Kettesben voltunk a hotel szobában Tommal. Senki sem zavart mindet hiszen már este 1 óra is elmúlt. Csókolóztunk az ágyon és Tom a bugyimat kezdte letolni. De eszembekaptam és ellöktem magamtól. Szegénykém értetlen fejet vágott.

-Ne haragudj rám Kicsim, de ez nekem már túl gyors. Ennyire nem akarok előre szaladni. De kérlek ne haragudj meg rám ezért.-mondtam miközben egy kicsit szégyelltem magam.

-Nem haragszok rád. Dehogy is. Megértem és tiszteletben tartom a döntésedet. De azért tudd, hogy szeretlek.-mondta Tom válaszként majd kényelmesen elhelyezkedett az ágyban. Odabújtam hozzá és nemsokára elnyomott minket az álom. Reggel nagyon későn keltünk fel. Felébredtem és láttam, hogy Tom ül az ágyban és néz engem.

-Jó reggelt álomszüszék. Hogy aludtál Babám???-kérdezte Tom miután egy puszit nyomott az arcomra.

-Jó reggelt neked is Kicsim. Köszy jól aludtam...Jó mélyen..-mondtam kissé holdkórosan, hiszen még félig aludtam.

-Tudod te hány óra van??-kérdezte Tom.

-Nem, nem tudom. Miért hány óra van???

-Fél 12.

-Mi????- ugrottam fel meglepődve.- Már fél 12 van??? Te úr isten....

Tom kiszállt az ágyból. Én még nem akartam felkelni ezért magamra tekertem a takarót.

-Én addig csinálok valami reggelit amig te felkelsz, oké??-kérdezte Tom.

-Oké, majd mindjárt megyek én is.

Tom kiment a szobából. Ekkor felkeltem, de eszembejutott, hogy nem hoztunk semmi ruhát. Kétségbe voltam esve, hiszen nem lehetek hetekig vagy akár hónapokig ugyanabban a ruhában. Gyorsan felkaptam magamra a tegnapi ruhámat, majd kirohantam Tomhoz. Már kész volt a reggeli. Nagyon guszta volt, ezért neki is álltunk.

-Figyelj Tom. Van egy kis baj. Nem hoztunk se ruhát, se semmit.-mondtam kissé aggódva mikor befejeztük az evést.

-Jaaj, semmi baj!!

-Semmi baj?? Most viccelsz???

-Nem. Nyugi, majd elmegyünk vásárolni és akkor lesz ruhátok. Nem lesz itt semmi baj Kicsim.

-Mi??? Ezt komolyan mondotad??? WÍÍÍ, de jóóóóó. Kösz,kösz,kösz.-mondtam nagy lelkesedéssel.

-Nincs mit. Majd ha a többiek is elkészültek, akkor már indulhatunk is.

Ekkor kopogtak az ajtón. Kinyitottam az ajtót, és láttam, hogy a többiek azok. Ők már elöbb felkeltek, mint mi. Bejöttek és megbeszéltük, hogy akkor elmegyünk vásárolni.

Fél 1-re mindenki készen volt és indulásra készen vártuk a limuzint a szálloda elött. Nemsokára meg is érkezett. Egy hatalmas fekete limó. Szinte ledermettünk a Dorcsyval deh aztán a fiúk "felébresztettek". Első utunk egy nagy plázához vezetett. Mielött kiszálltunk volna a fiúk beöltöztek, hogy ne ismerjék fel őket. Hát eléggé ügyesek voltak, mert alig lehetett őket felismerni, de az volt a lényeg, hogy mi tudtunk, hogy ők azok. Bementünk egy csomó boltba és minden jó cuccot megvettünk. Mikor már mind a két kezünk tele volt(nekünk is meg a fiúknak is), elindultunk vissza a limóhoz. Beszálltunk és mentünk vissza a szállodához. Nagy nehezen felcipeltük a cuccokat, majd elmentünk átöltözni. A fiúk addig kint megvártak minket. Szinte egyszerre léptünk ki az ajtón a Dorcsyval és hihetetlen de ugyanolyan ruhát vettünk fel. ^^(Meglátszik, hogy legjobb barátnők vagyunk.) De nem volt sok idő a beszélgetésre, mert a fiúk lerángattak minket a limóba. Nem mondtak semmit, hogy hová is megyünk. Mikor az autó megállt, kiszálltunk és egy rozoga ház elött találtuk magunkat. A fiúk bementek mi pedig követtük őket. Egy hosszú folyosón mentünk egy ideig majd a legutolsó ajtón bementünk. Nagyon meglepődtünk mikor belépve megláttuk az ismerős helyszínt.

-Itt forgatták a "Rette mich"-et.-mondtuk egyszerre. Élőben még jobb volt, mint a klipben. Láttuk a hangszereket meg a diszleteket. Nagyon jó volt.

-Tulajdonképpen miért jöttünk ide??-kérdezte Dorina.

-Próbálni-felelték a fiúk.

Egymásra néztünk és csak vigyorogtunk. Láthatjuk a Tokio Hotelt élőben próbálni. Nagyon izgatottak voltunk. Leültünk két fotelbe és élveztük a helyzetet. Elsőnek a "Reden"-t játszották el, majd következett a többi nagysikerű TH szám. Nagyon élveztük a próbát. Annyira, hogy minden számot velük énekeltünk. Mikor vége lett a próbának Bill összehívta a bandát és kupaktanácsot tartottak. Mi csak néztünk, hogy vajon mit beszélhetnek. Mikor befejezték a kupaktanácsot, Bill odajött hozzánk.....

 

 

Nah remélem megint izgatottak vagytok,hogy vajon mit akarhat tőlünk Bill. Én már tudom és hamarosan ti is megtudjátok. Deh addig is kérek véleményeket: tomkaulitzcb@citromail.hu <--- vagy erre az e-mail cimre, vagy pedig ide a blogba!! Előre is köxx. PuXxX mindenkinek.