Már szinte zokogtam az örömtől, hisz ilyen szép ajándékot még sohasem kaptam senkitől. Elengedtem Tomot és ő a kezembe adta az ajándékomat, hogy jobban szemügyre vehessem. Egy ezüst nyaklánc volt. Ahogy közelebbről megnéztem, észrevettem egy fekete feliratot rajta. " I love forever " ez állt rajta. Elmosolyodtam és megint Tom nyakába ugrottam.

-Köszönöm. Ez csodálatos. De ... nem kellett volna.

-De én szerettelek volna meglepni még mielött vissza mentek.

-Hát sikerült meglepned.

-Remélem örülsz neki és fogod hordani.

-Jaaj ... Persze, hogy fogom hordani. Sohasem fogom levenni. És még egyszer nagyon köszönöm.

-Nincs mit, hisz neked bármit megadnék.- mondta Tom, majd megpuszilt. Kis idő után felkeltem, hisz nem ártott volna készülődni. Összepakoltam a ruháimat, lezuhanyoztam, reggeliztam, stb ... De mikor teljesen készen lettem, még mindig maradt egy csomó időm a repülő indulásáig. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Tommal a városba. Tom még telefonált egyet, majd elindultunk.

-És hova menjünk ?-kérdeztem.

-Én már tudom ... Gyere csak.-mondta Tom bíztatóan. Első utunk egy plázába vezetett. Vásárolgattunk minden félét és közben jól mulattunk. Aztán Tom elvezetett egy mozihoz. Örültem neki, hogy ide jöttünk, hiszen már régen voltam moziban. Megálltunk a recepciós pultnál.

-Te menj csak és válasz filmet és addig megveszem a jegyeket.-mondta Tom.

-Okés.-elindultam nézelődni a filmek között. Hosszas gondolkozás után meghoztam a döntésemet. Visszamentem Tomhoz és megmondtam neki, hogy melyik filmet választottam. Az őr odakísért minket a moziteremhez és beengedett. Ámilkozva néztem, hogy mekkora vetítővászon volt és mennyi ülőhely. Csodálkoztam, hogy nem volt ott senki rajtunk kívül. Leültünk a 2. sorba és vártunk, ameddig el nem kezdődött a film.

-Ööö ... Hogy hogy csak mi nézzük meg a filmet ?-néztem megint körül.

-Kibéreltem a mozitermet.- mondta egyértelműen Tom.

-Tessék ?? Kibérelted ??-lepődtem meg.

-Persze. Kettesben szeretnék veled lenni és nem szeretném ha zavarnának.-mondta Tom, majd átölelt és megcsókolt. Elkezdődött a film. Kb másfél órás volt a film, deh közben jókat nevettünk rajta. Aztán hazamentünk és lepakoltunk. Azokat a cuccokat, amiket vettünk a plázában, begyönöszöltem a táskámba, mert késöbb tuti elfelejtettem volna. Lassan összegyűjtöttünk mindenkit és elindultunk a repülőtérre. Amikor odaértünk, még mindig volt negyed óránk az indulásig.

Addig elbúcsúztunk egymástól, meg hasonlók. Bemondták, hogy fel lehet szállni a gépre. Elindultunk azon a hosszú folyosón. Dorcsyval hátrafelé mentünk, hogy a lehető legtovább láthassuk a fiúkat. Mindketten sírva foglaltuk el a helyünket a repcsin. Még onnan is buzgón integettünk a fiúknak, aztán elindultunk. Nem tudtam mit kezdeni magammal, ezért néha kinéztem az ablakon, néha Dorcsyval beszélgettem, aztán elkezdtem hallgatni az mp3-amat. Nagyon uncsi volt az út, ezért hamar elaludtam. Egyszercsak arra ébredtem, hogy a repülő nagyot ugrott, mintha nekimentünk volna valami nagynak. Hirtelen rémületet láttam az ebmerek arcán és én is kezdtem megrémülni.

-Kedves utasaink. Aggodalomra semmi ok. Belekerültünk egy légörvénybe, de hamarosan kikerülünk belőle. Addig viszont kapcsolják be biztonsági öveiket. Megértésüket köszönjük- hangzottak a kapitány szavai. Ki kellett mennem WC-re, de annyira féltem, hogy nem mertem elmenni addig. Aztán, amikor már tényleg nem bírtam tovább, rászántam magam és elindultam. Nem tudtam, hogy merre van a WC, így bolyongtam egy picit. Találtam egy ajtót. Épp, hogy benyitottam, de meghallottam, hogy valaki van bent. Kíváncsi voltam, hogy mit beszélgetnek, ezért hallgatóztam egy picit. ^^

-Fogalmam sincs, hogy hogyan fogjuk ezt megúszni. Azt mondta a kapitány, hogy ő sem tudja, hogy mi lesz velünk.

-Úr isten ... Szóval le fogunk zuhanni ? -mondta megilyedt hangon az egyik.

-Hát ... Szerintem elég valószínű...

Bocsyka, hogy ennyit kellett várni erre a fejezetre, deh végre megírtam ... xP Továbbra is kérek véleményeket !!! PuXx <3

Gustav fejest ugrott a vízbe és felkapta anyámat.

-Tom...Szólj gyorsan a recepciósnak.- kiáltotta Bill. De még mielött Tom elindult volna, az ajtón berohant egy orvos két segítőjével, akik egy hordágyat is hoztak. Gustav addig kisegítette anyut a vízből. Az orvos segítői feltették anyut a hodágyra, majd az orvos elkezdte vizsgálni. Idegességemben már nem tudtam mit csinálni, gyorsan odafutottam. Már mindenki ott állt kíváncsiskodva a hordágy mellett. Mikor megláttam anyumat ott feküdni eszméletlenül, elkapott a sírás és Dorcsy nyakába borultam. Anyut elvitték az orvosi szobába, mi pedig úgy, ahogy voltunk, fürdőruhában felmentünk a szobánkban. Nagyon nehezen abba hagytam a sírást és ledőltem az ágyra. Tom odaült mellém és átölelt.

-Jaaj...Ne aggódj Szerelmem. Nem lesz semmi baj.-vígasztalt.

-Az én hibám volt. Hisz tudtam, hogy víziszonya van, de mégis ...- kezdtem megint sírni.

-Ne sírj. Hidd el, nem lesz semmi baj. Anyukád nagyon jó fej és hamar meg fog gyúgyulni. Nem kell aggódnod.

-Tényleg jó fejnek tartod ?-mosolyodtam el egy kicsit.

-Persze. Jó humora van és még aranyos is. Pont, mint a lánya.-mondta Tom és megcsókolt. Beszélgettünk még, amikor hirtelen kopogtak. Tom elment kinyitni az ajtót. Gustav volt az.

-Sziasztok. Csak azért jöttem át, h megmondjam h felébredt az anyukád.

-Komolyan ???- pattantam fel az ágyból és mint akit ágyúból löttek volna ki, futottam át a szomszédba. Benyitottam és láttam h ott fekszik az ágyon anyu és mellette Zsuzsa néni ül.

-Na végre, hogy felébredtél.-mondtam anyumnak, majd odamentem hozzá és megöleltem.- Mit mondott az orvos ??

-Begörcsölt a lába és az ilyedtségtől elájult.- mondta Zsuzsa néni.

-Figyelj kislányom...-kezdte anyu- Zsuzsa nénivel együtt nagyon örülnénk neki, ha most egy kis időre hazajönnétek velünk. Egy kicsit otthon lesztek aztán majd visszajöttök vagy a fiúk jönnek el hozzánk, ha ráérnek. Kicsit gondolkozásba merültem.

-Jó. hazamegyünk veletek.- nyügtem ki a választ, mégha fájt is kimondanom. Anyum elmosolyodott és megölelt. Ekkor bejött Gustav.

-Akkor én megyek is. Átmegyek Dorináékhoz.-mondta Zsuzsa néni, majd kiment a szobából. Gustav odajött hozzánk és leült mellém az ágyra.

-Nagyon szépen köszönöm, hogy megmentetted anyumat.- öleltem át Gustavot.

-Semmiség. Bárki megtette volna a helyemben.

-Élőben sokkal másabb vagy, mint a képeken.-szólalt meg anyu. Hiszen tudni illik, h anyámnak a Tokio Hotel tagjai közül Gustav tetszik a legjobban.

-Tényleg ?-mosolyodott el Gustav.

-Nah én nem is zavarlak titeket. Beszélgessetek csak nyugodtan.- mondtam majd visszamentem Tomhoz.

Bementem a szobába, de Tom nem volt sehol. Hirtelen meghallottam, ahogy énekel a fürdőben...xD Leültem az ágyra és elkezdtem gondolkozni, hogy jó ötlet volt-e, hogy anyumnak igent mondtam... Kis idő után Tom is kijött a fürdőből és odajött hozzám.

-Hát te ?-kérdezte meglepődten.-Ugye nem hallottad, amikor énekeltem ??

-Melyikre gondolsz ? Amikor a Schrei-t énekelted, vagy arra, amikor a Monsoon-t ?? -mondtam viccesen.

-Akkor hallottad...-pirult el Tom.-Anyud jólvan ?

-Igen, már jól van...

-De akkor miért vagy még mindig ilyen szomorú ?

-Hogyan kezdjem...Lehet hogy mosr haragudni fogsz rám, de mi a Dorcsyval haza megyünk anyuékkal holnap.-mondtam lehajtott fejjel.

-Dehogy haragszok. Hiszen gondolom hogy honvágyatok van. De ugye még visszajöttök ??-nézett rám Tom bociszemekkel.

-Persze...Szerintem maximum 5 napot leszünk otthon, mert többet úgysem bírnánk ki nélkületek. De ti is eljöhetnétek hozzánk.

-Még nem tudom, hisz most rúgtuk ki Sakit, így szereznünk kell egy új menedzsert, de ha lesz időnk, tuti elmegyünk. Már csak azért is, mert kíváncsi vagyok a szobádra- mosolygott Tom.

-Hát nektek olyan, mintha sok tükör lenne körülöttetek, hisz mindenhol magatokat látnátok.-mondtam. Tom átölelt és még beszélgettünk egy darabig. Egy kis idő után eszembe jutott, hogy Dorcsy még nem is tud erről az egész hazamenős dologról.

-Bocsy Édesem, de át kell rohannom Dorcsyhoz.-mondtam sietve Tomnak, majd adtam az arcára egy puszit és elindultam az ajtó felé.

-Oks, de siess vissza és ha már ott jársz, akkor küld át Billt, lécci. Szeretnék vele beszélni.

-Oks-mondtam, majd kimentem. Bekopogtam Dorcsyékhoz. Bill nyitotta ki az ajtót.

-Szia Bill. Bocsi, hogy zavarlak titeket, de csak azért jöttem, mert én szeretnék beszélni a Dorcsyval, Tom meg veled.

-Okés. Akkor én át is megyek hozzá. Te meg gyere be nyugodtan. Dorcsy bent van a szobában.-mondta Bill, majd átment Tomhoz.

-Szia. Jó, hogy jösz, épp akartam veled beszélni.-mondta Dorcsy.

-Akkor mond te először.

-Na azt akartam, hogy én holnap haza megyek anyuékkal és aztán majd késöbb visszajövök. Te mit akartál mondani ??

-Én is ugyanezt...-mondtam nevetve. Még elbeszélgettünk egy ideig, hogy mit fogunk otthon csinálni. Aztán, amikor már nem volt témánk, akkor ugy döntöttem, h visszamegyek és meglesem a fiúkat, hogy mit csinálnak. Elköszöntem Dorcsytól, majd elindultam. Mikor kiléptem a folyosóra, észrevettem, hogy egy ismerős lány áll ott az ajtónk elött. Mikor közelebb mentem, felismertem és rájöttem, hogy Barbi volt az.........

VISSZATÉRTEM !!!!! :-D Szijasztok. Ismét folytatom a blogírást. :D Remélem most mégtöbben fogjátok olvasni a blogomat, mint eddig. Egyenlőre hetente 1 fejezetet fogok feltölteni, mint eddig, aztán majd meglátjuk hogy bírom :-P Továbbra is várom a véleményeteket :D Szijasztok

A férfi még mindig ott állt az ajtóban és idegeseb figyelt ránk.

-Mit kerestek itt?? Mindjárt hívom a rendőrséget, ha nem mentek el most rögtön.- mondta

-Óhh, igen?? Na ne mondja uram.- állt fel Bill.

-Próbálja csak hívni a rendőrséget...-állt fel Tom is fenyegetően.

-Ti kis pimasz kölykök. Annyira hiányoztatok csibészek.-ölelte meg a fiúkat a férfi. Én és Dorcsy értetlenül néztünk egymásra, mert nem értettük a dolgokat.

-Apa. Be szeretnénk neked mutatni valakiket. Lányok, ő az apukánk. Apa, ők a barátnőink, Dorina és Petra.- mutatott be minket egymásnak Bill.

-Csókolom.-köszöntünk.

-Nyugottan tegezzetek, hisz nem vagyok én még olyan öreg....

-Oké.- mosolyodtunk el.

-Anyátok már mindenhol keres titeket. Gyertek.-mondta a fiúk apja, majd kiment a szobából.

-Bill. Nem vihetnénk el 1-2 CD-t, hogy majd késöbb megnézhessük őket??- kérdezte Dorcsy.

-Nyugottan hozzátok el az összeset- mosolygott Bill. Dorcsy felkapta a CD tartót és lementünk a szüleinkhez. Anyu, Zsuzsa néni és Simone időközben nagyon jó barátnők lettek. Simone még sütit is sütött, amit a nappaliban beszélgetve eszegettek.

-Hát ti meg hol voltatok ennyi ideig fiatalok??-kérdezte Simone.

-Fent néztük a régi videóinkat és elaludtunk.-mondta mosolyogva Tom.

