baj.-emelte fel a fejemet.- Igaz jobb lett volna, ha elöbb tudok a dologról, mielött ...
-Mielött ??-kérdeztem kíváncsian.
-Ezt hagyjuk. Az a lényeg, hogy ő is a barátom, és remélem te is az maradsz.-mosolygott Alex.
-Persze, hogy az maradok.-öleltem át. Léptek hallatszottak, majd Tom lépett be az ajtón.
-Meghoztam az üdítőket.-majd letette az asztalra a tálcát. Ezután még beszélgettünk, "megismerkedtünk" Alexxel. Késöbb Alex elment és kettesben maradtam Tommal.
-Na összebarátkoztatok ?? -kérdezte Tom, miközben közelebb ült hozzám.
-Igen. Aranyos gyerek.-Tom már kezdett hátradönteni.
-Igen ?? Aranyosabb, mint én ??-kérdezte kacérkodva.
-Háát ... Bizonyítsd be, hogy te sokkal aranyosabb vagy.- Tom megcsókolt, majd lassan kezdte lehúzni a felsőmet. Amikor már az ő felsője is félig lent volt, akkor megszólalt Tom telefonja.
-Ki a f*sz az pont most ?? -idegeskedve kereste a telefonját. Én is csalódott voltam, mert szerettem volna jól érezni magam Tommal a történtek után ...
-Mivan ??-szólt bele Tom idegesen a telóba.
-Dehát az meg hogyan ?? Teljes titoktartást kértünk !!! - Tom fel-alá járkált a szobában.
-Rendben, azonnal ott vagyok.Viszhall.
-Mi történt ?? Csak nincs valami baj ??-kérdeztem.
-Majd útközben elmesélem ... Most sietnem kell.-mondta Tom. Kapkodva rendbeszedtük magunkat és elidultunk, bár nem tudtam hova ...

Ez a fejezet a hivatalos vakáció első fejezete :D:D:D:D:D:D Remélem mindenkinek jól telik a szünet :)
Várom a véleményeiteket most is és be szeretnék jelenteni vmit !!!
A multkor írtam, hogy nem küldök több levelet VIP-en, IWIW-en, meg hasonlók ...

Mostmár eldöntöttem, hogy tényleg nem fogok küldeni ( ez lesz az utolsó, amit ma küldeni fogok ), mert minden héten pénteken fel fogok tölteni egy új fejezetet !!!

Tehát péntekenként este már biztos fent lesz a következő fejezet, így nem kell levelet küldenem mindig.

Remélem így is jó lesz nektek :) Majd írjátok meg erről is a véleményeteket. PuCc mindenkinek és további jó vakációt (L) (K)

Nem számítottam erre, hogy Alex ezt fogja mondani. Csak néztem rá értetlenül.
-Talán valami rosszat mondtam ??-kérdezte megszeppenten Alex.
-Nem dehogyis, vagyis ... Most erre nem tudok mit válaszolni. Figyelj, nekem is lenne egy dolog, amit el kellene mondanom neked. Én ismerek egy fiút, aki tulajdonképpen ...- fogalmaztam magamban a mondatokat, de ekkor Alexnek megcsörrent a telefonja.
-Hallo.-egy pici szünet, majd Alex meglepődötten ugrott fel.-Hát te hogy hogy felhívsz ?? Tényleg ?? Rendben, persze. Akkor ott, csá.
-Ki volt az ??-kérdeztem érdeklődve.
-Egy nagyon régi ismerősöm. Külföldön lakik, de most itt van Siófokon és szeretne velem találkozni. Nagyon régen láttuk egymást utoljára. Nem haragszol meg érte, ha most találkoznék vele ?? -ült le mellém a földre és átkarolt.
-Nem dehogy is. Menj nyugodtan.
-Te nem akarsz eljönni ??
-Nem, kösz. Úgysem ismerem a barátodat, meg gondolom ő sem engem. Beszélgessetek csak nyugodtan.
-Ahogy akarod, de azért még hazakísérlek.-mondta Alex, majd elindultunk hazafelé.
Útközben mesélt még 1-2 dolgot erről a barátjáról, mint például, hogy van egy testvére, szeret zenélni, stb ...
Lassan hazaértünk.
-Holnap van kedved találkozni ??-kérdezte Alex.
-Felőlem okés.
-Akkor majd felhívlak, szia.-megcsókolt majd elment. Egy kicsit csalódott voltam, de megértettem a dolgot, hiszen nagyon régen nem látták egymást. Amikor beléptem az ajtón, rögtön észrevettem, hogy anyum nincs itthon. Rögtön a telefonhoz nyúltam és felhívtam Dorcyt. Épp indulni készült Billhez a kórházba, így én is elkísértem. Útközben kérdezgetett Alexről, hogy mit csináltunk, meg hasonlók. Elmondtam neki mindent, de már nem volt ideje kommentálni a történteket, mert megérkeztünk Bill kórterméhez.
Már ébren volt, de még mindig nagyon gyengének tűnt. Az ágya mellett volt egy toll és egy papír, mivel még mindig nem szabadott beszélnie. Én nem nagyon zavartam őket, hadd beszélgessenek. Addig jártam egy kört a folyosókon. Pont amikor visszaértem, akkor jött ki Dorcy az ajtón. Bill már aludt. Amikor hazafelé mentünk, valaki felhívott. Tom volt az.
-Szia Kicsim. Ráérsz most ??
-Hát mindjárt hazaérek, mert Dorcyval voltunk Billnél. De amúgy ráérek.
-Remek. És nincs kedved eljönni ide hozánk ?? Be szeretnék mutatni neked valakit.
-Ööö ... Okés, akkor 15 perc kb és ott vagyok.
-Rendben Kicsim. Szeretlek, szia.
Dorcyt hazakísértem, majd elindultam a hotel felé. Gondolkoztam Alexen is, meg Tomon is. Arra gondoltam, hogy el kellene-e mondanom Tomnak Alexet, és fordítva. Lassan odaértem, de még mindig nem döntöttem el, hogy mit csináljak.
Felmentem lifttel. Tom ajtója mögül, harsány nevetések szűrődtek ki. Mostmár nagyon kíváncsi lettem, hogy ki az, akit Tom be szeretne mutatni nekem. Félénken kinyitottam az ajtót. Tom ott ült a kanapén mellette egy fiúval.
De várjuk ... Én ezt a fiút ismerem ... Hisz ő Alex volt ...

Szijjasztok ...

Csak annyit szeretnék bejelenteni, hogy mostantól változik egy ici-picit a blog !!!

Még pedig abban, hogy Patrik helyett Alexnek hívják azt a fiút, akivel megismerkedtem.

Bocsánat mindenkitől ezért  a hirtelen név cseréért, de higyjétek el, hogy megvan rá az okom ...

A 30. fejezetet meg hamarosan olvashatjátok :D

Addig is jók legyetek és boldog húsvétot mindenkinek !!!