Gondolkoztam rajta, hogy megnézzem-e az sms-t, de mivel kíváncsi természetű vagyok, megnéztem és ez állt benne:

-Szia Petra. Először is sajnálom ezt a dolgot, de hidd el, hogy félreértés volt az egész. Most nem azért írok, hogy megpróbáljam megmagyarázni, hanem azért, hogy bocsánatot kérjek. Tudom nem mentség, de tudni kell rólam, hogy én egy nőfaló vagyok, de amióta megismertelek, azóta valahogy megváltoztam. Sajnálom, hogy csalódnod kellett bennem. Remélem azért még meg tudsz bocsánati. Várom a válaszod. Szeretlek: Tom

Magamba néztem és elgondolkoztam ... Legbelül még szerettem Tomot, de az tény, hogy nagyot csalódtam benne. De ott volt Alex is, aki egy nagyon helyes fiú volt, deh szinte még nem is nagyon ismertem ... Teljesen kétségbe estem és szinte észre sem vettem, hogy Alex bejött a szobába.

-Jó reggelt. Hogy aludtál ??-ült le mellém.

-Köszi, nagyon jól, bár a lábam még fáj egy picit.

-Ez természetes, nyugi. Pár nap, és újra rohangálhatsz majd.-mosolygott bíztatóan.

-Hát remélem is, mert nem szeretek egyhelyben ülni.

-Akkor ma hazaviszlek és otthon majd pihenhetsz nyugottan.

-Okés. Nem lakok ám olyan messze. De ugye nem gondolod, hogy kézben fogsz vinni ??

-De-de. Elbírlak, nyugi. Nem vagy nehéz.-ekkor hirtelen felkapott és megpörgetett egyszer.-Látod ??

-Ajj ... tegyél le.-ficánkoltam. Alex adott egy szájra puszit, aztán visszatett az ágyba. Megreggeliztünk, de még mielött elindultunk volna haza, megkérdem Alexet, hogy mutassa meg ezt a hatalmas házat. Amikor ezzel is megvoltunk, lassan elindultunk hazafelé. Alex az ölébe kapott és én meg mondtam, hogy merre kell menni.

Nem sokára haza is értünk. Ugye én emeletes házban lakok a 8. emeleten, ezért még oda is felkísért és az ajtó elött lerakott.

-Örülök, hogy megismertelek és köszönöm, hogy ennyit tettél értem.-mondtam

-Semmiség. Inkább én köszönöm. Figyelj ... Megadom a telószámomat és ha majd van hozzá kedved, felhívhatnál.

-Okés, de te is hívj ám, ha gondolod.-leírtuk a telószámunkat egy papírra és odaadtuk egymásnak.

-Na akkor én megyek is.-mondta Alex, majd adott egy búcsúpuszit.-Vigyázz magadra és pihenj sokat.

-Meglesz, szia.

Bementem a lakásba, anyum rögtön lerohant, hogy mi történt a lábammal. Azt hazudtam, hogy véletlenül elestem a lépcsőn és Laci bácsi // Dorcy apukája // bekötötte a lábamat. Gyorsan bebotorkáltam a szobámba, nehogy anyum újabb kérdéseket tegyen fel, amire nem tudok már jót hazudni. Lefeküdtem az ágyra, de eszembe jutott Tom. Gondoltam felhívom, hogy meg tudjuk beszélni a dolgokat. Írtam neki egy sms-t, hogyha szeretne velem beszélni, akkor jöjjön fel hozzánk, mert én nem tudok elmenni itthonról. 15 percen belül meg is érkezett Tom. Anyu beengedte, majd bejött a szobámba.

-Szia. Hát veled meg mi történt ?? -kérdezte ilyedten és odajött hozzám.

-Áhh semmi, csak elestem. Bocsi, hogy így iderángattalak, de nekem pihennem kell és ...- hajtottam le a fejemet szomorúan.

-Örülök, hogy válaszoltál az sms-re. És amúgy is tisztázni szeretném a dolgokat ... Nem akarom ismételni magam, de én tényleg szeretlek, és ...

-Várj. -vágtam bele Tom szavába- Nem azért hívtalak fel, hogy megint meghallgassam a sztorit, hanem azért, hogy mondjak valamit. Mégpedig azt, hogy ... megbocsátok neked.

-Tényleg ?? Jajj annyira megilyedtem már, hogy el foglak veszíteni.-ölelt át Tom.

-Dehogy is ... -egy picit szomorú lettem, de próbáltam leplezni, hog Tom ne vegye észre.- Ja és amúgy bocs, hogy tegnap úgy elrohantam, de nagyot csalódtam és egyszerre egy kicsit sok is volt.

-Semmi baj, megértem. -közelebb hakolt Tom és megcsókolt. Még sokat beszélgettünk, elmondtam, hogy megismerkedtem egy fiúval, meg ő is mesélt még a buliról.

Egyszercsak megcsörrent Tom telefonja. Bill volt az.

-Szia Bill, na mond. -vette fel.- MICSODA ???-ugrott fel a másik pillanatban az ágyról meglepődten ...

Bocsikah, h ennyit kellett várni a 30. fejezetre ^^ Rem azétt tetszett ez is nektem :D Flyamatosan kérem a kommenteket, szval hajrá :D

Jajj jut eszembe ... csütörtökön lesz a szülinapom és nonnn várom már :D:D:D:D:D bocsíí, ezt musz volt ^^ PuCc