-Hmm...Ez a kedvenc sütim.-mondta Bill, majd neki esett a sütistálnak. Tom is követte a példáját. Amikor néztük a videókat, az jutott eszembe, hogy külsőileg mennyit változtak, de belsőileg ugyanazok a kis, vorgonc kisfiúk maradtak még most is. És ahogy így rájuk néztem, azt éreztem, hogy belülről még mindig kis iskolás gyerekek, akik a szüleikhez vannak nőve, bár igaz, hogy szinte már felnőttek, hisz mindjárt 18 évesek lesznek, de akkor is.... Ahogy így gondolkoztam, teljesen más világba keveredtem és nagyon megilyedtem ,amikor a fiúk apukája megszólalt.

-A sofőr most szólt, hogy lassan indulnotok kellene vissza.- mondta.

-Oké. Akkor elbúcsúzkodunk és megyünk is.-mondta Bill. Szüleink annyira összebarátkoztak Simoneval, hogy megígérték neki, hogy valamikor még beugranak hozzájuk, de addig is telefonon tartják a kapcsolatot. Őszintén szólva örültem neki, hogy anyuink ennyire "összejöttek", higy így még több dolog köt ösze Tommal. :-D

-Na induljunk. Sziasztok.-köszönt el Bill, majd kinyitotta az ajtót.

-Ezzel a limuzinnal megyünk haza??-csodálkozott anyám.

-Persze. Miért látsz itt másik kocsit?? Na gyere.- mondtam, majd betessékeltem a kocsiba, majd elindultunk vissza a hotelbe. Anyuink egész uton csak csodálkoztak, hisz sem anyu, sem Zsuzsa néni nem utazott még ilyen luxus kocsiban. Megérkeztünk.

Szüleink már megint ledermedtek, mikor meglátták a hotelt.

-Gyere anyu. Megmutatom hol lakunk.- mondtam anyumnak, majd felvezettem a mi lakásunkhoz. Körbevezettem, majd megérkezett Tom is.

-Na akkor hogy lesz?? Te anyuddal fogsz lakni??- kérdezte.

-Jaj, dehogy. Itt maradok veled és a szüleink mennek külön szobába.

-Van itt medence vagy szauna vagy valami ilyesmi??-kérdezte anyum.

-Persze, hogy van.- mondta Tom.

-De semmi fürdőruhát nem hoztunk...-keseredtünk el anyuval.

-Semmi baj. Menjetek el nyugodtan vásárolni.- mondta Tom, majd a kezembe nyomott egy hitelkártyát.

-Húúúúú.....Köszi, köszi, köszi.-urgottam örömömben a nyakába.- Megkeressük Dorcsyékat és már megyünk is.

-Oké. Mi meg addig elkészülődünk a fiúkkal és kiürítjük a medencéket.- mondta Tom, majd kinyitotta az ajtót. Mi elmentünk megkeresni Dorcsyt és Zsuzsa nénit.

Nem sokára meg is találtuk őket. Elmentünk egy kicsit barangolni a városba, hogy megtaláljuk a legjobb boltot. Egy kis idő után találtunk egy plázát.Bementünk és elcsodálkoztunk, hogy mennyi bolt van ott. Vettünk négy darab fürdőruhát és siettünk vissza a hotelbe, hogy minél elöbb kipróbálhassuk őket. Bill már a recepciónál várt minket, mikor megérkeztünk.

-Na végre. Gyertek.- mondta majd egy helyiséghez vezetett minket, ahol sok kis öltözőfülke volt. Mindenki elment átöltözni. És a Dorcsyval mentem a medencékhez, mert anyuink még öltöztek amikor mi már készen voltunk. Úgy mentünk a folyosón, hogy takarjuk a hasunkat, hisz azt hittük magunkról, hogy kövérek vagyunk. Mikor megtaláltuk a medencéket nagyon megörültünk, amikor megláttuk, hogy van csúszda is. Éppen Georg és Gustav hülyéskedtek rajta, de látszott rajtuk, hogy mennyire élvezik. Hirtelen valaki hátulról megilyesztett minket. Bill és Tom voltak azok. Csak ámultam, amikor megláttam, hogy milyen vékonyak.

-Hmm, de sexy valaki....-nézett végig rajtam Tom, majd közelebb húzott magához és megcsókolt. Bill ugyanezt tette Dorcsyval. Nem is vettünk észre, hogy egyre közelebb és közelebb "tolnak" minket a medencékhez. Egyszercsak elengedtek minket és ennyit mondtak:

-Pápá...- majd belelöktek minket a vízbe. Ők csak nevettek a parton, de elterveztük, hogy majd késöbb visszakapják. Kimásztunk a vízből és leültünk a székekre egy kicsit száradni, amíg anyuink megérkeznek. Nemsokára meg is jöttek. Anyu rögtön odament az egyik melegvizes medencéhez, majd belement. Csak ennyit láttam, aztán már csak azt hallottam, hogy anyu kapálózik a vízben és Gustav fut felé.......

TH blogíró verseny 

Ugye tudjátok, hogy beneveztem egy blogíró versenyre, ezért töltök fel monsantól kb 1 hónapig heti 2 fejezetet. remélem örültök neki és szurkoljatok nekem. =) Továbbra is kérek véleményeteket, hisz érdekelnek. Sziasztok. =)

-Szia kis lányom. Hát neked már eszedbe sem jutok???

-Dee, csak hát annyi dolog történt velünk mostanában, hogy nem volt időm felhívni téged. Erről jut eszembe. Képzeld el....- kezdte volna Dorcsy mesélni a koncertet, de annyja a szavába vágott.

-Várj. Előtte én mondok valamit. Lehet, hogy nem fogsz örülni neki, de itt vagyunk Joli nénivel Németországban.

-Micsoda??-ugrodt fel Dorcsy meglepődten.-Komolyan?? Dehát mégis hol??

-Hát Lipcsén. Miért ti nem itt vagytok??

-Nem. Mi egy picivel arrébb, Magdeburgban vagyunk, de elmegyünk értetek. Addig amíg mi odaérünk keressétek meg az ikrek volt házát. Azt tuti megtaláljátok, hisz egy buszmegálló van a házzal szemben ami tele van írkálva Tom És Billes feliratokkal. Ott legyetek és megyünk értetek.

-Oké. Szia.

-Szia anyu.-köszönt el Dorcsy, majd lekarta a telefont.

-Mi az?? Mit mondott anyud??- érdeklődtem.

-Képzeld...A te anyuddal együtt itt vannak Lipcsén.

-Mi?? Ez most komoly??- lepődtem meg.

-Akkor menjünk el értük.- mondta Bill, majd felállt és Dorinával együtt elment készülődni.

-Ugye te is eljösz???- néztem nagy boci szemekkel Tomra és közelebb bújtam hozzá, mint egy kiscica, amikor hízeleg.

-Háát....Nem is tudom. Miért szeretnéd??

-Persze.

-És mennyire??- húzta fel a szemöldökét.

-Nagyon, nagyon.

-Igen?? És ha én nem hiszem el?? Bizonyítsd be.- mondta sunyin.

Egy picit ráharaptam a számra és körülnéztem, hisz még a többiek is ott aludtak mellettünk. Visszanéztem rá és megcsókoltam. Ő amennyire tudodd oldalra döntött, de Gustavnak egy picit "neki ütköztünk". De ő csak megfordult és aludt tovább.

-Majd máskor folytatjuk. Most készülődjünk.-mondtam és nyomtam Tom arcára egy puszit majd felálltam.Felöltöztünk, ettünk és szóltunk a sofőrnek. Elkészültünk majd lementünk a recepcióra, hogy kivegyünk még 1 szobát a szüleinknek. Közben megérkezett a limuzin is. Mostmár a sofőr óvatosabban vezetett bár sütött a nap és jó idő volt.

Megérkeztünk Lipcsébe. Már közeledtünk az ikrek háza felé, de a szüleink még sehol nem voltak. Odaértünk a ház elé. Kiszálltunk és körülnéztünk de még mindig sehol senki. Gyorsan megkerültük Dorcsyval a limuzint. A buszmegállóban ott ült anyum és Zsuzsa néni ( Dorcsy anyukája ).

Oda futottam anyumhpz és megöleltem.

-Hát ti meg hogy hogy kijöttetek Németországba???- kérdeztem még mindig anyumat szorongatva.

-Hiányoztatok és gondoltuk kijövünk meglátogatni titeket.- mondta anyum.

-Értem. Gyere. Be szeretnék mutatni neked valakit.- hívtam anyut a kocsihoz. Ezidő alatt Bill és Tom is kiszállt a kocsiból, hisz eddig az ablakból figyeltek minket.

-Anyu, ők itt Bill és Tom, de szerintem már látásból tuti ismered őket.- mosolyodtam el, hisz otthon a szobám fala tele van poszterozva.... :-D

-Ohh, hát persze. Hogy ne ismernélek fel titeket. Sziasztok. Én Petra anyukája vagyok, Joli néni.-mutatkozott be anyum.

-Csókolom.-köszönt Bill.

-Tegeződhetnénk inkább.- mondta anyum, mire Bill mosolygóan rábólintott.

-Anyu....Ő Tom, vagyis a barátom.-mondtam és átkaroltam Tomot.

-Hello- köszönt Tom.

-Szia. Szóval te lennél a híres Tom.-Tom elmosolyodott. Gondoltam hagyom őket beszélgetni, hisz nem árt ha megkedvelik egymást. Láttam Zsuzsa néni Billel beszélget, így odamentem Dorcsyhoz.

-Na mi a helyzet??

-Áhh semmi. Úgy néz ki jóban lesznek. És nálatok??

-Hát most beszélgetnek, de szerintem tuti jóban lesznek.

-Figyeljetek. Menjünk be a házba és ott folytassuk a beszélgetést.- mondta Bill, majd kinyitotta a kaput. Anyum ment előre, így odamentem Tomhoz.

-Na mit beszélgettetek??

-Áhh, semmi fontosat. Te tényleg ennyire Tokio Hotel mániás vagy??

-Igen. Nagyon szeretem őket, mármint titeket. De belőlük is csak eggyet szeretek igazán.- mondtam és átkaroltam.

Már mindenki bent volt a házba, mikor találkoztunk Simoneval.

-Sziasztok. Hát ti hogy kerültök ide??

-Szia anya. Eljöttek Magyarországról a lányok anyukáji és gondoltuk benézünk.- mondta Bill.

-Jaj, gyertek csak beljebb. Helyezzétek magatokat kényelembe.-mondta Simone és anyuékat betessékelte az előszobába. Mi addig felmentünk az emeletre. Végig mentünk a folyosón, msjd Tom kinyitott egy ajtót, amit alig lehetett észrevenni.

-Gyertek. Megmutatjuk nektek a mi titkos helyünket- mutatott egy szekrénybe Tom. Benéztünk és elcsodállkoztunk, hogy ez lenne a fiúk titkos helye, ahol mindenféle tisztítószerek, rongyok és más kacatok vannak.....

-Ez a titkos helyetek??- kérdezte Dorcsy értetlenül.

-Jaj neem, dehogy is. Gyertek, megmutatom.- mondta Bill, majd bement a "szobába" és elhúzta a plafonig érő kacatokat, ami mögött egy ajtó volt. Kinyitotta azt és egy elrejtett szoba volt mögötte. Lassan bementünk és körülnéztünk.A szobában volt egy kis TV, kanapé és a falakon fényképek. Bill odament a TV-hez és keresett valamit. Kis idő után előhúzott egy CD tartót.

-Jaj neeee....Ezek még mindig megvannak??- kérdezte Tom.

-Miért mi az??-érdeklődött Dorcsy.

-Hát tudjátok régebben csináltunk a haverokkal kis videókat és azokat kiírtuk CD-kre.

-Nézzük meg. Lécci....-kérleltük a fiúkat boci szemekkel.

-Hááát.....Nem is tudjuk.-mondta Bill sunyin Tomra nézve.

-És mit kapunk cserébe??-kérdezték egyszerre a fiúk. Dorcsyval egymásra néztünk, majd ő leguggolt Billhez és pedig odaléptem Tomhoz. Még összenéztünk egyszer és Dorcsy kacsintott egyet.

-Miben mesterkedtek??-kérdezte Tom. Még láttam, hogy Dorcsy megcsókolja Billt, aztán odafordultam Tomhoz és én is megcsókoltam. Az volt a tervünk, hogy Dorcsy elveszi Billtől a CD-ket úgy, hogy ne legyen feltűnő miközben én terelem Tom figyelmét. Dorcsy egyre hátrább és hátrább döntötte Billt és szépen lassan kivette a kezéből a CD tartót. Én közben a falhoz döntöttam Tomot és próbáltam egyre jobban terelni a figyelmét azzal, hogy egy kicsit tapizom... :-)

-Megvan- kiáltott fel Dorcsy. Odanéztünk és ott volt a kezében a CD tartó.

-Áhh....Cselesek vagytok ti lányok. Jólvan, nyertetek.- mondta Bill és berakott egy CD-t. Sokat nevettünk és csodálkoztunk a "régi" ikreken. Mikor már jópár CD-t végignéztünk, elaludtunk, hisz korán keltünk és fáradtak voltunk még.Arra riadtunk fel, hogy egy férfi beront a szobába.

-Hát ti meg mit kerestek itt??- kérdezte mérgesen kiabálva..........

 TH blogíró verseny

 Nah ez elég hosszúra sikeredett deh ez van. :-) remélem tetszett ez is és persze továbbra is kérem a véleményeteket. Sziasztok. PuXxX<3

Mi csak ültünk ott a kanapén és néztünk nagy kerek szemekkel.

-Na ide figyeljetek. Nekünk is nagyon tetszenek a fiúk és az senkit nem érdekel, hogy ti a barátnőjeik vagytok. Ők a mi barátaink lesznek és ti pedig felejtsétek el őket... - mondta Barbi, miközben fenyegetően jött felénk. Nem bírtam már tovább. Felálltam és nekitámadtam Barbinak.

-Na ide figyelj te lány. Mi szeretjük a fiúkat és ők is minket és nehogy azt higyjétek, hogy ti ide toljátok a pofátokat és akkor ez megváltozik.

-Igazad van. És amúgy is hogy jöttök ti ahhoz, hogy szétválasszatok minket???- állt fel Dorina is.

