Elég furcsán néztek rám a többiek. Gyorsan kerestem valami kifogást.
-Bocsi ... Félrenyeltem.-ennél jobb nem jutott az eszembe. Mindenki megtörölgette magát. Azt hittem, hogy legalább eltereltem a szót erről az utazás dologról, de Tom egy kis idő után megszólalt.
-Na ?? Akkor jösz ??
Alexra néztem. Ő kérdően nézett rám, hogy mit válaszoljon. Legszivesebben azt mondtam volna neki, hogy "Eszedbe ne jusson igent válaszolni !!!".

De ehelyett inkább lehajtottam a fejemet. Bele sem akartam gondolni, hogy mi lesz akkor, ha Alex is velünk jön majd. Tom biztos rájön a dologra és meg fog utálni, és igaza is lesz.
Ekkor valaki dörömbölt az ajtón, majd benyitott.
-Fiúk, még 8 perc és koncert, ti meg még itt vagytok ?? Nem kellene készülni ??-kérdezte a férfi és a kezével össze-vissza hadonászott.
-Mindjárt megyünk, Ben.-mondta Bill, majd felállt. A férfi kiment én pedig kérdően néztem Tomra.
-Ő az új menedzserünk.-mondta.
-Na menjünk, mert a végén még elkésünk a saját koncertünkről.-hülyéskedett Bill. Elindultunk a színpad felé. Egyre hangosabban lehetett hallani a rajongók hangját. Alexet elvitték egy "rajongómentes VIP részlegre", ahonnan mindent látni fog. Nekem csak az volt a lényeg, hogy én ne lássam.
Hirtelen sötétség lett. Mi Dorcyval nem tudtuk, hogy mi van, de a fiúk kézen fogtak minket és felrángattak a színpadra, mivel ez volt a jel. Lassan felcsendült az "Über's ende der Welt" és a rajongók már tomboltak is. Szinte fel sem tűnt nekik, hogy ott vagyunk, bár 1-2 furcsán néző lányt kiszúrtam a tömegből.

Bár tök jól szerepeltünk a koncerten, én mégis úgy éreztem, hogy lelkileg teljesen máshol vagyok. Egész végig azon járt az eszem, hogy mi lesz, ha Alex elfogadja Tom meghívását és tényleg eljön velünk.
És mivan akkor, ha Tom tud erről az egész dologról és így akar próbára tenni engem ?!?! Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy már csak azt vettem észre, hogy Dorcy rángat le a színpadról.
-Megsüketültél ??-förmedt rám a színpad mögött.- Nem hallottad, hogy az utolsó 2 számot a fiúk egyedül adják elő ??
-Bocs, máshol voltam.
-Alex, mi ??
Szomorúan lenéztem a földre, de nem válaszoltam.
-Megvárlak titeket hátul.-mondtam, majd elindultam a folyosó felé. Mielött bezártam volna magam mögött az ajtót, még egyszer hátranéztem és elkaptam Alex pillantását. Aggódva nézett rám, mintha csak azt mondaná, hogy "Miért vagy ennyire szomorú ?? Hiszen itt vagyok melletted."

Amikor beértem a nyugis szobába, rögtön levetettem magam a kanapéra és beleordítottam egy párnába. Ott feküdtem 1-2 percig, aztán kinyílt az ajtó. Annyira szánalmasan éreztem magam, hogy még a fejemet sem emeltem fel, hogy megnézzem ki az. Csak remélni tudtam, hogy nem Alex lesz.
-Mi a baj ??-hallottam meg ekkor az ő hangját. Ilyedtem felemeltem a fejemet, és tényleg Alex jött be. Leült mellém és megsimogatta a hátamat. Én felültem, átkaroltam a lábamat és próbáltam minnél kisebbre összehúzni magamat.
-Én vagyok az oka, hogy ilyen szomorú vagy, igaz ??-nézett rám ártatlanul Alex.
-Nem, dehogyis, csak ...
-Ha azt akarod, én szivesen elmegyek.-mondta Alex és elindult az ajtó felé.
-Neee.-kiáltottam és megfogtam a kezét.-Kérlek ne menj el.
Alex visszaült mellém. Egy ideig síri csönd lett a szobában. Aztán Alex felémnézett és elkezdett lassan közeledni hozzám. Már majdnem megcsókolt, amikor a kilincs megmozdult és résnyire kinyílt az ajtó.
-Jóó, mindjárt megyek.-hallatszott Tom hangja kintről ...

Bocsi, hogy nem dupla fejezetet teszek fel, de sajnos falun alig írtam valamit :-S
De remélem azért nm haragszotok annyira :) Komm-t kérek ámm ... MINDENKITŐL !!! :D PuCc