Mi csak ültünk ott a kanapén és néztünk nagy kerek szemekkel.

-Na ide figyeljetek. Nekünk is nagyon tetszenek a fiúk és az senkit nem érdekel, hogy ti a barátnőjeik vagytok. Ők a mi barátaink lesznek és ti pedig felejtsétek el őket... - mondta Barbi, miközben fenyegetően jött felénk. Nem bírtam már tovább. Felálltam és nekitámadtam Barbinak.

-Na ide figyelj te lány. Mi szeretjük a fiúkat és ők is minket és nehogy azt higyjétek, hogy ti ide toljátok a pofátokat és akkor ez megváltozik.

-Igazad van. És amúgy is hogy jöttök ti ahhoz, hogy szétválasszatok minket???- állt fel Dorina is.

Barbi kissé hátrább lépett. Látszott rajta, hogy nem számított arra, hogy mi kiállunk a fiúkért. Már épp nyitottam a szám, hogy még egyszer beszóljak neki, de ekkor berontott Dani. Szegény Krisztit úgy hátba vágta, hogy majdnem elesett. Barbi ilyedten nézett hátra. Bekerítva érezte magát.

-Figyeljetek lányok. Nem hiszem, hogy jó ötlet volt apámmal szövetkezni. De hiszen látszik rajtatok, hogy az ő fajtájából valóak vagytok...-mondta Dani. Kriszti elszégyelte magát, de Barbin látszott, hogy még neki áll feljebb... Ekkor megérkeztek a fiúk is. Én Tomhoz futottam, megöleltem és elkezdtem sírni.

-Jaj, Kicsim ne sírj. Ti....- nézett Tom idegesen Krisztire és Barbira.- Ti még mindig itt vagytok?? Takarodjatok innen.- mondta.

Barbi még körülnézett, de belátta, hogy elvesztette a "csatát". Kisunnyogtak a szobából.

-Jaj, jut eszembe... Mivel megtudtuk az igazságot, hála nektek és persze Daninak, ezért úgy döntöttünk közösen a fiúkkal, hogy kirúgjuk Sakit.- mondta Tom, mikor már megnyugodtam.

-Most azonnal???- kérdeztem.

-Hát igen. Jó lenne minél hamarabb megszabadulni tőle. Akkor én el is megyek megkeresni.- mondta Tom azzal kiment a szobából.

Leültem a kanapéra, gondolkoztam és közben Dorcsyt és Billt néztem. Egymás karjábal ültek...Látszott rajtuk, hogy nagyon szeretik egymást és őket nem lehet szétválasztani...A nagy gondolkozásomban észre sem vettem, hogy Georg odaült mellém.

-Bocs, ha zavarlak, csak kérdeznék valamit.- mondta

-Jaj, dehogy, csal elgondolkoztam egy kicsit. Kérdezz csak.

-Oké. Komolyan igaz, hogy Kriszti csak téged és Dorinát akarta elválasztani Billtől és Tomtól??

-Hmm...Hát végülis igen, de Barbin látszott, hogy igazán meg is akarja csinálni, de Kriszti nem nagyon volt benne a dologban. Miért, csak nem tetszik??- kérdeztem, erre ő elmosolyodott.

-Hát egy kicsit igen....De ez az esett meglepett és nem tudtam, hogy mit higyjek.- mondta elkeseredetten

-Figyelj Georg.Kriszti nem volt benne a dologban annyira, mint Barbi. Ő inkább a háttérből segítette, de azt sem nagyon. Szerintem neki is tetszel és mond el neki mindenképpen, hogy mit érzel, hátha lesz belőle valami.- tanácsoltam. Georg felemelte a fejét és egy picit gondolkozott.

-Hmm...Jó ötlet. Köszi.

-Nincs mit.- mondtam. Ekkor megérkeztek Sakiék. Hozta magával a lányokat is, akik sunnyogva leültek a kanapéra. Mivel csak mellettem volt hely, azért odaültek. Barbi ült hozzám közelebb, így gondoltam felállok. Odamentem Tomhoz és átkarolt. Bill is ugyanígy tett Dorcsival.