Barbi kissé hátrább lépett. Látszott rajta, hogy nem számított arra, hogy mi kiállunk a fiúkért. Már épp nyitottam a szám, hogy még egyszer beszóljak neki, de ekkor berontott Dani. Szegény Krisztit úgy hátba vágta, hogy majdnem elesett. Barbi ilyedten nézett hátra. Bekerítva érezte magát.

-Figyeljetek lányok. Nem hiszem, hogy jó ötlet volt apámmal szövetkezni. De hiszen látszik rajtatok, hogy az ő fajtájából valóak vagytok...-mondta Dani. Kriszti elszégyelte magát, de Barbin látszott, hogy még neki áll feljebb... Ekkor megérkeztek a fiúk is. Én Tomhoz futottam, megöleltem és elkezdtem sírni.

-Jaj, Kicsim ne sírj. Ti....- nézett Tom idegesen Krisztire és Barbira.- Ti még mindig itt vagytok?? Takarodjatok innen.- mondta.

Barbi még körülnézett, de belátta, hogy elvesztette a "csatát". Kisunnyogtak a szobából.

-Jaj, jut eszembe... Mivel megtudtuk az igazságot, hála nektek és persze Daninak, ezért úgy döntöttünk közösen a fiúkkal, hogy kirúgjuk Sakit.- mondta Tom, mikor már megnyugodtam.

-Most azonnal???- kérdeztem.

-Hát igen. Jó lenne minél hamarabb megszabadulni tőle. Akkor én el is megyek megkeresni.- mondta Tom azzal kiment a szobából.

Leültem a kanapéra, gondolkoztam és közben Dorcsyt és Billt néztem. Egymás karjábal ültek...Látszott rajtuk, hogy nagyon szeretik egymást és őket nem lehet szétválasztani...A nagy gondolkozásomban észre sem vettem, hogy Georg odaült mellém.

-Bocs, ha zavarlak, csak kérdeznék valamit.- mondta

-Jaj, dehogy, csal elgondolkoztam egy kicsit. Kérdezz csak.

-Oké. Komolyan igaz, hogy Kriszti csak téged és Dorinát akarta elválasztani Billtől és Tomtól??

-Hmm...Hát végülis igen, de Barbin látszott, hogy igazán meg is akarja csinálni, de Kriszti nem nagyon volt benne a dologban. Miért, csak nem tetszik??- kérdeztem, erre ő elmosolyodott.

-Hát egy kicsit igen....De ez az esett meglepett és nem tudtam, hogy mit higyjek.- mondta elkeseredetten

-Figyelj Georg.Kriszti nem volt benne a dologban annyira, mint Barbi. Ő inkább a háttérből segítette, de azt sem nagyon. Szerintem neki is tetszel és mond el neki mindenképpen, hogy mit érzel, hátha lesz belőle valami.- tanácsoltam. Georg felemelte a fejét és egy picit gondolkozott.

-Hmm...Jó ötlet. Köszi.

-Nincs mit.- mondtam. Ekkor megérkeztek Sakiék. Hozta magával a lányokat is, akik sunnyogva leültek a kanapéra. Mivel csak mellettem volt hely, azért odaültek. Barbi ült hozzám közelebb, így gondoltam felállok. Odamentem Tomhoz és átkarolt. Bill is ugyanígy tett Dorcsival.

-Nos...-kezdte Bill diplomatikusan.- Mivel kiderült Saki kísérlete, ezért úgy döntöttünk a fiúkkal, hogy kirúgjuk. Nincs szükségünk ilyen menedzserre.

-Dehát...Oké, várjatok csak, meg fogjátok ti még ezt bánni.- mondta Saki, majd rámnézett. Tom észrevette és elém állt, mintha meg akarna védeni Saki "halálos" pillantásaitól.

-Kérlek távozzatok.-mondta Bill, majd az ajtó felé mutatott. Saki fogta magát, intett a lányoknak és mint aki megsértődött, kiment az ajtón. Barbi rögtön ki is ment utána, de Kriszti még visszanézett Georgra. Megcsillant egy könnycsepp a szemében. Szomorúan lehajtotta a fejét, majd kiment a szobából.

-Menj már...-böktem oldalba Georgot. Erre ő Kriszti után szaladt.

-Na ezen is túl vagyunk.-mondta Bill.-Figyeljetek. Lenne egy ötletem. Mit szólnátok hozzá, ha ma este összejönnénk 8-an és rendeznénk egy hatalmas párnacsatát??

-Nagyon jó ötlel Bill.- lelkendezett Tom.

-De hogy hogy 8-asban??- kérdeztem értetlenül.

-Igen. Bill, Dorcsy, te, én, Georg, Kriszti, Gustav és Natali.- mondta Tom.

-És ő ki??

-Natali?? Ő Gustav barátnője. Már egy fél éve együtt vannak és néha jött velünk koncertezni, csak a sajtónak azt mondtuk, hogy már szakítottak.

-Ja értem.

Megjött Georg. Mosolyogva odajött hozzám.

-Mivel hallottam Bill ötletét, ezért rögtön meg is kérdeztem tőle, hogy nincs-e kedve eljönni és igent mondott. Megadta a telefonszámát is és igazad volt, tetszek neki...

-Na látod, hogy nem hazudtam??

-Igen, igazad volt. Még eyszer köszi.- mondta majd adott két puszit.

Nemsokára megérkezett a kocsi és elindultunk haza. Mikor már fent voltunk a lakásunkba, az volt az első dolgom, hogy lezuhanyozzak, hisz a történtek teljesen leizzasztottak. Utána ettünk, elkészülődtünk majd átmentünk Billékhez. Georg már ott volt. Nemsokkal késöbb megérkezett Kriszti is. Ő tök szimpi csaj volt, nem úgy, mint Barbi. Beszélgettünk egy kicsit, majd 5-10 perc múlva megjöttek Gustavék is.

-Ő Natali??-kérdeztem Tomtól.

-Igen.

Köszöntünk egymásnak majd beszélgettünk is és közben jól összebarátkoztunk. Egyszercsak Bill felállt és a villanykapcsolóhoz ment.

-Na akkor kezdjük.-mondta és lekapcsolta a villanyt. Tök sötét lett. Egy ideig csöndben voltunk, de aztán....

-ÁUU- hangzott fel Dorina hangja- Igen?? Szóval így játszunk?? Akkor tessék...- felvett egy párnát, majd ütni kezdett vele. 1-2 perc múlva már mindenki kiabált és ütötte a másikat. KB 1 óra múlva, amikor már teljesen kifáradt mindenki, ledőltünk a földre. Egy nagy kupacba összetömörültünk, mint egy nagy család és elaludtunk.

Másnap reggel arra ébredtünk, hogy Dorcsy telefonja csörög. Megnézte, hogy ki az, majd ilyedtem rám nézett. Felvette a telefont és félénken beleszólt

-Szia anyu...........

Nah itt a 19. fejezet. Remélem tetszett. Ugye tudjátok, hogy mostantól minden hétfőn rakok fel 1 fejezetet. Lehet, hoyg ez valakinek rossz hír, deh ez van.... Nah továbbra is kiváncsi vagyok a véleményetekre. PuXxX <3

Benéztem a kulcslyukon és azt láttam, hogy Saki pénzt ad Barbinak és Krisztinek.-Akkor megbeszéltük. Az a lényeg, hoyg elcsavarjátok Bill és Tom fejét, mert elegem van már ezekből a kis csitrikből.- mondta Saki kissé idegesen.

Véletlen meglöktem az ajtót, ami megreccsent. Ilyedten néztem Danira, amikor meghallottam a lépéseket odabentről. Dani hirtelen megragadta a kezem és behőzott ey szobába, ahol teljes sötétség volt. Odaszorított a falhoz, becsukta az ajtót és befogta a számat. Sísi csönd volt egy ideig, aztán Barbii megszólalt.

-Biztos a húzat volt. Na akkor mi vissza megyünk a többiekhez.

-Jó, de hamarosan ti fogtok fellépni.- mondta Saki.

-Tudjuk.- mondták a lányok és elindultak vissza Billékhez. Mi még vártunk egy kis ideig a sötét szobában, hogy biztosan elmenjen mindenki. Dani elengedte a számat és kinyitotta az ajtót, hogy körül nézzen.

-Gyere, már mindenki elment.- mondta, de én nem mentem utána, hanem összeroskadva ültem a sötét szoba falánál és sírtam.

-Csak nem sírsz?? Mi a baj??- jött vissza Dani a folyosóról és leült mellém.

-De sírok, hisz hogy ne sírnék?? Ha apukád meg akar tőlünk szabadulni, akkor mi nem tehetünk ellene semmit. Hiába is kűzdenénk, akkor is ő nyerne, hisz hogy is szállhatnánk szembe egy felnőttel ráadásul a Tokio Hotel menedzserével??

-Majd én segítek...

-Ohh, kösz. Kedves tőled és ne sértődj meg, de így sem tudnánk győzni. Nem nagyon szeretem feladni a dolgokat. Főleg nem, ha szerelemről van szó. Hisz mindenkinél jobban szeretem Tomot és nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhettem és semmiképp nem akarom elveszíteni, de ez már nekem is sok.......- itt elakadt a szavam és keserves sírásba kezdtem. Dani átölelt és próbált vígasztalni.

-Micsoda??? Mit szervez Saki???- kérdezte valaki az ajtóban állva. Felnéztem és láttam, hogy Tom az.

-Gyere elmesélem.- mondta Dani és kiment Tommal a folyosóra. Én meg közben belegondoltam a helyzetünkbe. Hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy most a Tokio Hotellel lehetünk és szerelmesek vagyunk. De ki tudja, hogy holnap nem-e már otthon leszünk Saki jóvoltából.....Ahogy így gondolkoztam még jobban rám jött a sírás és csak összekuporodva ültem ott és sírtam.Kicsit késöbb bejött Tom, majd leült mellém a földre.

-Jaaj, Kicsim. Nem kell félned, mert én semmiképpen nem engedlek el magamtól, mert szeretlek és nem akarlak elveszíteni.-mondta

-Én sem téged, dehát ha Saki ki nem állhat minket, akkor nem tudunk semmit tenni ellene, hogy kiutáljon minket.

-Ti nem, de mi igen. Nem ti mentek el, hanem ő a hülye lányaival együtt. Elegem van abból a Barbiról vagy hogy hívják...

-Miért mit csinált az a .....??

-Hát tulajdonképpen semmi konkrétat, csak már nagyon nyomul. Ölelgetett, meg szemezgetni próbált velem. Nem szivesen mondom el, de szájon is puszilt és utána meg is akart csókolni, de elegem lett és ott hagytam. Így hallottam meg félig amit mondtál, de legalább mostmár tudom az igazságot Nem is képzeltem volna róla, dehát.....- mondta Tom elkeseredetten. Időközben abba hagytam a sírást és odabújtam hozzá.Vígasztaltam egy kicsit, majd felálltam.

-Nah gyere menjünk.- mondtam ,majd nyújtóttam a kezem, hogy felhúzom. Tom rámnézett, majd megfogta a kezem. Felhúztam, majd magához húzott és megcsókolt.

-Bocs, hogy pont most zavarok, de jönnek a lányok fellépni.- mondta Dani az ajtóban állva. Kimentünk a folyosóra és észrevettük a lányokat, ahogy felénk jönnek. Már hallottuk a rajongók kiabálásait is. A lányok egyre közelebb és közelebb jöttek. Barbi csábítóan nézett Tomra, erre ő átkarolta a derekem és magához húzott.

Én is átkaroltam és gúnyosan néztem Barbira. Ő végig nézett rajtam, majd gúnyosan elfordította a fejét, mint aki meg lenne sértődve. Mikor kinyitották az ajtót, ami mögött a színpad és a több 1000 rajongó volt, még egyszer Barbi visszanézett Tomra és rámosolygott. Én Tom elé álltam és mérgesen Barbi szemébe néztem.Már nyitni akarta a száját, hogy beszól, de ekkor Tom átkarolt és rátette a kezét a hasamra. Erre Barbi bement az ajtón és becsukta azt. Tom megpuszilta a nyakam.

-Ez durva volt.- mondta Dani.

-Nem megyünk megnézni őket??- mondta nevetve.

-De. Most úgyis rámférne egy kis nevetés.- mondta Tom. Hallottuk már a zenét, így elindultunk. Mikor bementünk a hatalmas terembe, gyorsan elbújtunk a színpad mögött, hogy senki ne vegyen észre. Ott megtaláltuk Dorcsyékat.

-Na ti hol voltatok ilyen sokáig???- kérdezte Dorcsy.

-Majd késöbb elmesélem.- mondtam. Nem volt akkora hangzavar, mint amikor a Tokio Hotel fellépett, dehát nem is csodálom. A lányok nem voltak a legjobb énekesek,de azért Georg le nem vette a szemét Krisztiről. Észrevettem Sakit, amint mereven engem figyelt. Kicsit féltem tőle, így ódabújtam Tomhoz. Mikor vége lett a lányok fellépésének, a fiúk következtek. Elengedtem Tomot, hisz most nem énekeltünk velük. Mikor a lányok lejöttek a színpadról, rögtön Sakihoz mentek és összesúgdolóztak. Rossz előérzetem volt, így amikor a fiúk felmentek a színpadra, elhívtam Dorcsyt, hogy elmondjam neki mit tudtam meg. Bementünk a folyosóra, majd elmentünk a szobába és leültünk.

-Miért jöttünk ide?- kérdezte.

-Azért, hogy elmondjam mit tudtam meg. Képzeld el, hogy az a fiú, aki kihívott a szobából, mutatott valamit, amitől tátva maradt a szám. Saki felbérelte azt a 2 lányt, hogy csábítsa el tőlünk Billt és Tomot.- mondtam. Láttam rajta, hogy meglepődött, de ekkor kinyílt az ajtó és bejöttek rajta a lányok. Barbi beállt elénk nagy vagányan, Kriszti pedig az ajtót vigyázta.

-Na szóval ti lennétek Bill és Tom barátnői- mondta Barbi és közeledett felénk.........

