Bill odajött hozzánk és megkérdezte:

-Na, hogy döntöttetek??

Még egy kicsit gondolkoztunk, aztán Dorina megszólalt.

-És megengedné a menedzseretek??És a rajongóitok??

-A menedzserünk megengedné, a rajongók meg ha igazán szeretnek minket, akkor így is el fognak fogani, hisz nem változik semmi csak lesz 2 gyönyörű háttér énekesünk.-mondta Bill.

Eközben Tom is odajött és izgatottan várták a válaszunkat.

-Hát nem is tudjuk. Talán lehetne róla szó.....-mondtuk

Látszott a fiúkon, hogy nagy kő esett le a szívükről. Tom örümében meg is csókolt ott mindenki elött. Én is örültem, na de ennyire.... Késöbb elhatároztuk, hogy elmegyünk bulizni. Felmentünk és átöltöztünk. A fiúk szintén úgy öltöztek, hogy ne nagyon lehessen őket felismerni. De úgy tűnt, hogy ebben a nem túl nagy városban nem él sok Tokio Hotel fan. Na de ez nekünk csak jól jött. Mikor mindenki készen volt, lementünk a ház elé. Kb 5-6 óra lehetett, mert kezdett sötétedni. Kis idő múlva megérkezett a limó. Beszálltunk, majd elindultunk. Nem sokat utaztunk. Mikor kiszálltunk, egy hatalmas disco-val találtuk szemben magunkat. Mi a Dorcsyval egy kicsit ledermedtünk, de látszott, hogy Tom otthon érzi magát. Bementünk majd leültünk a bárpulthoz. Látszott Tomon, hogy nem sokáig bírja ki tombolás nélkül. Rendeltünk magunknak üdítőt, de nem tudtam teljesen meginni, mert Tom berángatott táncolni. Tök jól táncolt, de láttam a körülöttünk lévő lányokon, hogy nagyon be jön nekik Tom. Mindig megpróbáltak hozzá közelebb kerülni, de én nem hagytam, és közéjük álltam, hogy Tom még véletlenül se kezdjen már csajokkal flörtölni. De ebben a sok össze-vissza táncolgatásban nagyon elfáradtam.

-Figyelj Tom. Én most egy picit elmegyek a többiekhez lepihenni, mert nagyon elfáradtam. De te maradj csak, majd vissza jövök.-mondtam, azzal odamentem a bárpulthoz.

Csak Billt és Dorinát találtam ott, mert Georg és Gustav táncolt a parketten. :-D Ittam az üdítőmet és közben beszélgettem a Dorcsyval. Néha-néha Bill megpuszilta a Dorcsyt és olyankor tökre édesek voltak. :-D

A fél szememmel mindig kerestem Tomot a tömegben. Néha megtaláltam, de ez nem mindig volt így. Amikor már úgy éreztem, hogy eléggé kipihentem magam, elindultam vissza megkeresni Tomot. Bojongtam (sorry,ha rosszul írtam ^^) egy kicsit a nagy tömegben. Már kezdtem megilyedni, hogy nem találom Tomot és én is eltévedek, de akkor megláttam Tomot. Közelebb mentem hozzá, amikor megláttam, hogy egy barna hajú csajjal táncol. A lány átkarolta Tomot,de Tom alig ért a lányhoz. A lány már közeledett Tomhoz, mintha meg akarná csókolni. Legszivesebben odamentem volna és megtéptem volna a csajt. De ott mindenki elött nem akartam. Azért ennyi önerő még volt bennem. Inkább hátrafordultam és elindultam megkeresni a kivezető utat. Mikor már majdnem megtaláltam valaki megfogta a kezem. Ilyedtemben hátranéztem és megláttam, hogy Tom az.

