Én ott feküdtem a földön, amikor Alex véletlen megcsókolt.

-Jajj bocs. Ne ... nem akartam esküszöm. -mentegetőzött Alex, miközben Csibészt tartotta vissza tőlem. Én nem szóltam semmit, csak elmosolyodtam. Hirtelen eszembejutott Tom meg az a csaj, ahogy ott a kanapén együtt ... Elfordítottam a fejem és pityeregve néztem a csillagokat. Próbáltam nem feltűnően, hisz nem akartam, hogy Alex észrevegye, hogy sírok. Ő lefeküdt mellém és addig szimogatta Csibészt, hogy nyugodjon le.

-Milyen szépek a csillagok ... Van bennük valami misztikus, valami megigéző.

-Szerintem csak szimplán romantikus.-mosolyodtam el egy picit.

-Héé ... Te most veszekszel velem ??-ült fel Alex és fölémhajolt.-Hiszen te ... sírsz.

Én oldalra fordultam, és próbáltam terelni a témát, de nem nagyon sikerült.

-Figyelj. Nem akarok tolakodó lenni, de ha bántott valaki, akkor nyugottan mond meg.-fordított vissza Patrik.

-Nem bántott senki, csak ... Csak összetörte a szívemet.-felültem és sírtam összekuporodva.

-Jajj, te szegényke. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen vadállat, aki összetöri egy ilyen szép és kedves lány szívét, az nem is érdemli meg. Te ennél sokkal többet érdemelsz. -mondta bíztatóan Alex és átölelt.

-Mint például téged ??-mondtam viccelődve.

-Én ilyet nem mondtam, de hamár így szóbahoztad ... -elkezdtünk nevetni.

Még beszélgettünk az ügyes-bajos dolgainkról, aztán továbbmentünk. Nagyon jól elvoltunk Alexxel. Igaz, hogy kb 2 órája ismertem csak, de nagyon jó barátok lettünk, bár lehet annál egy picivel több. Már kb 11 óra lehetett, amikor csörgött a telefonom. Dorcy volt az.

-Szia. Hol vagy ??-kérdezte

-Ööö ... épp sétálok és gondolkozok, meg stb.

-Csak mert mi itt halálra aggódjuk magunk miattad, főleg Tom.

-Képzelem. Nem kell aggódni, nagyon jól megvagyok és végre van valaki, akiben megbízhatok.-ordítottam bele a telefonba, hogyha Tom ott van a közelben, akkor jól hallja.

-Kiről beszélsz ??

-Hagyjuk. majd találkozunk Dorcy. Szija -letettem.

-Tényleg megbízol bennem ?? -kérdezte Alex.

-Akármilyen furcsán is hangzik, de igen. Ebben a pár órában, amíg együtt voltunk, én nagyon ...

-Igen ??

-Ezt inkább nem mondanám ki, ha nem baj.-pirultam el egy picit.

-Dehogy baj. Neked semmi sem baj.-mosolygott Alex.

-Még ez sem ?? -kérdeztem, majd közelebbléptem hozzá és lassan megpusziltam a száját.

-Még ez sem. Sőt ... -ő közelebb húzott magához és mostmár nem csak véletlenül megcsókolt.

-Bocs, de ...-kezdte Alex.

-Cssss. Ne mondj semmit, kérlek -tettem a szájára a kezét. Körülnéztem és láttam, hogy még nem vagyunk messze a Balaton patrtól. Gondoltam egyet és elkezdtem futni a patr felé.

-Kapj el ha tudsz.-mondtam. Csibész rögtön elkezdett utánam futni, aztán jött Alex is. Mikor már majdnem utolért és tettem egy kis kitérőt a kövek felé. // Itt azokra a kövekre gondolok, amik olyan nagyok és kint vannak a vízből xD //

Gyorsan lépkedtem rajtuk, nehogy utolérjen Alex. Hirtelen félrecsúszott a lábam az egyik csúszós kövön és ráestem egy hegyesebb kőre. Alex odafutott hozzám és felemelte a lában. Akkor láttam meg, hogy csupa vér ott minden ...

Hát ez a rész egy picit morbidabbra sikeredett, de csak ez jutott az eszembe ^^ Rem. azért tetszik nektek x) Írjátok meg véleményeteket és én igyekszem feltölteni a kövi, vagyis a 29. fejezetet :D

PuCc mindenkinek ^^