Nah ennyi lenne. Van 1 hírem. Ugye suli és 8-as vagyok. Nagyon sokat kell tanulni és alig van időm irni a fejezeteket. Így azt találtam ki, hogy hetente csak 1 fejezetet fogok feltölteni. Magyarul minden hétfőn töltök fel 1 fejezetet. Sorry, ha nem tetszik, de nem tudok mást csinálni. Nyugi fogom abba hagyni a történetet. Továbbra is kérem a véleményeteket. Nah PuXxX mindenkinek Sziasztok.

Ő csak közeledett felém én meg csak álltam ott. Mikor közelebb jött, felismertem, hogy ő az.... Dani futott felém, nekem meg a földbe gyökerezett a lábam. Eszembe jutott, mikor utoljára, a kórházban láttam, erősen becsuktam a szemem és eltűnt. Gondoltam ez most is bejöhet, így kipróbáltam. Erősen becsuktam a szemem, vártam egy kicsit, majd újra kinyitottam. Megkönnyebbülve láttam, hogy nincs elöttem senki. Megfordultam, hogy vissza megyek a többiekhez.

-Szia.- mikor megfordultam ott állt elöttem Dani és köszönt.- Bocsáss meg nekem. Nem akartalak megilyeszteni, de ezt ott hagytad.- mondta, majd a kezembe nyomta a telómat. Én csak csodálkozva néztem hol a telefonomra, hol Danira.

-Hát...Köszi,de....ööö.....Te honnan tudod a nevemet???- szólaltam meg megszeppenve.

-Én a Sakinak a fia vagyok és hát így a Tokio Hotel tagjait is ismerem. Tommal nagyon jó haverok vagyunk. Régebben szoktunk járkálni a városba hülyülni egy kicsit. De mióta hazajöttek a magyarországi koncertjükről, azóta nem találkoztunk. Telefonon beszéltünk néha és ott mondta, hogy találkoztak két gyönyörű lánnyal, akik velük jöttek Németországba is. Sokat mesélt egy Petra nevű lányról, akibe nagyon belehabarodott. Mivel elég sok mindent mondott el rólad, így felismertelek. De amúgy nem is csodálom, hogy egy ilyen szép lány elcsavarta Tom fejét...- mondta kissé pirulva.

-Ohh, köszönöm. És téged hogy hívnak?? Mert te ugye sokat tudsz rólam, de én még csak a nevedet sem tudom.-kérdeztem félve, bár sejtettem a választ.

-Jaj, de modortalan vagyok, hisz be sem mutatkoztam. Engem Daninak hívnak.-mondta.

Eléggé meglepődtem, hisz őt láttam a kórházban is, de ő sokkal másabb........

-Értem. Nagyon köszönöm, hogy utánam hoztad a telefonomat.

-Jaj, semmiség. Örülök, hogy segíthettem. Figyelj?? Lenne kedved megnézni a Csarnokot belülről??-kérdezte Dani.

-Hát tulajdonképpen lenne kedvem, sőt...

-Akkor jó. Gyere, körbevezetlek.- mondta Dani, majd elindultunk vissza a színpadhoz. Mivel senki nem volt rajtunk és 1-2 testőrön kívül a teremben, így felmentünk a színpadra. Elhülyéskedtünk, miközben nagyokat nevettünk. Nagyon mókás fiú volt ez a Dani, de valahol még mindig tartottam tőle, hisz a kórházas eset nem ment ki a fejemből. Miután kibohóckodtuk magunkat, elindultunk körbejárni a Csarnokot. Még a rajongókat is megnéztük távolról, hogy ne vegyenek észre. Mikor már tettünk egy kört és szintén visszaértünk a színpadhoz, eszembejutottak a többiek és ilyedten odafordultam Danihoz.

-Jaj, nagyon jó volt veled lenni, de mostmár vissza kellene mennem a többiekhez.

-Oké, semmi baj. Majd még úgy is találkozunk. Szia.

-Szia.- köszöntem el, majd befutottam a folyosóra. Megtaláltam a szobát, ahol a többiek voltak. Nem volt nehéz, hisz két testőr ott állt az ajtó elött. Bementem és azt láttam, hogy Barbi ott ült Tom mellett és épp beszélgettek. Odementem Tomhoz, beleültem az ölébe, majd megcsókoltam.

-Bocsi, ha valamit megzavartam.- mondtam ,amdj Barbira néztem gúnyos fejjel. Már épp nyitotta volna a száját, mikor Tom megszólalt.

-Jaj, dehogy is. Tudod Kicsim, hogy te sohasem zavarsz. De hol voltál ilyen sokáig, ha szabad kérdeznem???

-Megismerkedtem Danival és körbe vezetett a Csarnokban.- mondtam. Kicsit körülnéztem és Georgon és Krisztin megakadt a szemem. Fogták egymás kezét. Nem dongoltam volna, de itt szinte minden megtörténhet ( úgylátszik )

Beszélgettünk még egy picit, ameddig Saki be nem rontott.

-Bocs, hogy így rátok török, de lányok....Azonnal jönnötök kell.- mondta, majd Barbira és Krisztire nézett. A lányok összenéztek, majd kimentem Sakival együtt.

Pár percre rá Dani is berontott az ajtón.

-Szia Dani. Hát te??- kérdezték a fiúk. Dorcsy rám nézett értetlenül.

-Bocsi fiúk, de most nagyon fontos dolgom van. Bocs Tom, de elrabolom a barátnődet egy picit. Petra, gyere gyorsan.- mondta Dani. És Tomra néztem, ő pedig bólintott. Felálltam az öléből, de visszafordultam hozzá és adtam neki egy puszit.

-Ezt nem fogod elhinni....-mondta Dani, mikor már a folyosón mentünk.- Gyere gyorsan.- mondta, majd elkezdett futni. Késöbb egyre lassítani kezdett, majd egy ajtónál hallkan megállt.

-Nézz be a kulcslyukon.- mondta hallkan. Nem értettem, hogy mi lehet az a nagyon fontos dolog, de mikor megláttam, hogy mi folyik odabent a szobában még a lélegzetem is elállt..........

Nah akkor itt a 17. fejezet. Remélem ez is tetszett. Továbbra is kérek kommenteket, hisz ez alap. Nah sziasztok. És mindenkinek jó jegyeket és Tokio Hotel-ben gazdag napokat kívánok. =) PuXxX

Mindenki tátott szájjal nézett minket és sugdolóztak. Egy kicsit kínosan éreztem magam, hisz a rajongók nem számítottak erre, hogy két lány a kedvencükkel együtt fog énekelni és koncertet adni. Bill ránk nézett, majd vissza a közönségre.

- Akkor folytassuk a Monsoon-nal.- mondta, majd intett Gustavnak,h kezdheti. Felcsendült az ismert dallam. A közönség soraiban már kezdett oldódni a hangulat, de még voltak 1-2-en, akik csak bámultak minket. Mikor elkezdtünk halkan énekelni Billerős hangja mellett, a közönség fele már tombolt. Még mindig volt bennem egy kis félelem, hogy "kitagadnak" minket és miattunk nem fogják szeretni a Tokio Hotel-t. De szerencsére nem így lett. Mikor befejeztük a számot, már teljesen belejöttünk és megszoktuk a helyzetet.

Körülbelül 17-18 számot játszahattunk el vegyesen a Schreiről, a Zimmer 483-ról és a Scream-ról. Nagyon jól éreztük magunkat. Fergetegesre sikerült a koncert. A végén mi mentünk le először a Dorcsyval. Utánunk Gustav, majd Georg, Tom és végül Bill. A közönség első soraiból sok lányt vittek el hordágyon, mert elájultak a koncert alatt. Mindenki sírt egymás nyakába borulva. Hátul a színpad mögött mi is egymás nyakába ugrottunk Dorinával. Aztán mikor lejöttek a fiúk is, odamentem Tomhoz és megcsókoltam.

-Csak kérdezem, de ezt most miért kaptam, Kicsim?-kérdezte sunyin.

-Hát azért, mert ügyi voltál, azért mert nem flörtöltél más csajokkal és azért mert szeretlek.- mondtam.

Tom elmosolyodott. Nemsokára visszavonultunk pihenni.

-Nagyon ügyesek voltatok. Szinte jobbak, mint mi.- mondta Tom, miután bementünk a szobába, majd leültetett az ölébe.

-Áhh....Tudjuk, hogy jók voltunk. Ez csak természetes.- mondta Dorcsy, erre mindenki elkezdett nevetni. -De ti sokkal jobbak voltatok, hisz ti vagytok a sztárok. -mondta, aztán odafordult Billhez és megcsókolta.

-Hát ez egy alapvető dolog, h mi voltunk a legjobbak....-szólalt meg Georg nevetve, majd mindenki nevetésben tört ki.

Ahogy így elnevetgéltünk, egyszercsak Saki berontott a szobába.

-Figyeljetek. Elő kellene adnotok még egy számot egy kicsit késöbb, mert most tudtam meg, hogy van egy "utózenekarotok". Nem ismeritek őket, így bemutatom őket. -mondta, majd teljesen kinyitotta az ajtót. A fiúk meglepődve nézték. Mikor bejött az ajtón két lány, mi is megdöbbentünk. Két gyönyörű szép tizenéves lány sétált be az ajtón. Mind kettőjüknek ugyanolyan miniszoknyájuk volt és ugyanolyan felsőjük.

-Sziasztok. Mi vagyunk az Angels. Én Barbi vagyok és ő pedig az ikertestvérem, Kriszti.

-Sziasztok.- szólalt meg a másik lány is. Körülnéztem a fiúkon és megakadt a szemem Georgon, aki tátott szájjal nézett Kriszti felé.

-Öhömm....-körögtem egyet, erre Georg "felébredt" majd elmosolyodott, mikor rámnézett. Hátranéztem Tomra, majd halkan a fülébe súgtam:

-Eszedbe ne jusson.....-mondtam, erre elmosolyodott.

-Nyugi, nem lesz semmi.-mondta. A lányok leültek egy külön kanapéra. Elkezdtünk beszélgetni és kiderült, hogy ők is szeretik a Tokio Hotel-t. Már kezdtem egy picit unni a beszélgetést. Észrevettem, hogy Barbi elkezdett szemezni Tommal. Egy ideig tűrtem a magam módján, de egyszer nálam is betelt a pohár.

-Bocs Kicsim, de nem érzem valami jól magam. Kimegyek egy kicsit levegőzni.- mondtam Tomnak, majd kimentem. Még utoljra ránéztem Barbira,mintha azt akarnám neki mondani, hogy "Hagyd békén. Ő az enyém. Szállj le róla.", majd becsuktam az ajtót. Sétállgattam egy picit a folyósón. Furcsállottam, hogy nem hallom a rajongók kiabálásait. Elindultam a színpad felé, hogy megnézzem mi a helyzet. Mikor odaértem nem volt ott senki a szervezőkön és a gorillákon kívül. Közelebb mentem a színpadhoz és leültem a szélére. Elkezdtem gondolkozni Barbin és Tomon. Éppen a telefonomon néztem az egyik Tomos képet, mikor valaki megérintette a vállamat. Ilyedten leraktam a telómat a színpadra és hártafordultam. Láttam, hogy az egyik szervező az.

-Te mit keresel itt??- kérdezte.

-Hát én csak kijöttem levegőzni és furcsállottam, hogy nem hallottam a rajonkók kiabálásait és eljöttem megnézni, hogy mi a helyzet.-mondtam.

-Tudod most kiengedtük őket egy picit, majd utána visszajönnek és jön az az utózenekar, majd utána ti még egy számmal. -mondta kedvesen.

-Értem. Nagyon szépen köszönöm.- mondtam, majd elindultam vissza a többiekhez. Már a folyosón mentem, mikor a hátam mögül hangokat hallottam.

-Várj Petra, várj meg.- szólt valaki. Hátrafordultam és láttam valakit felém futni............

Nah ez lenne a 16. fejezet. Remélem tetszik ez is. A multkor elég szép számmal kaptam véleményeket és örülnék neki, ha most is igy lenne. Vagy ide, vagy erre az e-mail cimre:  tomkaulitzcb@citromail.hu  

Előre is köszönöm. Sziasztok. <3

-Nem jut eszetekbe semmi csajok??-kérdezte Bill.

-Öööö...nem. Miért mi a baj??-néztünk Billre ilyedten.

-Hát nincs nekünk két szép háttérénekesünk??-mondta Bill kerek szemekkel.

-Jaaaj, tényleg........Hát tulajdonképpen van csak hát....-kezdte a Dorcsy, de Bill a szavába vágott.

-Semmi csak hát! Jöttök velünk próbálni, hisz kell egy kis rutin az esti koncert elött.-mondta Bill, majd egy picit hátra nézett Tomra.

-Micsoda??? Mi is fellépünk veletek ma este??? Na neeee....-mondtuk meglepődve. Látta Tom, h ellenkezünk és gondolta segít Billnek. Odajött hozzám, felhúzott a kanapéról, majd magához húzott és megcsókolt.

- Figyelj Kicsim. Most nem zsarolni akarlak, de van egy meglepetésem a számodra, de azt csak akkor kapod meg, ha próbálunk együtt. Meglátod milyen jó szórakozás. Aztán ha nem érzitek jól magatokat, akkor nem kell fellépnetek a koncerten. Megegyeztünk??

-Háát...Nem is tudom...Megegyezhetünk, ha mondasz valamit a meglepiről. -mondtam cselesen. Tom egy picit gondolkozott. Addig én körül néztem és láttam, h Bill csókolózik a Dorcsyval.Mikor visszafordultam Tomhoz megint magához húzott és megcsókolt.

-Ennyi ízelítőnek elég volt. -mondta, majd megfordult és elindult a helyére, de közben még visszanézett rám és mosolygott. Közben a Dorcsyt is rávette Bill. Beálltunk a mikrofonjainkhoz és kezdődhetett a próba.

- Látom mennyire izgultok, tehát válasszátok ki ti, hogy melyik legyen a következő szám. -mondta Bill.

-Legyen a Monsoon.

-Oké.