-Nos...-kezdte Bill diplomatikusan.- Mivel kiderült Saki kísérlete, ezért úgy döntöttünk a fiúkkal, hogy kirúgjuk. Nincs szükségünk ilyen menedzserre.

-Dehát...Oké, várjatok csak, meg fogjátok ti még ezt bánni.- mondta Saki, majd rámnézett. Tom észrevette és elém állt, mintha meg akarna védeni Saki "halálos" pillantásaitól.

-Kérlek távozzatok.-mondta Bill, majd az ajtó felé mutatott. Saki fogta magát, intett a lányoknak és mint aki megsértődött, kiment az ajtón. Barbi rögtön ki is ment utána, de Kriszti még visszanézett Georgra. Megcsillant egy könnycsepp a szemében. Szomorúan lehajtotta a fejét, majd kiment a szobából.

-Menj már...-böktem oldalba Georgot. Erre ő Kriszti után szaladt.

-Na ezen is túl vagyunk.-mondta Bill.-Figyeljetek. Lenne egy ötletem. Mit szólnátok hozzá, ha ma este összejönnénk 8-an és rendeznénk egy hatalmas párnacsatát??

-Nagyon jó ötlel Bill.- lelkendezett Tom.

-De hogy hogy 8-asban??- kérdeztem értetlenül.

-Igen. Bill, Dorcsy, te, én, Georg, Kriszti, Gustav és Natali.- mondta Tom.

-És ő ki??

-Natali?? Ő Gustav barátnője. Már egy fél éve együtt vannak és néha jött velünk koncertezni, csak a sajtónak azt mondtuk, hogy már szakítottak.

-Ja értem.

Megjött Georg. Mosolyogva odajött hozzám.

-Mivel hallottam Bill ötletét, ezért rögtön meg is kérdeztem tőle, hogy nincs-e kedve eljönni és igent mondott. Megadta a telefonszámát is és igazad volt, tetszek neki...

-Na látod, hogy nem hazudtam??

-Igen, igazad volt. Még eyszer köszi.- mondta majd adott két puszit.

Nemsokára megérkezett a kocsi és elindultunk haza. Mikor már fent voltunk a lakásunkba, az volt az első dolgom, hogy lezuhanyozzak, hisz a történtek teljesen leizzasztottak. Utána ettünk, elkészülődtünk majd átmentünk Billékhez. Georg már ott volt. Nemsokkal késöbb megérkezett Kriszti is. Ő tök szimpi csaj volt, nem úgy, mint Barbi. Beszélgettünk egy kicsit, majd 5-10 perc múlva megjöttek Gustavék is.

-Ő Natali??-kérdeztem Tomtól.

-Igen.

Köszöntünk egymásnak majd beszélgettünk is és közben jól összebarátkoztunk. Egyszercsak Bill felállt és a villanykapcsolóhoz ment.

-Na akkor kezdjük.-mondta és lekapcsolta a villanyt. Tök sötét lett. Egy ideig csöndben voltunk, de aztán....

-ÁUU- hangzott fel Dorina hangja- Igen?? Szóval így játszunk?? Akkor tessék...- felvett egy párnát, majd ütni kezdett vele. 1-2 perc múlva már mindenki kiabált és ütötte a másikat. KB 1 óra múlva, amikor már teljesen kifáradt mindenki, ledőltünk a földre. Egy nagy kupacba összetömörültünk, mint egy nagy család és elaludtunk.

Másnap reggel arra ébredtünk, hogy Dorcsy telefonja csörög. Megnézte, hogy ki az, majd ilyedtem rám nézett. Felvette a telefont és félénken beleszólt

-Szia anyu...........

Nah itt a 19. fejezet. Remélem tetszett. Ugye tudjátok, hogy mostantól minden hétfőn rakok fel 1 fejezetet. Lehet, hoyg ez valakinek rossz hír, deh ez van.... Nah továbbra is kiváncsi vagyok a véleményetekre. PuXxX <3