-Na végre itt vagy. Már mindenhol kerestelek. Gyere menjünk vissza táncolni.-mondta

-Hagyj engem békén. Menj a barna kis csajodhoz. Ő tuti táncol majd veled.-mondtam és kitéptem a kezem a kezéből. Mentem tovább de nem akartam kimenni a disco-ból ezért elmentem a WC feliratú ajtóhoz. Benyitottam és egy egyenes folyosóra jutottam. Mentem, mentem és amikor már nem tudtam hova menni,mert vége lett a folyosónak akkor lekuporodtam egy sarokban és elkezdtem sírni. Keserves sírásba kezdtem. Alig lehetett hallani a zenét tehát csak az én sírásom hallatszott. 1-2 percig ott ültem összekuporodva a sarokban, mikor hallottam, hogy bejött valaki. Kissé megilyedtem, mert nem akartam, hogy valaki is igy lásson. Közelebb jött. Én befordultam a fal felé, hogy még véletlenül se lássa az arcomat. Még mindig nagyon sírtam, hiszen életem szerelmét láttam egy másik csajjal táncolni. Csak sírtam és sírtam és az a valaki meg egyre közelebb jött. Hallottam, hogy már közvetlen ott van mellettem. Kissé megilyedtem, hogy vajon ki lehet az és mit akarhat.

-Végre, hogy megtaláltalak. Miért sírsz Kicsim??-mondta az a valaki. Odanéztem és láttam, hogy Tom volt az a valaki. Csak néztem a szemébe, de nem sokat láttam, mert annyit sírtam, hogy alig láttam már valamit is.

-Miért sírok?? Még kérdezed?? Láttalak azzal a kis barna csajjal enyelegni. Láttam, hogy ő átölelt és meg akart csókolni. Csak nem tudom, hogy meg is csókolt-e mert nem bírtam nézni és eljöttem.

-Jaaj, Kicsim. Dehogy csókolt meg. Na figyelj, elmesélem. Az igaz, hogy táncoltunk és az is igaz, hogy átölelt, de te láttad azt, hogy és karoltam át őt, vagy közeledtem felé???

-Hát...nem.-válaszoltam.

-És az is igaz, hogy ő meg akart csókolni de nem engedtem neki. Ellöktem magamtól. Ott hagytam és elindultalak megkeresni téged. Tudom, hogy az újságokból meg a TV-ből úgy ismersz, hogy én minden csajjal kikezdek és nőfaló vagyok.És ez igaz is, de mióta megismertelek téged ez valahogy megváltozott. Azóta nem érdekel más lány. Valószínűleg azért mert ... szeretlek.

Mikor ezt kimondta nagy kő esett le a szívemről. Megkönyebbültem. Felnéztem és már nem is sírtam. Tom közelebb hajolt hozzám majd megcsókolt. Utána felsegített és kimentünk a folyosóról. Odamentünk a bárpulthoz. Billék pont akkor jöttek ki a tömegből. Látszott rajtuk, hogy elfáradtak a sok tánci-tánciban. :-D

Elindultunk haza. Mikor hazaértünk teljesen el voltunk fáradva így ma is ledöltünk az ágyba és már aludtunk is. Reggel szintén későn keltünk. Mikor felkeltem Tom máris hoztam be a reggelit az ágyba.

-Húú,ágyban reggelizünk??-kérdeztem

-Hát igen. Azt akarom mondani, hogy miután megreggeliztünk,felöltözünk és majd elmegyünk valahova.

-Jó. De hova is megyünk??

-Majd meglátod. Meglepetés lesz.

Nagyon kiváncsi voltam arra a meglepire tehát gyorsan meg is ettem a reggelit. Miután felöltöztem Tommal lementünk a földszintre. Nem sokkal késöbb lejött Bill és Dorina is. Bill odajött Tomhoz majd kicsit odébb mentek, hogy mi ne halljuk, hogy ők mit beszélnek.

-Neked mit mondott Bill, hogy hova megyünk???-kérdeztem a Dorcsytól

-Nekem nem mondott semmit, csak annyit, hogy meglepi. És neked Tom???

-Nekem is ennyit mondott. Tökre kiváncsi vagyok, hogy vajon hova mehetünk.

Mikor megérkezett a limó beszálltunk és elindultunk.......

Nah egy kissé már megint elhúzódott ez a fejezet is. Sorry mindenkitől. Nah deh azt vettem észre,hogy mostanában nem kommentáltok,ezért be fogom vezetni azt a szabályt, hogyha nem irtok véleményt akár ide,akár az e-mail cimemre (tomkaulitzcb@citromail.hu) akkor nem fogom tovább irni a sztory-t!! Szigorú,deh sajnos ez van. Nah akkor kérem a véleményeket, vagy nem lesz több fejezet!!! PuXxX