Elkezdték játszani a dalt, majd eljött az éneklés ideje. Először remegő hanggal bár, de halkan énelektünk Bill mellett. Mikor a számnak vége lett teljesen megnyugodtunk.

-Mit akartok?? Hisz tök jó hangotok van, csak még izgultok.-mondta Bill- Majd belejöttök, na folytassuk..... Folytattuk a próbát. Végig vettük a koncert összes dalát sorrendben. Mikor végeztünk Bill telefonon szólt a sofőrnek, hogy jöhet értünk. Nemsokára meg is érkezett. Beszálltunk, majd siettünk a hotelbe. Megérkeztünk, felmentünk a szobáinkba. Mi Tommal lefeküdtünk az ágyra, majd elaludtunk. 1-2 órát pihentünk csak, hisz kellett menni a Nagy Csarnokba. Gyors készülődés, felöltözés, stb.... Mikor elkészültünk, lementünk a földszintre. Billék már ott vártak minket. Időközben megérkezett a fekete limuzin is. Útközben tudtuk, hogy milyen messze voltunk a Csarnoktól, hisz a rajongók hangját lehetett hallani messziről is. Miközben begördültünk a csarnok parkolójába, sikoltózó lányok óriási hangerővel ordítottak, mikor meglátták a fekete limuzint. Nem látták, hogy kik ülnek benne, de pontosan tudták, hogy a Tokio Hotel tagjai érkeztek meg. Beparkoltunk a hatalmas parkolóba. Kiszálltunk, majd elmentünk a színpadhoz. Totálisan úgy nézett ki, mint ahogyan a magyarországi koncerten is. Körülnéztünk, amíg a rendezők megcsinálták a technikai dolgokat. Kis idő után visszamentünk a színpadhoz, hisz még egy gyors próbát kell tartani. Mikor Tom a gitárja húrjaiba csapott, a rajongók hatalmas hangerejükkel elkezdtek sikoltozni, pedig még csak kint sorakoztak. Próbáltunk fél órát, majd visszavonultunk a színfalak mögé, hisz eljött az ideje, hogy beengedjéka rajongókat.

Még bekaptunk 1-2 falatot, ittunk. Nemsokára szólt Saki ( az antik vagy a gyengébbek kedvéért a TH menedzsere), hogy elkezdhetjük a koncertet. Elindultunk a folyosón. Minél erőteljesebben hallottuk a sikoltozásokat, annál jobban izgultunk. Mikor megérkeztünk a színpadhoz, Bill odajött hozzánk.

-Figyeljetek. Látom nagyon izgultok, ezért van egy ötletem. Az első számot eljátszuk mi egyedül, aztán a második szám elött bemutatlak titeket a közönségnek, aztán mehet tovább a koncert. Jó lenne nektek így??- kiabálta Bill, hisz a kiabálásoktól alig lehetett hallani valamit.

-Persze. Addig megpróbálunk lazítani.- mondta Dorcsy.

-Akkor jó. És nincs miért aggódnotok. Ügyesek vagytok.- mondta utoljára Bill, majd megcsókolta a Dorcsyt. Én közben Tomra néztem és láttam, hogy ő a közönséget nézi. Odamentem hozzá.

-Aztán nem flörtölni semmilyen csajjal.- modtam neki viccként, majd szigorúan néztem rá.Rámnézett, majd megcsókolt.

-Dehogy is, Kicsim. Én csakis téged szeretlek.- mondta. Hirtelen lekapcsolódtak a fények. Azt hittem, hogy valami elromlott, de mégsem. Ez a fiúknak volt egy jel, hogy kezdődik a koncert. Felfutottak a színpadra. Elhelyezkedtek, majd elkezdtek játszani a sötétben. Először Tomot világították meg, utána Georgot, Gustavot és végül Billt. Az első szám az Über's ende der Welt volt. A rajongók velük énekelték a dalszöveget és tomboltak. Mi a Dorcsyval a színpad mögött hülyültünk. Ugráltunk ide-oda és a fejünket ráztuk, mint akik nem normálisak..... xD A gorillák meg csak bámultak, h mi van velünk és nevettek. Teljesen ledermedtünk, mikor vége lett a számnak. Eljött az idő.....

-És most had mutassak be két gyönyörű lányt. Dorinát és Petrát, akik mostantól a háttérénekeseink.-mondta Bill, majd ránk nézett és intett, hogy menjünk fel a színpadra. Elindultunk. A színpad két oldalán mentünk fel a lépcsőkön. Befutottunk, majd odaálltunk a mikrofonjainkhoz, amik majdnem Gustav mellett voltak.

A teremben síri csend lett.........

Nah remélem ez a fejezet is tetszett nektek. Hát eredetileg tegnap raktam volna fel,dehát nem lett rá időm. Remélem nincs hari ezért. De most alig írt valaki kommentet. Ez igy nem fog működni, hogy én írom,ti meg nem kommenteltek... KÉREK VÉLEMÉNYEKET!!!!!!!!!

Az összes ember felfigyelt, aki a boltban volt. Tom gyorsan felhívta a sofőrt, hogy azonnal jöjjön értünk. A lányok elkezdtek fenyegetni, hogy nehogy el merjem csábítani az "ő Tomukat". Valamelyik csaj fényképezett vagy kamerázott a telefonjával. Néhány lány már elkezdett lökdösni, szidni, amikor Tom közbelépett.

-Hagyjátok őt békén! - szólt rá a gruppikra kissé már idegesen.

-Tom??? Te vagy az???- kiáltott fel az egyik lány a "tömegből".

Tom ilyedten nézett rám. Pont amikor a csajok le akartak rohanni minket, megérkezett a felmentősereg. Gyorsan kifutottunk a bolt elé, ahol már várt minket az autó. Beszálltunk, majd el is hajtottunk. Tettünk 1-2 kört, hogy biztosan lerázzuk az őrült rajongókat.

Mikor már nem láttunk senkit, visszamentünk a hotelhez. Gyorsan beszaladtunk és felmentünk a lakásunkra. Bementünk a szobába és ledőltünk az ágyra pihenés képpen.

-Húúú..... Ez durva volt. Veletek mindig ilyen van, ha kiléptek az utcára???- kérdeztem még kissé lihegve.

-Hát mondhatjuk. De ez valahogy más volt, mint a többi ehhez hasonló eset.

-Hogy érted azt, hogy más mint a többi???-kérdeztem furcsállóan.

-Hát azért, mert veled voltam. És veled minden más és minden sokkal jobb.- mondta Tom, majd megcsókolt.

-Nem vagy éhes??-kérdezte Tom kicsit késöbb, mikor már teljesen kipihentük magunkat.

-Őszintén szólva éhes vagyok.

-Oké, mert én is. Akkor elmegyek csinálok valami finomat.-mondta Tom, majd kiment a konyhába. Épp, hogy utána indultam valaki kopogott az ajtón. Elmentem kinyitni és láttam, hogy Bill az. Gyorsan be is engedtem, majd bementünk a konyhába Tomhoz, mert neki akart mondani valamit.

-Sziasztok. Bocs, hogy így rátok rontok, de van egy nagyon fontos hírem.- mondta Bill, miközben leült az egyik székre.- Na szóval az az állati fontos hír, amiért megzavartalak titeket, hogy holnap koncert van.

-MI????- kérdezte Tom eléggé meglepődötten. Szegény majdnem megégette a kezét....- Most komolyan mondod?? Holnap koncert?? Dehát mégis hol???

-Igen, komolyan koncert van holnap. De az a szerencsénk, hogy itt, ebben a városban, tehát nem kell elutaznunk. Este 8-kor kezdődik a Nagy Csarnokban. Ha minden igaz, akkor másfél órásnak kéne lennie.

-Értem, de akkor holnap még próbálnunk is kéne valahol.-mondta Tom, miközben csinálta a kaját.

-Hát ebben igazad van. Mondjuk legyetek lent a hotel elött holnap 11-kor és elmegyünk próbálni.

-Jó.

-Na akkor én nem is zavarlak tovább titeket. Sziasztok.-mondta Bill, majd "kikísérte" magát.

Mikor kész lett a kajcsi, megterítettünk meg a szokásos dolgok.... Nem sok idő kellett hozzá, hogy elfogyjon az összes étel, hisz Tom jól tudott főzni pasi létére. :-)

Mivel már estefelé volt és sétálni nem volt kedvünk a délutáni boltos incidens miatt, ezért ledőltünk az ágyba és TV-ztünk. De azt sem sokáig, hisz nem kelett 1-2 óra és már úgy aludtunk, mint a bunda.......

Reggel (a szokásos módunkon) későn keltünk fel. Fél 11-kor. Gyorsan kiugrottunk az ágyból, gyors készülődés, smink, ruha, gyors evés és rohanás le a hotel elé.

Billék már ott vártak minket. Beszálltunk a kocsiba, majd elhajtottunk a próbateremhez. Mikor megérkeztünk elkezdett esni az eső. Mikor kiszálltunk a kocsiból, Tom felém tartotta a pulcsiját, hogy ne ázzak meg. Bementünk. Mi a Dorcsyval leültünk a "szokásos" helyünkre (a kanapéra) és vártuk, hogy a fiúk próbáljanak. Még tartottak egy kis megbeszélést, hogy milyen sorrendben játszák majd a számaikat az esti koncerten. Nemsokára be is hangolták a hangszereiket és elkezdtek próbálni. Az első számnak az Über's ende der Welt-et játszották. Mi a Dorinával szintén énekeltük a szöveget ahogy tudtuk. Mikor vége lett a számnak, Bill odament a fiúkhoz és mondott nekik valamit. Először azt hittük, hogy a koncert előkészületeit beszélik meg. De nem így volt. Nemsokára Bill odajött hozzánk a sunyi mosolyával.........

Tudom,hogy egy picit haragszotok rám, hogy ennyi ideig tartott feltölteni ezt a fejezetet. De most megpróbállak kiengesztelni titeket. Remélem ez is tetszett. És szintén nagyon köszönöm a véleményeket. Ezután is várom őket!! Minél több van,annál jobb. Na most csak ennyit írok. PuXxX <3

(Mielött elkezdeném a 13. fejezetet egy "híres" mondatot muszály leírnom: "Tom állt ott és jött kezdett közelebb jönni." Ezt csak 1 ember értheti,és neki üzizem :) Nah deh akkor folytassuk a blogot)

Tom ott állt Dani háta mögött és csak nézett rám én meg csak sírtam. Tom közelebb jött hozzám és megfogta a vállam. Nem értettem miért, de elkezdett rángatni. Ekkor kinyitottam a szemem és egy orvost láttam magam elött, ahogy a keze a vállamon volt és ébresztegett. Tom ott ült melettem az ágyon és fogta a kezem. Ezek szerint csak álmodtam az egészet, de jobb is így.

-Tom, mi történt??-kérdeztem

-Jaaj Kicsim ne is kérdezd. Nagyon mélyen aludtál és rosszat álmodtál. De szerencsére már vége. Nincs semmi baj. Sőt....-mondta Tom.

-Sőt??

-Még ma haza mehetünk.- mondta Tom boldogan - Már szóltam Billéknek, hogy jöjjenek értünk és hamarosan itt lesznek.

-Az jó. Akkor elkezdek összepakolni.- mondtam, majd felkeltem és össze szedtem a cuccaimat. Tom addig lement megkeresni a kocsit. Egy kis idő után elkészültem és el indultam utána. Mentem egyedül a folyosón és egy hideg szél csapott meg hátulról. Lassan leraktam a cuccaimat és hátrafordultam, de a folyosón nem volt senki. Furcsán körülnéztem majd visszafordultam. Épp, hogy felvettem a cuccaimat és tettem 2-3 lépést, megint éreztem azt a szelet. Mostmár határozottan hátrafordultam, de eldobtam a cuccaimat, amikor megláttam, hogy ki állt mögöttem....

Dani volt az. Ott állt és vigyorgott. Ilyedtemben erősen becsuktam a szemem. Mikor újra kinyitottam nem láttam senkit. Csak én voltam a folyosón, senki más. Eszembejutott Tom, majd gyorsan felkaptam a cuccaimat és siettem le hozzá. Megtaláltam őket, majd beszálltunk a kocsiba. Tomnak nem szóltam se az álmomról, se a folyosón történtekről. Az autóban várt minket Bill és Dorcsy is. Beszélgettünk egy picit, de lassan haza is értünk.

Felcipekedtünk a szobáinkba. Mindenki ment lepihenni. Tommal bementünk a szobánkba majd ledőltünk az ágyra. Bekapcsoltuk a TV-t, de nem sokára el is aludtunk rajta. 1-2 órát aludtunk, de nem többet. Arra keltem fel, hogy csörgött a telefonom. Kimentem a gyorsan a teraszra, hogy ne ébresszem fel Tomot.

-Háló.

-Szia kislányom. Na mi újság ott??

-Jaaj, szia anyu. Áhh semmi, csak karambolóztunk meg ilyenek....

-Micsoda???-kérdezte anyum meghökkenve.

-Este mentünk kocsival. Esett az eső és megcsúsztunk az úton majd belementünk egy másik kocsiba. Nekem lett a legsúlyosabb bajom. Agyrászkódást kaptam, deh ma már ki is engedtek a kórházból. A fiúknak nem lett különösebb baja. Tomnak kiugrott a keze, Bill és a Dorcsy megúszta 1-2 sorzsolással. Na és otthon mizu??

-Áhh, unalmas nélkületek az élet. Nincs semmi veszekedés, semmi rumli....

-Ha-ha-ha, deh vicces. De akkor láttom otthon sincs semmi. Nekem meg majd kell vennem egy feltöltő kártyát, mert már nem sok lehet a kártyámon.

-Na akkor hagylak is titeket. Vigyázzni. Szia.

-Jóó, anyu. Szia.

Épp, hogy letettem, valaki átkarolt hátulról. Ilyedten hátrafordultam és láttam, hogy Tom volt az. Szinte megkönnyebbültem.

-Jaj bocs. Nem akartalak felébreszteni.-mondtam

-Jaj, nem ébresztettél fel. Úgyis csak feküdtem az ágyban.

