Gustav fejest ugrott a vízbe és felkapta anyámat.

-Tom...Szólj gyorsan a recepciósnak.- kiáltotta Bill. De még mielött Tom elindult volna, az ajtón berohant egy orvos két segítőjével, akik egy hordágyat is hoztak. Gustav addig kisegítette anyut a vízből. Az orvos segítői feltették anyut a hodágyra, majd az orvos elkezdte vizsgálni. Idegességemben már nem tudtam mit csinálni, gyorsan odafutottam. Már mindenki ott állt kíváncsiskodva a hordágy mellett. Mikor megláttam anyumat ott feküdni eszméletlenül, elkapott a sírás és Dorcsy nyakába borultam. Anyut elvitték az orvosi szobába, mi pedig úgy, ahogy voltunk, fürdőruhában felmentünk a szobánkban. Nagyon nehezen abba hagytam a sírást és ledőltem az ágyra. Tom odaült mellém és átölelt.

-Jaaj...Ne aggódj Szerelmem. Nem lesz semmi baj.-vígasztalt.

-Az én hibám volt. Hisz tudtam, hogy víziszonya van, de mégis ...- kezdtem megint sírni.

-Ne sírj. Hidd el, nem lesz semmi baj. Anyukád nagyon jó fej és hamar meg fog gyúgyulni. Nem kell aggódnod.

-Tényleg jó fejnek tartod ?-mosolyodtam el egy kicsit.

-Persze. Jó humora van és még aranyos is. Pont, mint a lánya.-mondta Tom és megcsókolt. Beszélgettünk még, amikor hirtelen kopogtak. Tom elment kinyitni az ajtót. Gustav volt az.

-Sziasztok. Csak azért jöttem át, h megmondjam h felébredt az anyukád.

-Komolyan ???- pattantam fel az ágyból és mint akit ágyúból löttek volna ki, futottam át a szomszédba. Benyitottam és láttam h ott fekszik az ágyon anyu és mellette Zsuzsa néni ül.

-Na végre, hogy felébredtél.-mondtam anyumnak, majd odamentem hozzá és megöleltem.- Mit mondott az orvos ??

-Begörcsölt a lába és az ilyedtségtől elájult.- mondta Zsuzsa néni.

-Figyelj kislányom...-kezdte anyu- Zsuzsa nénivel együtt nagyon örülnénk neki, ha most egy kis időre hazajönnétek velünk. Egy kicsit otthon lesztek aztán majd visszajöttök vagy a fiúk jönnek el hozzánk, ha ráérnek. Kicsit gondolkozásba merültem.

-Jó. hazamegyünk veletek.- nyügtem ki a választ, mégha fájt is kimondanom. Anyum elmosolyodott és megölelt. Ekkor bejött Gustav.

-Akkor én megyek is. Átmegyek Dorináékhoz.-mondta Zsuzsa néni, majd kiment a szobából. Gustav odajött hozzánk és leült mellém az ágyra.

-Nagyon szépen köszönöm, hogy megmentetted anyumat.- öleltem át Gustavot.

-Semmiség. Bárki megtette volna a helyemben.

-Élőben sokkal másabb vagy, mint a képeken.-szólalt meg anyu. Hiszen tudni illik, h anyámnak a Tokio Hotel tagjai közül Gustav tetszik a legjobban.

-Tényleg ?-mosolyodott el Gustav.

-Nah én nem is zavarlak titeket. Beszélgessetek csak nyugodtan.- mondtam majd visszamentem Tomhoz.

Bementem a szobába, de Tom nem volt sehol. Hirtelen meghallottam, ahogy énekel a fürdőben...xD Leültem az ágyra és elkezdtem gondolkozni, hogy jó ötlet volt-e, hogy anyumnak igent mondtam... Kis idő után Tom is kijött a fürdőből és odajött hozzám.

-Hát te ?-kérdezte meglepődten.-Ugye nem hallottad, amikor énekeltem ??

-Melyikre gondolsz ? Amikor a Schrei-t énekelted, vagy arra, amikor a Monsoon-t ?? -mondtam viccesen.

-Akkor hallottad...-pirult el Tom.-Anyud jólvan ?

-Igen, már jól van...

-De akkor miért vagy még mindig ilyen szomorú ?

-Hogyan kezdjem...Lehet hogy mosr haragudni fogsz rám, de mi a Dorcsyval haza megyünk anyuékkal holnap.-mondtam lehajtott fejjel.

-Dehogy haragszok. Hiszen gondolom hogy honvágyatok van. De ugye még visszajöttök ??-nézett rám Tom bociszemekkel.

-Persze...Szerintem maximum 5 napot leszünk otthon, mert többet úgysem bírnánk ki nélkületek. De ti is eljöhetnétek hozzánk.

-Még nem tudom, hisz most rúgtuk ki Sakit, így szereznünk kell egy új menedzsert, de ha lesz időnk, tuti elmegyünk. Már csak azért is, mert kíváncsi vagyok a szobádra- mosolygott Tom.

-Hát nektek olyan, mintha sok tükör lenne körülöttetek, hisz mindenhol magatokat látnátok.-mondtam. Tom átölelt és még beszélgettünk egy darabig. Egy kis idő után eszembe jutott, hogy Dorcsy még nem is tud erről az egész hazamenős dologról.

-Bocsy Édesem, de át kell rohannom Dorcsyhoz.-mondtam sietve Tomnak, majd adtam az arcára egy puszit és elindultam az ajtó felé.

-Oks, de siess vissza és ha már ott jársz, akkor küld át Billt, lécci. Szeretnék vele beszélni.

-Oks-mondtam, majd kimentem. Bekopogtam Dorcsyékhoz. Bill nyitotta ki az ajtót.

-Szia Bill. Bocsi, hogy zavarlak titeket, de csak azért jöttem, mert én szeretnék beszélni a Dorcsyval, Tom meg veled.

-Okés. Akkor én át is megyek hozzá. Te meg gyere be nyugodtan. Dorcsy bent van a szobában.-mondta Bill, majd átment Tomhoz.

-Szia. Jó, hogy jösz, épp akartam veled beszélni.-mondta Dorcsy.

-Akkor mond te először.

-Na azt akartam, hogy én holnap haza megyek anyuékkal és aztán majd késöbb visszajövök. Te mit akartál mondani ??

-Én is ugyanezt...-mondtam nevetve. Még elbeszélgettünk egy ideig, hogy mit fogunk otthon csinálni. Aztán, amikor már nem volt témánk, akkor ugy döntöttem, h visszamegyek és meglesem a fiúkat, hogy mit csinálnak. Elköszöntem Dorcsytól, majd elindultam. Mikor kiléptem a folyosóra, észrevettem, hogy egy ismerős lány áll ott az ajtónk elött. Mikor közelebb mentem, felismertem és rájöttem, hogy Barbi volt az.........

VISSZATÉRTEM !!!!! :-D Szijasztok. Ismét folytatom a blogírást. :D Remélem most mégtöbben fogjátok olvasni a blogomat, mint eddig. Egyenlőre hetente 1 fejezetet fogok feltölteni, mint eddig, aztán majd meglátjuk hogy bírom :-P Továbbra is várom a véleményeteket :D Szijasztok