Ott tolongtunk a reptéren, menekülve a paparazzik elöl. Közben bemondták, hogy mostmár fel lehet szállni a repülőre. Eléggé megilyedtünk, mert a repülőnk pont arra felé volt, amerre az újságírók és a fotósok ... Mi Dorcsyval csak össze vissza futkoztunk kétségbe esetten, de Alexnek támadt egy jó ötlete. Ő eltereli a paparazzik figyelmét, ameddig mi felmegyünk a repülőre. Sietnünk kellett, így sajnos nem maradt idő a búcsúzkodásra.
Alex elkezdett futni az egyik irányba. Jónak bizonyult a terv, hisz az összes "zaklató" utána ment, mivel azt hitték, hogy vele vagyunk. Dorcyval kihasználtuk az időt, és gyorsan felszálltunk a repülőre. Nemsokára indultunk is. Idegesen néztem ki az ablakon, hogy vajon hol lehet most Alex. De sehol nem láttam ...
Dorcy nem zavartatta magát: bedugta az mp4-et a fülébe, majd nm sokkal késöbb elaludt. De én nem voltam ilyen nyugodt. Egész úton az járt a fejemben, hogy nem köszönhettem el Alextől, pedig ő olyan aranyosan megmentett minket. Arra gondoltam, hogy küldök neki egy sms-t, de már olyan magasan voltunk, hogy nem volt térerőm.
Kb másfél órát utaztunk, és ez idő alatt és végig csak kifelé bámultam az ablakon. nem is néztem nagyon, hogy mi van ott, csak gondolkoztam. De mégis amikor leszálltunk, elszédültem. Kis keresgélés után megtaláltuk Tomékat, akik nagy örömmel öleltek át minket.
-Bocsi, hogy ilyen gyorsan eljöttünk, de muszáj volt.-mondta Bill.
-Mi is elég gyorsan kijöttünk, nem igaz ??- viccelődött Dorcsy. Közben beszálltunk egy taxiba és elmentünk a régen látott hotelbe.
Alig vártam már, hogy végre ledőlhessek az ágyra, mert nem éreztem magam valami jól.
Tom volt olyan kedves és hozta a cuccaimat, így amikor kinyílt az ajtó, rögtön a szobába mentem és arccal előre beledőltem az ágyba és csak feküdtem ott. Mikor Tom is elrendezett minden dolgot a lakásban, odajött hozzám és leült mellém.
-Ennyire elfáradtál, kicsim ??-simogatott meg.
-Fáradt is vagyok és nem is érzem magam túl jól.-mondtam még mindig úgy feküdve. Alig lehetett érteni, hogy mit mondtam, hiszen a párnába beszéltem.
-Pihenj csak, addig én elmegyek lezuhanyozni.-mondta Tom, majd megpuszilta a vállamat.
Dörmögtem egy "oké"-t még a párnába, aztán megint elhallgattam. Olyan érzésem volt, mintha forogna velem az egész világ és nem tudnék megállni. Annyi erőm meg már nem volt, hogy felálljak és elmenjek keresni valami gyógyszert.
Így csak ott feküdtem az ágyon és pihentem. Kis idő után hallottam, hogy Tom bejön a szobába és átöltözik.
-Jobban vagy ??-kérdezte aggódóan.
-Mondjuk.-mondtam szintén alig érthetően.
-Gyere, segítek lefeküdni, aztán alszol egyet.-mondta Tom, majd gyengéden arrébb tolt, majd betakart. Kb 3 perc telhetett el, deh én már olyan mélyen aludtam, mint a tej.
Másnap reggel nyűzottan keltem fel. Körül sem néztem, csak felkeltem és kimentem a konyhába, mert szomjas voltam. A hűtőn észrevettem egy üzenetet Tomtól:
-Jó reggelt kicsim. Sajnálom, de el kellett mennem Billel egy interjúra. Remélem jobban vagy, de ha mégsem, akkor ott az asztalon van gyógyszer. Sietek haza. Szia.
Nem nagyon örültem neki, hogy Tom megint nincs itthon, de nem tehettem semmit. Visszamentem a szobába és leültem az ágyra. Hirtelen elkezdett csörögni a telefonom. Előturkáltam a táskámból és akkor vettem észre, hogy sms-em jött ... Alextől ...

Először is bocsi, h kb fél órával péntek elött teszem fel a fejezetet, deh hnap lehet elfelejteném xd Remélem azétt így is fog tetszeni xd ^^ PuCc