-Juuj, a kis lustikám.-mondtam majd megcsókoltam.- Nem tudod, hogy van-e itt a környéken egy hely, ahol tudok feltöltő kártyát venni a telómra??

-De tudok. Elmenjünk??

-Igen,légyszives.

-Oké. Akkor elkészülődünk és elmegyek veled.

Elkezdtünk készülődni. Szintén "el kelett rejteni" Tomot ugye a rajongók miatt. Na aztán fél óra múlva készen voltunk és elindultunk. Kimentünk a hotelből és elindultunk arra a park felé, ahol egyszer már jártunk. A parkkal szemben volt egy kis bolt. Oda bementünk. Volt ott újság, kis kaja, pia, meg ilyenek. Megnézegettem az újságokat. mivel tudni illik, hogy én újság mániás vagyok, tehát ez nálam alap. Voltak a boltban mások is,nem csak mi. Inkább tini korosztályból. Láttam, hogy 1-2 csajon Tokio Hoteles felső, karkötő vagy éppen nyaklánc volt. Tom addig megkereste a feltöltő kártyákat, amíg én nézelődtem. Nem csak én olvasgattam. Kivettem egy újságot, és elkezdtem nézegetni. Egyszercsak észrevettem, hogy 1-2 lány nézeget engem. Mondom magamban ilyen sem volt még, hogy csajok néztek volna meg.....

Már kezdtem ideges lenni, amikor az egyik csaj megszólalt:

-Itt van Tom csaja!!!!!-kiabálta el magát az egyik lány. Erre Tom felfigyelt és rögtön a telefonjához nyúlt és oda jött hozzám......

Nah látom elég rosszul megy nektek ez a véleményadásos izé,nah deh mind1. Remélem ez a rész is tetszett. Az a folyosós rész nem az én ötletem volt,épp ezért is köxx Cicám. =) Jah és az idézetet a fejezet elején sorry,h beraktam,deh nem bírtam ki.... :-P

Nah most is írjatok kommenteket,deh most nem kérek,mert láttam elég rosszul megy nektek. Deh nadón jól esne ha írnátok. Tudjátok: tomkaulitzcb@citromail.hu vagy ide a blogba. Nah PuXxX nektek és mindenkinek jó sulikezdést!! :) Sziasztok.

Megcsúszott az autó és elkezdtünk össze-vissza kanyarogni az úton. Nagyon megilyedtünk, hogy mi lesz velünk. Kinéztem az ablakon és egy vakító fényt láttam közeledni felénk. Már nagyon közel volt hozzánk, amikor elsötétült minden. A kórházban ébrettem fel. Az ágyam melett ott ült Tom és fogta a kezem.

-Jaj de jó, hogy végre felébredtél. -mondta lelkesen, mikor észrevette, hogy kinyitottam a szemem.

-Mi történt velünk? Hol vannak a többiek?- kérdeztem és megpróbáltam felülni, de nem tudtam a zsinóroktól, amik rám voltak rakva.

-Balesetet szenvedtünk. Megcsúszott az autó a vizes úton majd elkezdtünk kanyarogni. A sofőr nem bírta megállítani az autót és belementünk egy másik kocsiba. A sofőrnek nem lett semmi baja. Billt és Dorinát most vizsgálját a másik szobában, de ők jól vannak. Nekem pedig a kezem sérült meg, de 1-2 hét és újra a régi lesz. De sajnos neked lett a legkomolyabb sérülésed. Agyrázkódást kaptál. Fél napig kómában voltál, de végre felébredtél. Nagyon aggódtam miattad....-mondta Tom és láttam rajta, hogy mindjárt elkezd sírni.

-Jaaj, nehogy sírj Kicsim. Látod már semmi bajom. Már jól vagyok. És nagyon szép volt tőled, hogy itt ültél melettem, és vigyáztál rám.

-A nővérek ki akartak küldeni, de én itt akartam maradni és ugye tudod milyen makacs tudok lenni néha...-mondta Tom és elmosolyodott.

-Hát igen. Remélem nem kell sokáig bent maradnom itt a kórházban. De ugye itt leszel velem??

-Persze, hogy itt leszek. Itt fogok ülni meletted és vigyázok rád.-mondta Tom és megpuszilt. Beszélgettünk még egy kicsit, majd késöbb bejöttek a szobába Billék is.

-Jaaj de örülök, hogy mindannyian jól vagytok. -mondtam.

-Hát végződhetett volna rosszabbul is ez a dolog, de szerencsére nem így történt.-mondta Dorina, majd megölelt.

-Georg és Gustav tudja már, hogy mi történt velünk?? -kérdeztem Billhez fordulva.

-Még nem. Nem hívtuk fel őket. Minket vizsgáltak, Tom pedig egész végig meletted volt, tehát nem volt rá időnk. Meg még úgyis alszanak szerintem.

-Hát az tuti. - mondta Tom mosolyogva. - És titeket haza engedtek??

-Igen. Csak kitisztították a sebeinket, bekötözték és ennyi. Majd holnap vissza kell jönnünk, hogy levegyék a gézt de semmi több. De te gondolom itt maradsz Petrával, nem??-kérdezte Bill Tomtól.

-Hát szerintem maradok, hisz senki sincs a szobában. Van hely bőven.-mondta Tom. Még el beszélgettünk egy ideig aztán mikor már este lett Bill és Dorina elmentek haza. Tom ott maradt velem. Vacsora után jött az orvos, hogy megnézze hogy vagyok. Levették rólam a zsinórokat. (Hála Istennek.) Azt is megengedték, hogy Tom itt maradhasson velem. De mondtuk nekik, hogy reggel ha lehet, akkor ne keltsenek fel. Mikor elment az orvos akkor körülbelül olyan 9 óra lehetett. A melettem levő ágyat közelebb húzta hozzám Tom és arra lefeküdt. Megfogta a kezem és bekapcsoltuk a TV-t. Egy ideig néztük, de nem tudunk elaludni. Kikapcsoltuk és beszélgettünk még egy kicsit. Kb 11-kor el nyomott az álom. Úgy aludtunk el, hogy egymással szemben voltunk és fogtuk egymás kezét.

Másnap korán reggel arra ébredtem, hogy a fotósok fényképeznek minket. Ugyanugy ébredtünk fel, ahogy elaludtunk: kéz a kézben. Megpróbáltam felkelni, de nagyon fájt a fejem és visszaestem az ágyra.

-Jaj, Kicsim vigyázz magadra. Feküdj csak vissza én majd elintézem őket.- mondta Tom és vissza fektetett az ágyba.

Nagyon álmos voltam még, ezért hamar vissza is aludtam. Késöbb, olyan 11 körül keltem fel. Körülnéztem a szobába, de Tomot nem láttam sehol. Felültem az ágyban. Kicsit szédültem, de legalább már nem fájt a fejem. Kinéztem az ajtón és láttam egy fiút, amint bámul engem. Lassan felkeltem az ágyból és kimentem a folyósóra. Sétálgattam egy kicsit. Megláttam az újszülött kisbabákat és megálltam. Elnézegettem őket, hisz olyan aranyosak voltak. Azok a kis kezek és lábak... :-) Ahogy ott ábrándoztam valaki megfogta a derekam. Nagyon megilyedtem és gyorsan hátra néztem. Az a fiú volt az, aki nem sokkal ezelött bámult. Értetlenül néztem rá és eltoltam magamtól. Csak állt ott velem szemben és nézett rám nagy kerek szemekkel.

-Mit képzelsz te magadról??-kérdeztem tőle.

-Tudod te nagyon szép lány vagy, és hát..... Bocs, ne haragudj rám.

-Jó, nem haragszok, de ezt ne csináld többet. Amúgy hogy hívnak??

-Dani vagyok. És te??

-Petra. Te miért vagy itt a kórházban??

-Itt dolgozok. Takarítok meg ilyenek. Ugye milyen édesek ezek a kisbabák??

-Igen, igazad van. Sajnos nekem nincsen kis tesóm, pedig akarnék egy ilyen csöppséget, dehát gyereket azért még nem akarok.-mondtam miközben szinte rátapadtam a üvegre és néztem a babákat.

-Hát igen, megértem a helyzetedet. Az a rasztás fiú a barátod volt??

-Bocs, de ez magánügy és nem kötöm az orrodra. Bocsi, most megyek. Szia.-mondtam majd elindultam a kórtermem felé, de Dani megfogta a kezemet és vissza rántott.

-Nem mész te sehová. Kellesz nekem és meg is foglak szerezni magamnak.-mondta és közelebb húzott magához. Nagyon megilyedtem. Kirántottam magam a szorításából és elkezdtem futni. Nem tudtam olyan gyorsan, hiszen szédültem. Mikor hátranéztem nem volt ott senki. Mintha eltévedtem volna. Körülnéztem de nem láttam egy lelket sem. Visszafordultam, hogy megyek tovább, de ott volt elöttem Dani. Megfogta a derekam és magához rántott. A kezeimet hátra fogta, így nem tudtam kiszabadulni. A falhoz szorított és ennyit mondott:

-Az enyém vagy.- mondta majd megcsókolt. Hiába kapálóztam, vergődtem, akármit csináltam nem tudtam kiszabadulni. Hallottam a babák sírását a háttérben és eszembe jutott Tom. Elkezdtem könnyezni. Szinte sírtam már, amikor megláttam Tomot Dani háta mögött.....

10000000000000000000000000000000000x bocsy mindenkitől, hogy több,mint 1 hétig húztam ezt a fejezetet,deh elvagyok foglalva. Inkább most nem sorolnám, mert nagyon hosszú lenne. Még 2 dolgot akarok mondani.

1. Mostantól hetente 1 fejezetet fogok feltölteni,mert mindjárt itt a suli és mostanában eléggé elvagyok magammal és alig van időm megírni a fejezeteket.Ezért nagyon bocs mindenkitől,deh abba hagyni nem akarom,deh nincs mindenre időm.

2. Továbbra is kérek véleményeket. Most pl 10-et kérek. Ha összegyűlik,akkor folytatom a blogot,ha nem,akkor nem. Tudjátok vagy ide, vagy ide: tomkaulitzcb@citromail.hu

Nah csak ennyit akartam. PuXxX mindenkinek. Sziasztok

Beszálltunk a limóba, majd elindultunk. Út közben néha fagattuk a fiúkat, hogy végülis hova megyünk. De mindig csak ezt válaszolták rá:

-Meglepi.- Egyszer amikor megkérdeztem Tomtól, hogy hova megyünk, csak igy válaszolt:

-Gyere közelebb és megsúgom neked.

Közelebb ültem hozzá. Hirtelen átkarolt és megcsókolt. Nem engedett beszélni. Billék csak néztek nagy kerek szemmel. Legközelebb, amikor megakartam kérdezni tőle, hogy messze vagyunk-e még, szintén átkarolt és megcsókolt. Tehát ha azt akartam, hogy megcsókoljon, akkor csak ki kelett nyitnom a számat. :-)

Elég sokat utaztunk. Már éppen elaludtam volna, mikor a limó megállt. Kiszálltunk és egy kis parasztház elött találtuk maguntak. Fogalmunk sem volt, hogy hol lehettünk. Az autó elhajtott és én megfordultam, mikor megláttam egy buszmegállót. Közelebb mentem hozzá és megláttam a feliratokat.(Bill, Tom, szeretünk titeket, stb......) Ekkor rájöttem, hogy hova is jöttünk. Magdeburgban voltunk ott, ahol Bill és Tom lakott régen. Bementünk a házba. Nagyon takaros kis ház volt. Szép rend, tisztaság mindenhol. Hirtelen előrontott a konyhából egy nő. Az ikrek édesanyja volt az, Simone.

-Bill, Tom. De örülök, hogy megint itt vagytok. Nagyon hiányoztatok. Hogy hogy eljöttetek??-kérdezte Simone miközben átölelte fiait.

-Nem csak egyedük jöttünk.-mutatott Bill ránk.

-És kik ezek a kisasszonyok???-nézett ránk Simone kérdően.

-Ők a barátnőink és egyben a háttér énekeseink is.-mondta Tom majd átkarolta a derekamat.

-Remélem nem baj ha megmutatjuk nekik a házat.-mondta Bill,miközben ő is átölelte a Dorcsyt.

-Jaaj fiúk, dehogy baj!!! Érezzétek csak otthon magatokat. Én vissza megyek a konyhába.-mondta Simone majd visszament a konyhába.

Elmentünk megnézni a házat. Semmi extra nem volt benne, de nekem nagyon tetszett. Emelet is volt. Alul volt a konyha, fürdőszoba, előszoba, nappali, étkező. Az emeleten pedig a fiúk és a szüleik szobája és egy fürdőszoba. Bill és Dorina bementek Bill szobájába, mi pedig Toméba.

Tom leült az ágyra. Én még körülnéztem egy picit. Volt a falon 1-2 poszter.( Rapperek és persze mesztelen lányok...xD) Leültem Tom mellé.

-Tök jó szobád van. Bár nem az én stílusom, de attól még jó.-mondtam

-Nekem azért más valaki jobban tetszik.-mondta Tom és közelebb ült hozzám.

-És mégis ki az a más valaki??? Ismerem???

-Igen, ismered. Szőke hajú, kedves és gyönyörű.-mondta miközben egyre hátrébb döntött azzal, hogy jött felém.

-Ohh igen??? És ki az???-kérdeztem mikor mát feljesen hátra döntött.

-Az, akit most meg fogok csókolni.-mondta majd megcsókolt. Miközben csókolt simogatott is és már kezdte felhúzni a pólómat, amikor benyitott Simone. Nagy kerek szemekkel nézett majd megszólalt.

-Ne haragudjatok, hogy csak így rátok török, de megérkezett a kocsi.

-Köszy anya. Mindjárt megyünk.

-Jó. Addig szólok Billéknek is.-mondta Somine, azzal kiment az ajtón.

