Közeledett a koncert napja. Nagyon be voltam sózva,hogy milyen lesz a Tokio Hotel élőben és persze hogy közel kerülhetek-e életem nagy szerelméhez, Tom Kaulitzhoz! N emsokára megis tudtam a választ.....Na de ne ugorjunk ennyire előre,hanem maradjunk csak a koncert napjánál ^^ Elindultunk a legjobb barátnőmmel(Dorinával) Pestre. Sikeresen oda is értünk,bár álmosak voltunk még egy picit,na de a Tokio Hotel-ért mindent!!!!!! Megtaláltuk a Syma-t,és beálltunk a kígyózó sorba,mert közelről szerettük volna lenni kedvencünkhöz! A koncerten nagyon jól éreztük magunkat, minden számot az elejétől a végéig ordytottunk. Mikor vége lett a koncinak zokogva kerestük a kijáratot,de nekem el kellett mennem WC-re! ^^ Nagy nehezen meg is találtuk. Mikor végeztünk, kimentünk a folyósóra, de láttuk, hogy nincs ott egy árva lélek sem. Kihalt a csarnok. Egyszercsak meghallottuk, hogy valakik beszélgetnek. Elindultunk a hang irányába és egy zárt ajtóhoz jutottunk.Vaciláltunk, hogy benyissunk-e vagy ne, de ekkor kinyílott az ajtó....Nagyon megilyedtünk főleg akkor,amikor megláttuk, hogy ki áll az ajtóban. Ott állt GUstav teljes életnagyságban. Köszönt, mi pedig visszaköszöntünk. Ekkor a háttérből egy nagyon ismerős hang kiáltott:

-Gustav, ki az???

Egy kis idő után az ajtóhoz lépett Tom. Én azt hittem, hogy el fogok ájulni,de szerencsére nem igy lett. Köszöntünk egymásnak, aztán Tom körülnézett a folyósón, hogy van-e ott valaki. Megkérdezték, hogy nem-e akarunk bemenni hozzájuk. Mi erre a Dorcsyval összenéztünk,és adtunk egy egyértelmű választ.

-Perszee, oké.

Ezután a fiúk betessékeltek minket a szobába......

 

 

Nah ennyi volt az 1. fejezet. Remélem tetszett, jah és csak annyit irok még, hogy amikor készen van a kövi fejezet, akkor fogom feltölteni és kérek véleményeket az e-mail címemre: tomkaulitzcb@citromail.hu