A ház elött már várt egy nagy kocsi. Tom szinte úgy húzott be a kocsiba, annyira sietett. Útközben összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem Tomtól:
-Hova is megyünk pontosan ?? És miért kell ennyire sietni ??
Tom elötte még kinézett az ablakon, hogy hol vagyunk már, aztán odafordult hozzám és válaszolt.
-A paparazzik megtudták, hogy Bill itt van a kórházban és nem hagyják pihenni. Pedig az orvos azt mondta, hogy már nagyon jól van és holnap akár haza is jöhet. - megint kinézett az ablakon.- És azért sietünk ennyire, kicsim, hogy nehogy 1-2 rajongó megtudja a hírt, és ők is megrohamozzák a kórházat.
Így már értettem miért sietett ennyire Tom ... Védi a testvérét :) Kb 5 perc múlva oda is értünk. Gyorsan felmentünk Bill kórterméhez. A rengeteg újságíró, TV stáb meg hasonlók ott tolongtak az ajtó elött. Mindenki Billről szeretett volna hallani és fotókat készíteni, de az orvosok tartóztatták őket. Amikor egyre közelebb mentünk. Szinte már ott voltunk a hátuk mögött, de senki nem vett észre minket, mert mindenki azzal volt elfoglalva, hogy bejusson Billhez.
-Csendet.-kiáltotta el magát Tom. Hirtelen mindenki odafigyelt rá. Tom lenyugodott picit, majd halkabban folytatta.- Őszintén szólva nem hiszem el, hogy maguk mindig mindenhol megtalálnak minket és hogy pont a legrosszabbkor tudnak zavarni. Az öcsémnak most pihenésre lenne szüksége, erre maguk ide pofátlankodnak és megzavarják őt. De ha akármi baja is lesz Billnek, én esküszöm úgy beperelem magukat, hogy azt egy életre megjegyzik !!!-a paparazzik csöndben hallgattak.
Tom kezdett megint ideges lenni, így odamentem hozzá és csitítgattam picit.
-Te meg ki vagy ??-kérdezte az egyik újságírónő rámnézve.
-Magának ahhoz semmi köze.-már indult a hölgy felé Tom, de elkaptam.
-Szerintem most mindenki jobban tenné, ha elhagyná a kórházat. De azonnal.-mondtam a paparazziknak, miközben Tomot fogtam le. Lassan elvonult a tömeg, bár még 1-2 fotót készítettek a helyről és rólunk. Egy 10 év körüli lány tűnt elő a tömegből, aki felénk közeledett. Aranyosan odaállt elénk és elkezdte gyűrögetni a szoknyáját.
-Hát te mit keresel itt, kislány ?? -gugolt le mellé Tom.
-Csak üzenni szeretnék Billnek.-mondta szerényen.
-Mond nyugottan.
-Azt kívánom neki, hogy minnél elöbb gyógyuljon meg és tudjon megint koncertezni.-mondta aranyosan a kislány, majd átölelte Tomot.
Tomnak annyira megtetszett ez a kislány, hogy bevittük Billhez. Bill már sokkal jobba nézett ki. Mostmár biztossá vált, hogy holnap hazajöhet. Bill és a kislány nagyon jól elbeszélgettek. Kiderült, hogy Laurának hívják és az anyukája ott dolgozott a kórházban. Ő is nagyon örült, hogy személyesen beszélgethetett az ikrekkel. Lassan összepakolódtunk, majd elindultunk. Tom és Bill elmentek a hotelbe én meg hazafelé vettem az irányt. Mikor hazaértem, anyukám még mindig nem volt otthon. Már 6 óra körül lehetett, így számítógépeztem egy picit, majd lefeküdtem.
Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem fel 10 körül. Ideges voltam, mert nagyon utálom, ha valaki felébreszt. Tom küldött egy sms-t:
-Szia Kicsim. Ne haragudj, ha felkeltettelek, de valami fontosat szeretnék kérni tőled. Majd ha ráérsz, akkor kérlek gyere Dorinával a hotelbe. A portán kérjétek el a kulcsot és menjetek be a szobába. Nagyon fontos. Csók.
Kíváncsi voltam, hogy mi lehetett az a fontos dolog, így máris elkezdtem készülődni. Félig a gatyámat húzva felhívtam Dorcsyt is. Siettem, hisz minnél elöbb meg szerettem volna tudni, h mi ez az egész. Gyorsan lementem a ház elé, majd amikor Dorcsy is megjött, elindultunk a hotel felé ...

Nah remélem izgultok :) Kivi vok a véleményetekre még mindig :) Rem senki nm felejtette el, h ma tettem fel a fejezetet :O Mert ha igen ... xdxd Gondolom mindenkinek jól tellik a nyár és ajánlom mindenkinek a Balatont és a táncgépezést :) Nah PuCc nektek (L)(K)