Tom még utána ott akarta folytatni, ahol abba hagytuk. Megcsókolt, de hallottuk, hogy dudált egyet a sofőr. Lementünk és láttuk, hogy szakad az eső. Simone adott nekünk kettő esernyőt. Gyorsan kifutottunk a kocsihoz. Beszálltunk majd elindultunk. Nem volt sok autó az utcákon. Épp, hogy 1-2. De az eső nagyon esett. Alig lehetett kilátni az ablakon. Csodálkoztam is, hogy a sofőr hogyan bír így vezetni. Hirtelen megcsúszott a kocsi és elkezdtünk kanyarogni.........

 Nah remélem megint halálra izguljátok magatokat.....xD Sorry mindenkitől,deh ez a célom...:-P Nah ugye bevezettem azt a szabályt,hogy ha nem kapok kommenteket,akkor nem folytatom a sztoryt. Most is ez lesz a helyzet, csak most 6 kommentet kérek!! Nah akkor a 6 komment vagy ide vagy ide: tomkaulitzcb@citromail.hu  Előre is köxx. PuXxX

Bill odajött hozzánk és megkérdezte:

-Na, hogy döntöttetek??

Még egy kicsit gondolkoztunk, aztán Dorina megszólalt.

-És megengedné a menedzseretek??És a rajongóitok??

-A menedzserünk megengedné, a rajongók meg ha igazán szeretnek minket, akkor így is el fognak fogani, hisz nem változik semmi csak lesz 2 gyönyörű háttér énekesünk.-mondta Bill.

Eközben Tom is odajött és izgatottan várták a válaszunkat.

-Hát nem is tudjuk. Talán lehetne róla szó.....-mondtuk

Látszott a fiúkon, hogy nagy kő esett le a szívükről. Tom örümében meg is csókolt ott mindenki elött. Én is örültem, na de ennyire.... Késöbb elhatároztuk, hogy elmegyünk bulizni. Felmentünk és átöltöztünk. A fiúk szintén úgy öltöztek, hogy ne nagyon lehessen őket felismerni. De úgy tűnt, hogy ebben a nem túl nagy városban nem él sok Tokio Hotel fan. Na de ez nekünk csak jól jött. Mikor mindenki készen volt, lementünk a ház elé. Kb 5-6 óra lehetett, mert kezdett sötétedni. Kis idő múlva megérkezett a limó. Beszálltunk, majd elindultunk. Nem sokat utaztunk. Mikor kiszálltunk, egy hatalmas disco-val találtuk szemben magunkat. Mi a Dorcsyval egy kicsit ledermedtünk, de látszott, hogy Tom otthon érzi magát. Bementünk majd leültünk a bárpulthoz. Látszott Tomon, hogy nem sokáig bírja ki tombolás nélkül. Rendeltünk magunknak üdítőt, de nem tudtam teljesen meginni, mert Tom berángatott táncolni. Tök jól táncolt, de láttam a körülöttünk lévő lányokon, hogy nagyon be jön nekik Tom. Mindig megpróbáltak hozzá közelebb kerülni, de én nem hagytam, és közéjük álltam, hogy Tom még véletlenül se kezdjen már csajokkal flörtölni. De ebben a sok össze-vissza táncolgatásban nagyon elfáradtam.

-Figyelj Tom. Én most egy picit elmegyek a többiekhez lepihenni, mert nagyon elfáradtam. De te maradj csak, majd vissza jövök.-mondtam, azzal odamentem a bárpulthoz.

Csak Billt és Dorinát találtam ott, mert Georg és Gustav táncolt a parketten. :-D Ittam az üdítőmet és közben beszélgettem a Dorcsyval. Néha-néha Bill megpuszilta a Dorcsyt és olyankor tökre édesek voltak. :-D

A fél szememmel mindig kerestem Tomot a tömegben. Néha megtaláltam, de ez nem mindig volt így. Amikor már úgy éreztem, hogy eléggé kipihentem magam, elindultam vissza megkeresni Tomot. Bojongtam (sorry,ha rosszul írtam ^^) egy kicsit a nagy tömegben. Már kezdtem megilyedni, hogy nem találom Tomot és én is eltévedek, de akkor megláttam Tomot. Közelebb mentem hozzá, amikor megláttam, hogy egy barna hajú csajjal táncol. A lány átkarolta Tomot,de Tom alig ért a lányhoz. A lány már közeledett Tomhoz, mintha meg akarná csókolni. Legszivesebben odamentem volna és megtéptem volna a csajt. De ott mindenki elött nem akartam. Azért ennyi önerő még volt bennem. Inkább hátrafordultam és elindultam megkeresni a kivezető utat. Mikor már majdnem megtaláltam valaki megfogta a kezem. Ilyedtemben hátranéztem és megláttam, hogy Tom az.

-Na végre itt vagy. Már mindenhol kerestelek. Gyere menjünk vissza táncolni.-mondta

-Hagyj engem békén. Menj a barna kis csajodhoz. Ő tuti táncol majd veled.-mondtam és kitéptem a kezem a kezéből. Mentem tovább de nem akartam kimenni a disco-ból ezért elmentem a WC feliratú ajtóhoz. Benyitottam és egy egyenes folyosóra jutottam. Mentem, mentem és amikor már nem tudtam hova menni,mert vége lett a folyosónak akkor lekuporodtam egy sarokban és elkezdtem sírni. Keserves sírásba kezdtem. Alig lehetett hallani a zenét tehát csak az én sírásom hallatszott. 1-2 percig ott ültem összekuporodva a sarokban, mikor hallottam, hogy bejött valaki. Kissé megilyedtem, mert nem akartam, hogy valaki is igy lásson. Közelebb jött. Én befordultam a fal felé, hogy még véletlenül se lássa az arcomat. Még mindig nagyon sírtam, hiszen életem szerelmét láttam egy másik csajjal táncolni. Csak sírtam és sírtam és az a valaki meg egyre közelebb jött. Hallottam, hogy már közvetlen ott van mellettem. Kissé megilyedtem, hogy vajon ki lehet az és mit akarhat.

-Végre, hogy megtaláltalak. Miért sírsz Kicsim??-mondta az a valaki. Odanéztem és láttam, hogy Tom volt az a valaki. Csak néztem a szemébe, de nem sokat láttam, mert annyit sírtam, hogy alig láttam már valamit is.

-Miért sírok?? Még kérdezed?? Láttalak azzal a kis barna csajjal enyelegni. Láttam, hogy ő átölelt és meg akart csókolni. Csak nem tudom, hogy meg is csókolt-e mert nem bírtam nézni és eljöttem.

-Jaaj, Kicsim. Dehogy csókolt meg. Na figyelj, elmesélem. Az igaz, hogy táncoltunk és az is igaz, hogy átölelt, de te láttad azt, hogy és karoltam át őt, vagy közeledtem felé???

-Hát...nem.-válaszoltam.

-És az is igaz, hogy ő meg akart csókolni de nem engedtem neki. Ellöktem magamtól. Ott hagytam és elindultalak megkeresni téged. Tudom, hogy az újságokból meg a TV-ből úgy ismersz, hogy én minden csajjal kikezdek és nőfaló vagyok.És ez igaz is, de mióta megismertelek téged ez valahogy megváltozott. Azóta nem érdekel más lány. Valószínűleg azért mert ... szeretlek.

Mikor ezt kimondta nagy kő esett le a szívemről. Megkönyebbültem. Felnéztem és már nem is sírtam. Tom közelebb hajolt hozzám majd megcsókolt. Utána felsegített és kimentünk a folyosóról. Odamentünk a bárpulthoz. Billék pont akkor jöttek ki a tömegből. Látszott rajtuk, hogy elfáradtak a sok tánci-tánciban. :-D

Elindultunk haza. Mikor hazaértünk teljesen el voltunk fáradva így ma is ledöltünk az ágyba és már aludtunk is. Reggel szintén későn keltünk. Mikor felkeltem Tom máris hoztam be a reggelit az ágyba.

-Húú,ágyban reggelizünk??-kérdeztem

-Hát igen. Azt akarom mondani, hogy miután megreggeliztünk,felöltözünk és majd elmegyünk valahova.

-Jó. De hova is megyünk??

-Majd meglátod. Meglepetés lesz.

Nagyon kiváncsi voltam arra a meglepire tehát gyorsan meg is ettem a reggelit. Miután felöltöztem Tommal lementünk a földszintre. Nem sokkal késöbb lejött Bill és Dorina is. Bill odajött Tomhoz majd kicsit odébb mentek, hogy mi ne halljuk, hogy ők mit beszélnek.

-Neked mit mondott Bill, hogy hova megyünk???-kérdeztem a Dorcsytól

-Nekem nem mondott semmit, csak annyit, hogy meglepi. És neked Tom???

-Nekem is ennyit mondott. Tökre kiváncsi vagyok, hogy vajon hova mehetünk.

Mikor megérkezett a limó beszálltunk és elindultunk.......

Nah egy kissé már megint elhúzódott ez a fejezet is. Sorry mindenkitől. Nah deh azt vettem észre,hogy mostanában nem kommentáltok,ezért be fogom vezetni azt a szabályt, hogyha nem irtok véleményt akár ide,akár az e-mail cimemre (tomkaulitzcb@citromail.hu) akkor nem fogom tovább irni a sztory-t!! Szigorú,deh sajnos ez van. Nah akkor kérem a véleményeket, vagy nem lesz több fejezet!!! PuXxX

Ott ültünk kényelmesen a fotelekben, mikor odajött hozzánk Bill. Legugolt elénk és gondolkozott kicsit, majd megszólalt.

-Figyeljetek lányok. Mi a fiúkkal kitaláltunk egy ötletet, ha ti is benne lennéket.

-És mi az az ötlet???-vágtunk bele a szavába meglepődten.

-Hát az, hogy ugye mi járunk koncertezni a turnéval és ugye ti meg jöttök velünk és hát....szóval...nem lenne kedvetek háttér énekelni a koncerteken???

Kerek szemekkel néztünk Billre, majd egymásra.

-Nincs nekünk jó hangunk, meg hát...-mondtam Billnek, de ő olyan aranyosan nézett, úgy, mintha azt mondaná "Kérlek!" és ennek nem tudtunk ellenállni.

-Jóóó,tudjátok mit??? Még alszunk rá egyet és majd holnap eldöntjük. Jó lesz így???-kérdeztem

-Jó,hiszen nem várhatjuk el, hogy azonnal döntsetek. Jó lesz.-mondta Bill. Még 1-2 számot elpróbáltak, azután pedig mentünk ki a limóhoz. Tök jó volt, hogy mindenhova limuzinnal mentünk és mindenhol kiszolgáltak minket. :-D Miután "haza" értünk a szállodába, Tom ledőlt az ágyra és pihent egy kicsit.

-Nem jösz te is, Kicsim???-kérdezte.

-Mindjárt megyek én is, csak elötte felhívom anyumat.-mondtam,azzal kimentem az teraszra. Megcsörgettem anyámat és ő nem sokára vissza is hívott.

-Szia anyu. Na csak azért hívlak, hogy elmeséljem mi történt ma velünk.

-Na mesélj csak.-mondta anyu.

-Képzeld el, hogy elmentünk a fiúkkal próbálni és a próba végén megkérdezte a Bill, hogy akarunk-e háttér énekesek lenni a bandában míg itt vagyunk. Nagyon meg voltunk lepődve, de azt mondtuk, hogy még alszunk rá egyet és majd holnap válaszolunk. De én mint háttér énekes??? Húúú,ez elég ilyesztő.

-Majd szólj, hogy hogyan döntöttetek, mert én is kiváncsi vagyok.

-Oké, majd szólok akkor. És otthon mizu??

-Áhh, semmi különös. Dolgozunk ja és persze nagy a csend.

-Nem csodálom...:-D Majd még beszélünk akkor, meg majd veszek feltöltő kártyát a telómra abból a pénzből, amit adtál a koncertre mert még nem költöttem el.

-Jó. Szia. Vigyázzni és...

-Jóó, anya tudom!!!!! Szia.

Miután letettem, bementem a szobába és láttam, hogy Tom a táskájában turkál. Lassan odalopóztam a háta mögé és megilyesztettem.

-Jaaaj. Ilyet többet ne csinálj Kicsim. Nagyon megilyesztettél.

-Bocsy, de ez is volt a célom. Amúgy mit keresel???-kérdeztem

-DVD filmet, mert gondoltam nézhetnénk valami filmet. Vagy te nem akarsz??

-Dee, jó ötlet. Szerintem nézzünk valami vígjátékot.

-Én is arra gondoltam.-Betett egy filmet és elkezdtük nézni. De nem néztük végig, mert elaludtunk rajta. Körülbelül 1 óra múlva keltünk fel. Elég lusták voltunk mind a ketten.

-Arra gondoltam, hogy nem mehetnénk el sétálni???-kérdeztem Tomtól.

-Hát egy olyan helyre kellene menni, ahogy nincsenek olyan sokan, mert hát tudod...A rajongók.-keseredett el egy kissé Tom.

-Tudom, persze. De ettől még sétálhatunk. Csak jól állcáznod magad.

Felkeltünk. Tom felhúzott egy másik ruhát,meg egy napszemcsit. Még mindig fel lehetett ismerni, de már nem annyira.Mikor mind a ketten készen voltunk, elindultunk. Kimentünk a szállodából és megláttunk egy kis parkot. Elindultunk a park felé. Volt 1-2 tini lány, aki furcsállóan nézett ránk. Mindig rettegtem attól a pillanattól, amikor egy lány elkiáltja magát, hogy itt van Tom és akkor vége mindennek. Bementünk egy kapun és sétáltunk egy picit még. Elmentünk egy kis patakhoz. Nagyon romantikus volt, főleg akkor, amikor a hídon álltunk és Tom elém állt, átölelt és megcsókolt.

