Megcsúszott az autó és elkezdtünk össze-vissza kanyarogni az úton. Nagyon megilyedtünk, hogy mi lesz velünk. Kinéztem az ablakon és egy vakító fényt láttam közeledni felénk. Már nagyon közel volt hozzánk, amikor elsötétült minden. A kórházban ébrettem fel. Az ágyam melett ott ült Tom és fogta a kezem.

-Jaj de jó, hogy végre felébredtél. -mondta lelkesen, mikor észrevette, hogy kinyitottam a szemem.

-Mi történt velünk? Hol vannak a többiek?- kérdeztem és megpróbáltam felülni, de nem tudtam a zsinóroktól, amik rám voltak rakva.

-Balesetet szenvedtünk. Megcsúszott az autó a vizes úton majd elkezdtünk kanyarogni. A sofőr nem bírta megállítani az autót és belementünk egy másik kocsiba. A sofőrnek nem lett semmi baja. Billt és Dorinát most vizsgálját a másik szobában, de ők jól vannak. Nekem pedig a kezem sérült meg, de 1-2 hét és újra a régi lesz. De sajnos neked lett a legkomolyabb sérülésed. Agyrázkódást kaptál. Fél napig kómában voltál, de végre felébredtél. Nagyon aggódtam miattad....-mondta Tom és láttam rajta, hogy mindjárt elkezd sírni.

-Jaaj, nehogy sírj Kicsim. Látod már semmi bajom. Már jól vagyok. És nagyon szép volt tőled, hogy itt ültél melettem, és vigyáztál rám.

-A nővérek ki akartak küldeni, de én itt akartam maradni és ugye tudod milyen makacs tudok lenni néha...-mondta Tom és elmosolyodott.

-Hát igen. Remélem nem kell sokáig bent maradnom itt a kórházban. De ugye itt leszel velem??

-Persze, hogy itt leszek. Itt fogok ülni meletted és vigyázok rád.-mondta Tom és megpuszilt. Beszélgettünk még egy kicsit, majd késöbb bejöttek a szobába Billék is.

-Jaaj de örülök, hogy mindannyian jól vagytok. -mondtam.

-Hát végződhetett volna rosszabbul is ez a dolog, de szerencsére nem így történt.-mondta Dorina, majd megölelt.

-Georg és Gustav tudja már, hogy mi történt velünk?? -kérdeztem Billhez fordulva.

-Még nem. Nem hívtuk fel őket. Minket vizsgáltak, Tom pedig egész végig meletted volt, tehát nem volt rá időnk. Meg még úgyis alszanak szerintem.

-Hát az tuti. - mondta Tom mosolyogva. - És titeket haza engedtek??

-Igen. Csak kitisztították a sebeinket, bekötözték és ennyi. Majd holnap vissza kell jönnünk, hogy levegyék a gézt de semmi több. De te gondolom itt maradsz Petrával, nem??-kérdezte Bill Tomtól.

-Hát szerintem maradok, hisz senki sincs a szobában. Van hely bőven.-mondta Tom. Még el beszélgettünk egy ideig aztán mikor már este lett Bill és Dorina elmentek haza. Tom ott maradt velem. Vacsora után jött az orvos, hogy megnézze hogy vagyok. Levették rólam a zsinórokat. (Hála Istennek.) Azt is megengedték, hogy Tom itt maradhasson velem. De mondtuk nekik, hogy reggel ha lehet, akkor ne keltsenek fel. Mikor elment az orvos akkor körülbelül olyan 9 óra lehetett. A melettem levő ágyat közelebb húzta hozzám Tom és arra lefeküdt. Megfogta a kezem és bekapcsoltuk a TV-t. Egy ideig néztük, de nem tudunk elaludni. Kikapcsoltuk és beszélgettünk még egy kicsit. Kb 11-kor el nyomott az álom. Úgy aludtunk el, hogy egymással szemben voltunk és fogtuk egymás kezét.

Másnap korán reggel arra ébredtem, hogy a fotósok fényképeznek minket. Ugyanugy ébredtünk fel, ahogy elaludtunk: kéz a kézben. Megpróbáltam felkelni, de nagyon fájt a fejem és visszaestem az ágyra.

