Mindenki ott sűrgött-forgott Bill körül. Mi nagyon megilyedtünk. Dorcy belémkapaszkodott és sírva nézte a történteket. Hirtelen leállt a nyűzsgés. Bill állapota újra stabil volt.

Megnyugodtunk és indultunk volna vissza Billhez, de az orvos megállított.

-Most nem lenne ajánlatos zavarni a fiatalembert. Hallotta a hangokat és izgatott lett. Nem lenne jó neki még egy ilyen rosszullét. Remélem megértik.

-Persze.-mondta Tom megértően, bár egy kicsit csalódottan az orvosnak. Elindultunk kifelé, bár Dorcyt alig lehetett elrángatni Bill kórtermének ablakából. Egy kis idő után sírva bár, de elmentünk a kórházból.

Elmentünk Tomék szállodájába és beszélgettünk Billről. Mindenki nagyon félt, hogy mi lesz szegénnyel. Tom kiment az erkélyre és felhívta Gustavot és Georgot, h beszámoljon nekik is a történtekről. Addig Dorcynak eszébe jutott valami:

-Amúgy ki volt az a srác, akit mondtál a multkor ??

Én ilyedve néztem Dorcyra, hisz nem hittem volna, hogy eszébe jut ez a dolog.

-Hát ő egy srác ... Most költöztek ide és találkoztunk ... Ennyi ...- néztem oldalra egy picit.

-És hogy hívják ?? Hány éves v vmi ??-Dorcyt nem lehetett leállítani.

-Alexnek hívják, 15 éves ... Semmi különös- gyorsan próbáltam terelni a témát, szóvalé felálltam.- Kérsz valamit inni ?? Mindjárt hozok.-azzal kimentem a konyhába.

Fújtam egyet, remélve, hogy próbáltam egy ideig terelni a témát. Most, hogy így beszéltünk Alexről, eszembe jutott az éjszaka, amikor megismerkedtünk.

Olyan jó volt ott feküdni a fűben vele. Még az is hiányzott, ahogy Csibész hülyéskedett...

Közben kitöltöttem az üdítőket és bevittem a szobába. Már Tom is bent volt. Beszélgettünk még, de állandóan Alex járt a fejemben. Azon gondolkoztam, hogy hogyan tudnék vele találkozni.

-Figyeljetek ... Ne haragudjatok meg, de azt hiszem, hogy én most hazamennék.- mondtam, amikor már nagyon untam a beszélgetést.

-Dehogy haragszunk. Majd hazaviszlek, nehogy a fájós lábaddal kelljen hazagyalogolnod.-mondta segítőkészen Tom.

-Akkor én is elmennék veletek, mert ma jönnek az unokatesóim.-mondta egy kicsit csalódottan Dorcy. Amikor hazaértünk, Tom felkísért az ajtónkhoz, nehogy addig is valami baj legyen.

-Köszi, hogy hazahoztál és ha van valami hír Billről, akkor rögtön hívj.

-Feltétlen. Te meg pihenj sokat, hogy gyógyuljon meg a lábad.-mondta Tom, majd közelebb lépett és megcsókolt, majd elment.

Én meg bementem a szobámba. Anyám nem volt otthon, szóval úgy gondoltam, felhívom Alexet, hátha ráér. Kicsöngött.

-Szia Alex, Petra vagyok. Remélem nem zavarlak.

-Jajj dehogy zavarsz. Miújság veled ?? Miért hívtál ??

-Azért hívtalak, hogy megkérdezzem, hogy ráérsz-e ma ?? Mert ha igen, akkor jó lenne találkozni.

-Ráérek, persze, de a lábad ??

-Nem fáj annyira, tudok járni. Azmiatt ne aggódj.

-De ha valami bajod lesz ...

-Dehogy lesz, nyugi. Akkor ha jó neked, akkor egy fél óra múlva lent a parton, ahol találkoztunk.

-Rendben. ott leszek. Szia.

Gyorsan elkezdtem készülődni. Épp, hogy el tudtam készülni, mivel annyit válogattam a ruháim között. Siettem, hogy időben odaérjek, de egy 10 percet így is késtem. Alex már ott ült a padon. Szegény szomorúnak látszott, de felcsillant a szeme, amikor meglátott.

-Ne haragudj kérlek. Nem tudtam olyan gyorsan jönni.-borultam a nyakába.

-Semmi baj. Csak már megilyedtem, hogy el sem fogsz jönni.

-Jah akkor ezért voltál olyan szomorú...

-De mostmár nagyon boldog vagyok, hogy veled lehetek.-bókolt Alex helyesen. Lassan közelebb lépett és gyengéden megcsókolt. Nem ellenkezdem ellene, hisz szívem mélyén én is vágytam rá. Mikor elengedett, egy reccsenést hallottam oldalról. Ilyedten odafordultam és megláttam Biankát, Bogit és Dorinát. Dorcy meglepődötten nézett rám és Alexre ...

1000 bocsi még 1x h ennyi időt kellett várni erre a blogra is. Deh most végre itt van. Bonyolítom a szálakat, de remélem azért tetszik nektek :D Kérek véleményt továbbra is. PuCc nektek (L) (K) Jah és mindenkinek nonn jó vakációt előre is :D