Mindenki tátott szájjal nézett minket és sugdolóztak. Egy kicsit kínosan éreztem magam, hisz a rajongók nem számítottak erre, hogy két lány a kedvencükkel együtt fog énekelni és koncertet adni. Bill ránk nézett, majd vissza a közönségre.

- Akkor folytassuk a Monsoon-nal.- mondta, majd intett Gustavnak,h kezdheti. Felcsendült az ismert dallam. A közönség soraiban már kezdett oldódni a hangulat, de még voltak 1-2-en, akik csak bámultak minket. Mikor elkezdtünk halkan énekelni Billerős hangja mellett, a közönség fele már tombolt. Még mindig volt bennem egy kis félelem, hogy "kitagadnak" minket és miattunk nem fogják szeretni a Tokio Hotel-t. De szerencsére nem így lett. Mikor befejeztük a számot, már teljesen belejöttünk és megszoktuk a helyzetet.

Körülbelül 17-18 számot játszahattunk el vegyesen a Schreiről, a Zimmer 483-ról és a Scream-ról. Nagyon jól éreztük magunkat. Fergetegesre sikerült a koncert. A végén mi mentünk le először a Dorcsyval. Utánunk Gustav, majd Georg, Tom és végül Bill. A közönség első soraiból sok lányt vittek el hordágyon, mert elájultak a koncert alatt. Mindenki sírt egymás nyakába borulva. Hátul a színpad mögött mi is egymás nyakába ugrottunk Dorinával. Aztán mikor lejöttek a fiúk is, odamentem Tomhoz és megcsókoltam.

-Csak kérdezem, de ezt most miért kaptam, Kicsim?-kérdezte sunyin.

-Hát azért, mert ügyi voltál, azért mert nem flörtöltél más csajokkal és azért mert szeretlek.- mondtam.

Tom elmosolyodott. Nemsokára visszavonultunk pihenni.

-Nagyon ügyesek voltatok. Szinte jobbak, mint mi.- mondta Tom, miután bementünk a szobába, majd leültetett az ölébe.

-Áhh....Tudjuk, hogy jók voltunk. Ez csak természetes.- mondta Dorcsy, erre mindenki elkezdett nevetni. -De ti sokkal jobbak voltatok, hisz ti vagytok a sztárok. -mondta, aztán odafordult Billhez és megcsókolta.

-Hát ez egy alapvető dolog, h mi voltunk a legjobbak....-szólalt meg Georg nevetve, majd mindenki nevetésben tört ki.

Ahogy így elnevetgéltünk, egyszercsak Saki berontott a szobába.

-Figyeljetek. Elő kellene adnotok még egy számot egy kicsit késöbb, mert most tudtam meg, hogy van egy "utózenekarotok". Nem ismeritek őket, így bemutatom őket. -mondta, majd teljesen kinyitotta az ajtót. A fiúk meglepődve nézték. Mikor bejött az ajtón két lány, mi is megdöbbentünk. Két gyönyörű szép tizenéves lány sétált be az ajtón. Mind kettőjüknek ugyanolyan miniszoknyájuk volt és ugyanolyan felsőjük.

-Sziasztok. Mi vagyunk az Angels. Én Barbi vagyok és ő pedig az ikertestvérem, Kriszti.

-Sziasztok.- szólalt meg a másik lány is. Körülnéztem a fiúkon és megakadt a szemem Georgon, aki tátott szájjal nézett Kriszti felé.

-Öhömm....-körögtem egyet, erre Georg "felébredt" majd elmosolyodott, mikor rámnézett. Hátranéztem Tomra, majd halkan a fülébe súgtam:

-Eszedbe ne jusson.....-mondtam, erre elmosolyodott.

-Nyugi, nem lesz semmi.-mondta. A lányok leültek egy külön kanapéra. Elkezdtünk beszélgetni és kiderült, hogy ők is szeretik a Tokio Hotel-t. Már kezdtem egy picit unni a beszélgetést. Észrevettem, hogy Barbi elkezdett szemezni Tommal. Egy ideig tűrtem a magam módján, de egyszer nálam is betelt a pohár.

-Bocs Kicsim, de nem érzem valami jól magam. Kimegyek egy kicsit levegőzni.- mondtam Tomnak, majd kimentem. Még utoljra ránéztem Barbira,mintha azt akarnám neki mondani, hogy "Hagyd békén. Ő az enyém. Szállj le róla.", majd becsuktam az ajtót. Sétállgattam egy picit a folyósón. Furcsállottam, hogy nem hallom a rajongók kiabálásait. Elindultam a színpad felé, hogy megnézzem mi a helyzet. Mikor odaértem nem volt ott senki a szervezőkön és a gorillákon kívül. Közelebb mentem a színpadhoz és leültem a szélére. Elkezdtem gondolkozni Barbin és Tomon. Éppen a telefonomon néztem az egyik Tomos képet, mikor valaki megérintette a vállamat. Ilyedten leraktam a telómat a színpadra és hártafordultam. Láttam, hogy az egyik szervező az.

-Te mit keresel itt??- kérdezte.

-Hát én csak kijöttem levegőzni és furcsállottam, hogy nem hallottam a rajonkók kiabálásait és eljöttem megnézni, hogy mi a helyzet.-mondtam.

-Tudod most kiengedtük őket egy picit, majd utána visszajönnek és jön az az utózenekar, majd utána ti még egy számmal. -mondta kedvesen.

-Értem. Nagyon szépen köszönöm.- mondtam, majd elindultam vissza a többiekhez. Már a folyosón mentem, mikor a hátam mögül hangokat hallottam.

-Várj Petra, várj meg.- szólt valaki. Hátrafordultam és láttam valakit felém futni............

Nah ez lenne a 16. fejezet. Remélem tetszik ez is. A multkor elég szép számmal kaptam véleményeket és örülnék neki, ha most is igy lenne. Vagy ide, vagy erre az e-mail cimre:  tomkaulitzcb@citromail.hu  

Előre is köszönöm. Sziasztok. <3