Abban a pillanatban kizártam mindent. Eddig hallottam a madarakat de akkor nem hallottam semmit és úgy éreztem, mintha a levegőben szállnék. Aztán Tom elengedett én pedig szinte megremegtem. Éreztem, hogy tiszta szívemből szeretem őt. Leültünk egy padra, majd beszélgettünk egy kicsit. De én inkább gondolkoztam a döntésemen, hogy elvállaljuk-e azt a háttér éneklés dolgot. Este felé elindultunk haza. Nagyon fáradtan estem be az ágyba. Nem volt se kedvem, se erőm átöltözni vagy lezuhanyozni, ezért úgy ahogy voltam el is aludtam. Reggel ilyedten keltem fel, mert arra gondoltam, hogy ma kell meghozni a döntésünket. Amikor felkeltem, akkor Tom még aludt. Ezért halkan átöltöztem, majd kimentem a teraszra. Elkezdtem gondolkozni. A nagy gondolkozás közepette nagy nehezen észrevettem a Dorcsyt a melettünk lévő teraszon.

-Jó reggelt.-mondtam

-Köszy, neked is. Na te hogy döntöttél???

-Én még sehogy. Nem tudom. Hiszen a rajongóik őket szeretik és nem tudom hogyan fogadnának minket. De a másik szemszögből megmutathatnánk, hogy mire vagyunk képesek, hisz minden számot kivülről tudunk. Nem tudom. És te döntöttél már???

-Nem. Még én sem. Hát pedig nem sokára be kéne jelenteni, hogy mi lesz.

-Ja, igazad van.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd hátranéztem és láttam, hogy Tom már felkelt. Elköszöntem a Dorcsytól és bementem. A reggeli már készen volt. Gyorsan megkajáltunk, majd lementünk a földszintre egy ilyen kis szórakozó szobába. A többiek már ott voltak. Én odamentem a Dorcsyhoz és beszélgettünk. A fiúk meg elbolondoztak egymással. Egyszercsak odajött hozzánk Bill és megkérdezte:

-Na hogyan döntöttetek???

Gondolkoztunk még egy kicsit, majd egymásra néztünk......

Húúú,1000 bocsy mindenkitől, hogy ennyi ideig húztam ezt a fejezetet. Próbáltam sietni. Nah most csak ennyit irtam. Jah és persze továbbra is kérek véleményeket erre az e-mail cimre: tomkaulitzcb@citromail.hu vagy ide a blogba. Előre is köszönöm. PuXxX mindenkinek!!!

Kettesben voltunk a hotel szobában Tommal. Senki sem zavart mindet hiszen már este 1 óra is elmúlt. Csókolóztunk az ágyon és Tom a bugyimat kezdte letolni. De eszembekaptam és ellöktem magamtól. Szegénykém értetlen fejet vágott.

-Ne haragudj rám Kicsim, de ez nekem már túl gyors. Ennyire nem akarok előre szaladni. De kérlek ne haragudj meg rám ezért.-mondtam miközben egy kicsit szégyelltem magam.

-Nem haragszok rád. Dehogy is. Megértem és tiszteletben tartom a döntésedet. De azért tudd, hogy szeretlek.-mondta Tom válaszként majd kényelmesen elhelyezkedett az ágyban. Odabújtam hozzá és nemsokára elnyomott minket az álom. Reggel nagyon későn keltünk fel. Felébredtem és láttam, hogy Tom ül az ágyban és néz engem.

-Jó reggelt álomszüszék. Hogy aludtál Babám???-kérdezte Tom miután egy puszit nyomott az arcomra.

-Jó reggelt neked is Kicsim. Köszy jól aludtam...Jó mélyen..-mondtam kissé holdkórosan, hiszen még félig aludtam.

-Tudod te hány óra van??-kérdezte Tom.

-Nem, nem tudom. Miért hány óra van???

-Fél 12.

-Mi????- ugrottam fel meglepődve.- Már fél 12 van??? Te úr isten....

Tom kiszállt az ágyból. Én még nem akartam felkelni ezért magamra tekertem a takarót.

-Én addig csinálok valami reggelit amig te felkelsz, oké??-kérdezte Tom.

-Oké, majd mindjárt megyek én is.

Tom kiment a szobából. Ekkor felkeltem, de eszembejutott, hogy nem hoztunk semmi ruhát. Kétségbe voltam esve, hiszen nem lehetek hetekig vagy akár hónapokig ugyanabban a ruhában. Gyorsan felkaptam magamra a tegnapi ruhámat, majd kirohantam Tomhoz. Már kész volt a reggeli. Nagyon guszta volt, ezért neki is álltunk.

-Figyelj Tom. Van egy kis baj. Nem hoztunk se ruhát, se semmit.-mondtam kissé aggódva mikor befejeztük az evést.

-Jaaj, semmi baj!!

-Semmi baj?? Most viccelsz???

-Nem. Nyugi, majd elmegyünk vásárolni és akkor lesz ruhátok. Nem lesz itt semmi baj Kicsim.

-Mi??? Ezt komolyan mondotad??? WÍÍÍ, de jóóóóó. Kösz,kösz,kösz.-mondtam nagy lelkesedéssel.

-Nincs mit. Majd ha a többiek is elkészültek, akkor már indulhatunk is.

Ekkor kopogtak az ajtón. Kinyitottam az ajtót, és láttam, hogy a többiek azok. Ők már elöbb felkeltek, mint mi. Bejöttek és megbeszéltük, hogy akkor elmegyünk vásárolni.

Fél 1-re mindenki készen volt és indulásra készen vártuk a limuzint a szálloda elött. Nemsokára meg is érkezett. Egy hatalmas fekete limó. Szinte ledermettünk a Dorcsyval deh aztán a fiúk "felébresztettek". Első utunk egy nagy plázához vezetett. Mielött kiszálltunk volna a fiúk beöltöztek, hogy ne ismerjék fel őket. Hát eléggé ügyesek voltak, mert alig lehetett őket felismerni, de az volt a lényeg, hogy mi tudtunk, hogy ők azok. Bementünk egy csomó boltba és minden jó cuccot megvettünk. Mikor már mind a két kezünk tele volt(nekünk is meg a fiúknak is), elindultunk vissza a limóhoz. Beszálltunk és mentünk vissza a szállodához. Nagy nehezen felcipeltük a cuccokat, majd elmentünk átöltözni. A fiúk addig kint megvártak minket. Szinte egyszerre léptünk ki az ajtón a Dorcsyval és hihetetlen de ugyanolyan ruhát vettünk fel. ^^(Meglátszik, hogy legjobb barátnők vagyunk.) De nem volt sok idő a beszélgetésre, mert a fiúk lerángattak minket a limóba. Nem mondtak semmit, hogy hová is megyünk. Mikor az autó megállt, kiszálltunk és egy rozoga ház elött találtuk magunkat. A fiúk bementek mi pedig követtük őket. Egy hosszú folyosón mentünk egy ideig majd a legutolsó ajtón bementünk. Nagyon meglepődtünk mikor belépve megláttuk az ismerős helyszínt.

-Itt forgatták a "Rette mich"-et.-mondtuk egyszerre. Élőben még jobb volt, mint a klipben. Láttuk a hangszereket meg a diszleteket. Nagyon jó volt.

-Tulajdonképpen miért jöttünk ide??-kérdezte Dorina.

-Próbálni-felelték a fiúk.

Egymásra néztünk és csak vigyorogtunk. Láthatjuk a Tokio Hotelt élőben próbálni. Nagyon izgatottak voltunk. Leültünk két fotelbe és élveztük a helyzetet. Elsőnek a "Reden"-t játszották el, majd következett a többi nagysikerű TH szám. Nagyon élveztük a próbát. Annyira, hogy minden számot velük énekeltünk. Mikor vége lett a próbának Bill összehívta a bandát és kupaktanácsot tartottak. Mi csak néztünk, hogy vajon mit beszélhetnek. Mikor befejezték a kupaktanácsot, Bill odajött hozzánk.....

 

 

Nah remélem megint izgatottak vagytok,hogy vajon mit akarhat tőlünk Bill. Én már tudom és hamarosan ti is megtudjátok. Deh addig is kérek véleményeket: tomkaulitzcb@citromail.hu <--- vagy erre az e-mail cimre, vagy pedig ide a blogba!! Előre is köxx. PuXxX mindenkinek.

Kinyílt az ajtó és berontott rajta egy idősebb férfi.

-Na végre, hogy megtaláltalak titetek, fiúk! Már mindenhol kerestelek titeket. Mit csináltatok edd.........- ekkor hirtelen abba hagyta a beszédet, mert észrevett minket. Eddig nem jöttünk rá, hogy ki is ő valójában,de most leesett, hogy ő a Tokio Hotel menedzsere.

-Hát ti??? Mit kerestek itt???- mondta idegesen- Na menjetek el innen,de azonnal.

Megrémültünk. Nem csak a menedzser idegességétől,hanem attól is, hogy soha többé nem láthatjuk őket.

-Nem! Ők nem mennem sehová. Itt maradnak velünk!!!-mondta kissé idegesen Tom a menedzsernek.

-Dehát...Áhh, jóó, de ne maradjatok sokáig.

Épp, hogy ezt kimondta Bill megszólalt.

-Addig maradnak ameddig csak akarnak!

Tátott szájjal néztünk egymásra a Dorinával, mert alig hittük el, hogy ez most megtörténik velünk.

-Hát jó,ti tudjátok....-mondta a menedzser, azzal ki is ment a szobából,mint aki meg lenne sértődve. Mikor becsukta az ajtót, én habozás nélkül Tom nyakába ugrottam, megfogtam a fejét,és adtam neki egy akkora szájra puszit, hogy azt el sem hiszitek...:-$

-Ezt miért kaptam???-kérdezte Tom a sunyi mosolyával,miközben mindenki minket nézett.

-Háát...több okból is....

-Például???

-Hát például azért mert nem hagytátok, hogy elküldjön mindet a medenszeretek na meg persze azért is mert...-ezt már halkabban mondtam-...szeretlek!

Olyan piros lettem, miután ezt a mondatot kimondtam, hogy azt nem lehet elképzelni. Nem is hittem el, hogy megmondtam neki, de legalább túl vagyok rajta. ^^ Egy kicsit féltem a reakcióra, de egy ideig csak nézett a szemembe, és édesen vigyorgott. Azután valamit mutogatott Billnek de nem értettem. Erre Bill és a többiek kimentek a szobából azzal az okkal, hogy elmennek szórakozni abba a szobába, amit "felfedeztek". Már megint kettesben lettem Tommal. :-D Leültünk a kanapéra.

-Mit is mondtál az elöbb?-kérdezte Tom.

-Háát...azt, hogy....szeretlek!

Egy kicsit közelebb jött hozzám,és megfogta a derekam.

-Komolyan?-kérdezte azzal az édes sunyi mosolyával.

-Ig....-már nem tudtam semmit mondani,mert Tom megcsókolt. Átkarolt, és közben csak csókolt. Egyszercsak hátradöntött......

Nah remélem ez a fejezet is tetszett nektek!!! Örülök annak,hogy egyre több ember nézi ezt a blogot,és hogy sokaknak tetszik!!És persze továbbra is kérek véleményeket akár az e-mail cimemre(tomkaulitzcb@citromail.hu) akár az oldalra. Előre is köszy mindenkinek!! PuXx és a Tokio Hotel legyen veletek!!! (L)

Miután bementünk a szobába megláttuk a többieket is,Billt és Georgot. Mikor a Dorcy meglátta Bill-t láttam rajta,hogy nem sok kellett hozzá, hogy elájuljon, de nem is csodálkozom, mert velem is ez volt...^^ Leültünk, ittunk, beszélgettünk és kiderült, hogy élőben sokkal másabbak,mint a TV-ben. De mind a kettőnknek ugyanaz járt a fejünkben: kettesben lenni a szerelmével. De ugy még nem mertünk közeledni hozzájuk,mert mi lesz, ha visszautasitanának minket?? Húúú.... egy egész világ össze dőlne  bennünk. Ezért inkább még vártunk. Hirtelen felpattantunk, mert eszünkbe jutott, hogy a szüleink nem is tudják, hogy itt maradtunk. Gyorsan kimentünk a folyósóra(még mindig üres volt az egész) Felhivtam anyut, kicsöngött.....

-Hallo.

-Szia anyu, én vagyok. Na csak annyit akarok mondani,hogy nem hiszed el mi történt velünk.....

- Na micsoda???

-Vége volt a koncinak, és egy kicsit eltévedtünk, és megálltunk egy ajtó elött, és kik voltak a szobában szerinted???

-Csak nem....

-De, de. A Tokio Hotel. Na és csak annyit akarok dióhélyban, hogy megismerkedtünk a fiúkkal és tökre helyesek. Na a lényeg mégis csak az lenne, hogy nem maradhatnák velük??? Itt van velem a Dorcsy is, és vigyáznak ránk, meg minden.

-Hát nem is tudom.....

-Lécci, légyszives,naaa....

-Na jó, de meddig maradnál tulajdonképpen???

-Hát nem is tudom...Talán holnapig....

-Hááát....

-Naaa,légysziiiiiiiiiiiii.......

-Jó de nagyon vigyázni,és senkivel nem szóba állni......

-Jóó,tudom...Na akkor majd holnap még hívlak..szia

-Szia

Mikor letettem a telefont, és megfordultam, és nem volt ott senki. Se a Dorcsi, sem senki. Benyitottam a szobába,és csak Tom volt ott. Éppen TV-t nézett én meg megpróbáltam ráilyeszteni,de nem sikerült...^^

-Hát a többiek hol vannak??- kérdeztem

-Lementek inni valamit.

-Jaa,értem.

Odamentem hozzá,és megnéztem, hogy mit néz a TV-ben. Ekkor éreztem,hogy a kezét a hajam mögé csúsztatja. Odafordultam hozzá, és láttam, hogy már fordul felém. Erre vártam egész életemben, és most végre itt a lehetőség. Mikor teljesen felé fordultam kaptam egy szájrapuszit,de nekem nem volt elég ennyi....Megcsókoltam. Átölelt,és szinte magára rántott amikor nyílott az ajtó.......

Közeledett a koncert napja. Nagyon be voltam sózva,hogy milyen lesz a Tokio Hotel élőben és persze hogy közel kerülhetek-e életem nagy szerelméhez, Tom Kaulitzhoz! N emsokára megis tudtam a választ.....Na de ne ugorjunk ennyire előre,hanem maradjunk csak a koncert n