Ő csak közeledett felém én meg csak álltam ott. Mikor közelebb jött, felismertem, hogy ő az.... Dani futott felém, nekem meg a földbe gyökerezett a lábam. Eszembe jutott, mikor utoljára, a kórházban láttam, erősen becsuktam a szemem és eltűnt. Gondoltam ez most is bejöhet, így kipróbáltam. Erősen becsuktam a szemem, vártam egy kicsit, majd újra kinyitottam. Megkönnyebbülve láttam, hogy nincs elöttem senki. Megfordultam, hogy vissza megyek a többiekhez.

-Szia.- mikor megfordultam ott állt elöttem Dani és köszönt.- Bocsáss meg nekem. Nem akartalak megilyeszteni, de ezt ott hagytad.- mondta, majd a kezembe nyomta a telómat. Én csak csodálkozva néztem hol a telefonomra, hol Danira.

-Hát...Köszi,de....ööö.....Te honnan tudod a nevemet???- szólaltam meg megszeppenve.

-Én a Sakinak a fia vagyok és hát így a Tokio Hotel tagjait is ismerem. Tommal nagyon jó haverok vagyunk. Régebben szoktunk járkálni a városba hülyülni egy kicsit. De mióta hazajöttek a magyarországi koncertjükről, azóta nem találkoztunk. Telefonon beszéltünk néha és ott mondta, hogy találkoztak két gyönyörű lánnyal, akik velük jöttek Németországba is. Sokat mesélt egy Petra nevű lányról, akibe nagyon belehabarodott. Mivel elég sok mindent mondott el rólad, így felismertelek. De amúgy nem is csodálom, hogy egy ilyen szép lány elcsavarta Tom fejét...- mondta kissé pirulva.

-Ohh, köszönöm. És téged hogy hívnak?? Mert te ugye sokat tudsz rólam, de én még csak a nevedet sem tudom.-kérdeztem félve, bár sejtettem a választ.

-Jaj, de modortalan vagyok, hisz be sem mutatkoztam. Engem Daninak hívnak.-mondta.

Eléggé meglepődtem, hisz őt láttam a kórházban is, de ő sokkal másabb........

-Értem. Nagyon köszönöm, hogy utánam hoztad a telefonomat.

-Jaj, semmiség. Örülök, hogy segíthettem. Figyelj?? Lenne kedved megnézni a Csarnokot belülről??-kérdezte Dani.

-Hát tulajdonképpen lenne kedvem, sőt...

-Akkor jó. Gyere, körbevezetlek.- mondta Dani, majd elindultunk vissza a színpadhoz. Mivel senki nem volt rajtunk és 1-2 testőrön kívül a teremben, így felmentünk a színpadra. Elhülyéskedtünk, miközben nagyokat nevettünk. Nagyon mókás fiú volt ez a Dani, de valahol még mindig tartottam tőle, hisz a kórházas eset nem ment ki a fejemből. Miután kibohóckodtuk magunkat, elindultunk körbejárni a Csarnokot. Még a rajongókat is megnéztük távolról, hogy ne vegyenek észre. Mikor már tettünk egy kört és szintén visszaértünk a színpadhoz, eszembejutottak a többiek és ilyedten odafordultam Danihoz.

-Jaj, nagyon jó volt veled lenni, de mostmár vissza kellene mennem a többiekhez.

-Oké, semmi baj. Majd még úgy is találkozunk. Szia.

-Szia.- köszöntem el, majd befutottam a folyosóra. Megtaláltam a szobát, ahol a többiek voltak. Nem volt nehéz, hisz két testőr ott állt az ajtó elött. Bementem és azt láttam, hogy Barbi ott ült Tom mellett és épp beszélgettek. Odementem Tomhoz, beleültem az ölébe, majd megcsókoltam.

-Bocsi, ha valamit megzavartam.- mondtam ,amdj Barbira néztem gúnyos fejjel. Már épp nyitotta volna a száját, mikor Tom megszólalt.

-Jaj, dehogy is. Tudod Kicsim, hogy te sohasem zavarsz. De hol voltál ilyen sokáig, ha szabad kérdeznem???

-Megismerkedtem Danival és körbe vezetett a Csarnokban.- mondtam. Kicsit körülnéztem és Georgon és Krisztin megakadt a szemem. Fogták egymás kezét. Nem dongoltam volna, de itt szinte minden megtörténhet ( úgylátszik )

Beszélgettünk még egy picit, ameddig Saki be nem rontott.

-Bocs, hogy így rátok török, de lányok....Azonnal jönnötök kell.- mondta, majd Barbira és Krisztire nézett. A lányok összenéztek, majd kimentem Sakival együtt.

Pár percre rá Dani is berontott az ajtón.

-Szia Dani. Hát te??- kérdezték a fiúk. Dorcsy rám nézett értetlenül.

-Bocsi fiúk, de most nagyon fontos dolgom van. Bocs Tom, de elrabolom a barátnődet egy picit. Petra, gyere gyorsan.- mondta Dani. És Tomra néztem, ő pedig bólintott. Felálltam az öléből, de visszafordultam hozzá és adtam neki egy puszit.

-Ezt nem fogod elhinni....-mondta Dani, mikor már a folyosón mentünk.- Gyere gyorsan.- mondta, majd elkezdett futni. Késöbb egyre lassítani kezdett, majd egy ajtónál hallkan megállt.

-Nézz be a kulcslyukon.- mondta hallkan. Nem értettem, hogy mi lehet az a nagyon fontos dolog, de mikor megláttam, hogy mi folyik odabent a szobában még a lélegzetem is elállt..........

Nah akkor itt a 17. fejezet. Remélem ez is tetszett. Továbbra is kérek kommenteket, hisz ez alap. Nah sziasztok. És mindenkinek jó jegyeket és Tokio Hotel-ben gazdag napokat kívánok. =) PuXxX