-Jaj, Kicsim vigyázz magadra. Feküdj csak vissza én majd elintézem őket.- mondta Tom és vissza fektetett az ágyba.

Nagyon álmos voltam még, ezért hamar vissza is aludtam. Késöbb, olyan 11 körül keltem fel. Körülnéztem a szobába, de Tomot nem láttam sehol. Felültem az ágyban. Kicsit szédültem, de legalább már nem fájt a fejem. Kinéztem az ajtón és láttam egy fiút, amint bámul engem. Lassan felkeltem az ágyból és kimentem a folyósóra. Sétálgattam egy kicsit. Megláttam az újszülött kisbabákat és megálltam. Elnézegettem őket, hisz olyan aranyosak voltak. Azok a kis kezek és lábak... :-) Ahogy ott ábrándoztam valaki megfogta a derekam. Nagyon megilyedtem és gyorsan hátra néztem. Az a fiú volt az, aki nem sokkal ezelött bámult. Értetlenül néztem rá és eltoltam magamtól. Csak állt ott velem szemben és nézett rám nagy kerek szemekkel.

-Mit képzelsz te magadról??-kérdeztem tőle.

-Tudod te nagyon szép lány vagy, és hát..... Bocs, ne haragudj rám.

-Jó, nem haragszok, de ezt ne csináld többet. Amúgy hogy hívnak??

-Dani vagyok. És te??

-Petra. Te miért vagy itt a kórházban??

-Itt dolgozok. Takarítok meg ilyenek. Ugye milyen édesek ezek a kisbabák??

-Igen, igazad van. Sajnos nekem nincsen kis tesóm, pedig akarnék egy ilyen csöppséget, dehát gyereket azért még nem akarok.-mondtam miközben szinte rátapadtam a üvegre és néztem a babákat.

-Hát igen, megértem a helyzetedet. Az a rasztás fiú a barátod volt??

-Bocs, de ez magánügy és nem kötöm az orrodra. Bocsi, most megyek. Szia.-mondtam majd elindultam a kórtermem felé, de Dani megfogta a kezemet és vissza rántott.

-Nem mész te sehová. Kellesz nekem és meg is foglak szerezni magamnak.-mondta és közelebb húzott magához. Nagyon megilyedtem. Kirántottam magam a szorításából és elkezdtem futni. Nem tudtam olyan gyorsan, hiszen szédültem. Mikor hátranéztem nem volt ott senki. Mintha eltévedtem volna. Körülnéztem de nem láttam egy lelket sem. Visszafordultam, hogy megyek tovább, de ott volt elöttem Dani. Megfogta a derekam és magához rántott. A kezeimet hátra fogta, így nem tudtam kiszabadulni. A falhoz szorított és ennyit mondott:

-Az enyém vagy.- mondta majd megcsókolt. Hiába kapálóztam, vergődtem, akármit csináltam nem tudtam kiszabadulni. Hallottam a babák sírását a háttérben és eszembe jutott Tom. Elkezdtem könnyezni. Szinte sírtam már, amikor megláttam Tomot Dani háta mögött.....

10000000000000000000000000000000000x bocsy mindenkitől, hogy több,mint 1 hétig húztam ezt a fejezetet,deh elvagyok foglalva. Inkább most nem sorolnám, mert nagyon hosszú lenne. Még 2 dolgot akarok mondani.

1. Mostantól hetente 1 fejezetet fogok feltölteni,mert mindjárt itt a suli és mostanában eléggé elvagyok magammal és alig van időm megírni a fejezeteket.Ezért nagyon bocs mindenkitől,deh abba hagyni nem akarom,deh nincs mindenre időm.

2. Továbbra is kérek véleményeket. Most pl 10-et kérek. Ha összegyűlik,akkor folytatom a blogot,ha nem,akkor nem. Tudjátok vagy ide, vagy ide: tomkaulitzcb@citromail.hu

Nah csak ennyit akartam. PuXxX mindenkinek. Sziasztok