Ott ültünk kényelmesen a fotelekben, mikor odajött hozzánk Bill. Legugolt elénk és gondolkozott kicsit, majd megszólalt.

-Figyeljetek lányok. Mi a fiúkkal kitaláltunk egy ötletet, ha ti is benne lennéket.

-És mi az az ötlet???-vágtunk bele a szavába meglepődten.

-Hát az, hogy ugye mi járunk koncertezni a turnéval és ugye ti meg jöttök velünk és hát....szóval...nem lenne kedvetek háttér énekelni a koncerteken???

Kerek szemekkel néztünk Billre, majd egymásra.

-Nincs nekünk jó hangunk, meg hát...-mondtam Billnek, de ő olyan aranyosan nézett, úgy, mintha azt mondaná "Kérlek!" és ennek nem tudtunk ellenállni.

-Jóóó,tudjátok mit??? Még alszunk rá egyet és majd holnap eldöntjük. Jó lesz így???-kérdeztem

-Jó,hiszen nem várhatjuk el, hogy azonnal döntsetek. Jó lesz.-mondta Bill. Még 1-2 számot elpróbáltak, azután pedig mentünk ki a limóhoz. Tök jó volt, hogy mindenhova limuzinnal mentünk és mindenhol kiszolgáltak minket. :-D Miután "haza" értünk a szállodába, Tom ledőlt az ágyra és pihent egy kicsit.

-Nem jösz te is, Kicsim???-kérdezte.

-Mindjárt megyek én is, csak elötte felhívom anyumat.-mondtam,azzal kimentem az teraszra. Megcsörgettem anyámat és ő nem sokára vissza is hívott.

-Szia anyu. Na csak azért hívlak, hogy elmeséljem mi történt ma velünk.

-Na mesélj csak.-mondta anyu.

-Képzeld el, hogy elmentünk a fiúkkal próbálni és a próba végén megkérdezte a Bill, hogy akarunk-e háttér énekesek lenni a bandában míg itt vagyunk. Nagyon meg voltunk lepődve, de azt mondtuk, hogy még alszunk rá egyet és majd holnap válaszolunk. De én mint háttér énekes??? Húúú,ez elég ilyesztő.

-Majd szólj, hogy hogyan döntöttetek, mert én is kiváncsi vagyok.

-Oké, majd szólok akkor. És otthon mizu??

-Áhh, semmi különös. Dolgozunk ja és persze nagy a csend.

-Nem csodálom...:-D Majd még beszélünk akkor, meg majd veszek feltöltő kártyát a telómra abból a pénzből, amit adtál a koncertre mert még nem költöttem el.

-Jó. Szia. Vigyázzni és...

-Jóó, anya tudom!!!!! Szia.

Miután letettem, bementem a szobába és láttam, hogy Tom a táskájában turkál. Lassan odalopóztam a háta mögé és megilyesztettem.

-Jaaaj. Ilyet többet ne csinálj Kicsim. Nagyon megilyesztettél.

-Bocsy, de ez is volt a célom. Amúgy mit keresel???-kérdeztem

-DVD filmet, mert gondoltam nézhetnénk valami filmet. Vagy te nem akarsz??

-Dee, jó ötlet. Szerintem nézzünk valami vígjátékot.

-Én is arra gondoltam.-Betett egy filmet és elkezdtük nézni. De nem néztük végig, mert elaludtunk rajta. Körülbelül 1 óra múlva keltünk fel. Elég lusták voltunk mind a ketten.

-Arra gondoltam, hogy nem mehetnénk el sétálni???-kérdeztem Tomtól.

-Hát egy olyan helyre kellene menni, ahogy nincsenek olyan sokan, mert hát tudod...A rajongók.-keseredett el egy kissé Tom.

-Tudom, persze. De ettől még sétálhatunk. Csak jól állcáznod magad.

Felkeltünk. Tom felhúzott egy másik ruhát,meg egy napszemcsit. Még mindig fel lehetett ismerni, de már nem annyira.Mikor mind a ketten készen voltunk, elindultunk. Kimentünk a szállodából és megláttunk egy kis parkot. Elindultunk a park felé. Volt 1-2 tini lány, aki furcsállóan nézett ránk. Mindig rettegtem attól a pillanattól, amikor egy lány elkiáltja magát, hogy itt van Tom és akkor vége mindennek. Bementünk egy kapun és sétáltunk egy picit még. Elmentünk egy kis patakhoz. Nagyon romantikus volt, főleg akkor, amikor a hídon álltunk és Tom elém állt, átölelt és megcsókolt.

Abban a pillanatban kizártam mindent. Eddig hallottam a madarakat de akkor nem hallottam semmit és úgy éreztem, mintha a levegőben szállnék. Aztán Tom elengedett én pedig szinte megremegtem. Éreztem, hogy tiszta szívemből szeretem őt. Leültünk egy padra, majd beszélgettünk egy kicsit. De én inkább gondolkoztam a döntésemen, hogy elvállaljuk-e azt a háttér éneklés dolgot. Este felé elindultunk haza. Nagyon fáradtan estem be az ágyba. Nem volt se kedvem, se erőm átöltözni vagy lezuhanyozni, ezért úgy ahogy voltam el is aludtam. Reggel ilyedten keltem fel, mert arra gondoltam, hogy ma kell meghozni a döntésünket. Amikor felkeltem, akkor Tom még aludt. Ezért halkan átöltöztem, majd kimentem a teraszra. Elkezdtem gondolkozni. A nagy gondolkozás közepette nagy nehezen észrevettem a Dorcsyt a melettünk lévő teraszon.

-Jó reggelt.-mondtam

-Köszy, neked is. Na te hogy döntöttél???

-Én még sehogy. Nem tudom. Hiszen a rajongóik őket szeretik és nem tudom hogyan fogadnának minket. De a másik szemszögből megmutathatnánk, hogy mire vagyunk képesek, hisz minden számot kivülről tudunk. Nem tudom. És te döntöttél már???

-Nem. Még én sem. Hát pedig nem sokára be kéne jelenteni, hogy mi lesz.

-Ja, igazad van.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd hátranéztem és láttam, hogy Tom már felkelt. Elköszöntem a Dorcsytól és bementem. A reggeli már készen volt. Gyorsan megkajáltunk, majd lementünk a földszintre egy ilyen kis szórakozó szobába. A többiek már ott voltak. Én odamentem a Dorcsyhoz és beszélgettünk. A fiúk meg elbolondoztak egymással. Egyszercsak odajött hozzánk Bill és megkérdezte:

-Na hogyan döntöttetek???

Gondolkoztunk még egy kicsit, majd egymásra néztünk......

Húúú,1000 bocsy mindenkitől, hogy ennyi ideig húztam ezt a fejezetet. Próbáltam sietni. Nah most csak ennyit irtam. Jah és persze továbbra is kérek véleményeket erre az e-mail cimre: tomkaulitzcb@citromail.hu vagy ide a blogba. Előre is köszönöm. PuXxX mindenkinek!!!